Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation
Automatic Google translation

Hatalmas botrány a románoknál

2008. augusztus 22. 19:26 © handball.hu

Cristian Gaţu, a Román Kézilabda Szövetség elnöke bejelentette, hogy az olimpia után a nemzeti válogatott és Gheorghe Tadici szövetségi kapitány útjai szétválnak.

Cristian Gaţu
Cristian Gaţu
Úgy tűnik, hogy a magyarok elleni sokk után a román kézilabdázók nem tudtak magukhoz térni, hiszen azoktól a franciáktól szenvedtek vereséget a helyosztón, akiket magabiztosan, nyolc góllal gyűrtek le a csoportmérkőzések során. A második összecsapáson is óriási lehetőség adódott a sima román győzelemre, mivel öt góllal is vezettek a második félidő közepén, ám képtelenek voltak megtartani előnyüket. Most a vigaszágon csupán a hetedik helyért mérkőzhetnek Svédországgal, ami több mint csalódás. Az a legfájóbb tény számukra, hogy olyan csapatok is megelőzik őket, mint Kína vagy Franciaország, akiket a csoportbeli összecsapásokon egyszerűen kiütöttek.

A gallok elleni meccs alatt Tadici mester nyugodtabb volt a szokottnál, nem szidalmazta minősíthetetlen módon játékosait, ahogyan azt a magyarok ellen többször is tette. Nagy erőfeszítések árán türtőztette magát, csupán az időkéréseknél förmedt rájuk. A meccs végén nem vállalta a vereség felelősségét, hanem lányaira „passzolta” azt: „Végig dekoncentráltak voltak, megengedhetetlenül elhibázták a kihagyhatatlan helyzeteket. Most nem lelki összeroppanásról volt szó, a lányok egyszerűen felületesen kezelték az ellenfelet, úgy is álltak a meccshez, amúgy pedig gyermeteg hibákat követtek el."

A lelátón a román szövetség elnöke nem tűrte tovább a megaláztatást, és mérgesen távozott: "Nem találok szavakat egy ilyen mérkőzés után. Hogyan lehet kiengedni a kezünkből egy már megnyert csatát? A svédek elleni találkozó az utolsó lesz Gheorghe Tadici számára. Nem hosszabbíthatjuk meg a szerződését egy olyan kapitánynak, aki még a minimum követelményt sem volt képes teljesíteni. Válogatottunk edző nélkül is előrébb végzett volna a hetedik helynél. A lányok pedig hiába áskálódnak, irigykednek, az olimpiai bizottságunk csupán az első hat helyezettet részesíti jutalommal, azaz mindenki nulla lejt kap, egyenlő elosztásban..."

Az egész román csapat széttépázott lelkiállapotát mi sem fokozta jobban, mint a helyi szervezők tudatos húzása: közvetlenül a román-francia meccs után a hangszórókból a világhírű Andrea Bocelli és Sarah Brightman "Time To Say Goodbye"című duettjét sugározták.

A román kézilabdás lányok arról panaszkodtak a kiküldött újságíróknak, hogy milyen rossz a viszonyuk vulkanikus edzőjükkel. A legfájóbb vereség nyilvánvalóan a magyarok elleni negyeddöntő volt, és nem csak azért, mert egy ki-ki meccsen került rá sor. A román hölgyek nagyon nehezen tudták elviselni a vereséget. Másnap például semmi kedvük sem volt az edzéshez, amit mi sem jelez jobban, mint hogy a szövetségi kapitány nem is jelent meg, helyette a másodedző irányította a munkát.



Fotó: beijing2008.cn
Ezt írja a Gazeta Sporturilor: "Mi vezetett a magyarok elleni megalázó vereséghez? Hogyan volt képes egy olyan alakulat kiütni Romániát, amely a csoportjában kúszott-mászott a pontok után? Hogyan lehetséges, hogy az olimpiai kézilabdatorna harmadikként kikiáltott favoritja most a több mint szerény hetedik helyért harcoljon? Egyik válogatott játékosunk vállalta, hogy a névtelenség leple alatt kifejti tudósítónknak a valódi légkör kulisszatitkait. Azt a helyzetet, amiben nap mint nap kénytelenek készülni, edzeni, játszani:

- Hogyan "sikerült" alulmaradni a magyarokkal szemben? Az olimpia előtt jobbak bizonyultatok náluk.
- Hiába nyertünk előtte, ők akkor tették meg ezt, amikor a legfontosabb volt. Hogyan veszítettünk? Egyszerű: nem játszottunk semmit. Félreértés ne essék, a játékosoké a fő bűn, de az edzők is hathatósan "segítettek", hogy ez így alakuljon. A vereségek utáni nehéz pillanatokban soha nem voltak képesek kihúzni minket a mély letargiából, egyetlenegy vigasztaló szavuk nem volt, csak szidalmakat és becsmérlő szavakat kapjunk. A győzelmek után mindenki jól érezte magát, az első vereség viszont szétrombolta az addig nehezen fölépített várat. Ám nem csak a mostani helyzetről beszélek, ugyanez történt a tavalyi világbajnokságon, vagy az Oltchimnál, ahol Tadici úr volt az edző.

- Mondasz példákat ezekből a szidalmakból?
- Nagyon nehéz, mivel túlságosan megalázóak. A legenyhébb kategóriában olyan fogalmak szerepelnek, mint a medúzák, az analfabéták, a fogyatékosok és a pofátlanok. Az egész mérkőzés folyamán ilyen, és ehhez hasonló, sőt, még ezeknél sokkal súlyosabb mondatok fűszerezik mondandóját, ráadásul torka szakadtáig üvölt mindenki hallatára. Még szerencse, hogy nem minden néző érti a szavait.

- Miért törődtetek bele az ilyen szintű megaláztatásokban? Miért nem meritek, mertétek felemelni a szavatokat?
- Nagyon akartuk a jó eredményt, még ilyen körülmények közt is. Minden vágyunk egy olimpiai érem megszerzése volt, mondhatni minden áron. Most már kimondhatjuk, hogy hiába volt. Nem érte meg behunyni a szemünket, eltakarni a fülünket. A sikertelenség még elviselhetetlenebbé tette mindezt. Fájdalmunk kimondhatatlanul nagy.

- Nem próbáltátok megbeszélni vele a dolgokat? Vagy ha ez eleve kudarcra van ítélve, miért nem fordultatok Gaţu elnökhöz?
- Voltak olyanok is, akik szóltak a tűrhetetlen viselkedése miatt. Az elnök meg is ígérte, hogy majd közbelép, minden más lesz, ám semmi érdemleges változást sem tapasztaltunk a továbbiakban sem. Vele pedig képtelenség kulturált módon beszélni, csak azt lehet elérni, hogy jól megjegyezzen magának, és a legalkalmasabb pillanatban kikészítsen.

- Jól felkészült a csapat a mérkőzésekre? Jól ismertétek Magyarországot, hiszen rendre megvertétek őket.
- Elvileg mindent tudtunk róluk. Pocsékul kezdtük a mérkőzést, nehéz volt az utazó sebességet fölvenni, miközben azon küszködtünk, hogy utolérjük őket, hogy kijavítsuk a váratlan hibáinkat. Pár gyengébben teljesítő játékosunkat halomnyi hibája ellenére megmagyarázhatatlanul a pályán tart a mester, másokat pedig, akiket nem annyira kedvel, az első elrontott helyzet alkalmával leszed a pályáról, majd a padon aztán rendesen leteremti. Sok cserejátékosunk nagy hévvel veti magát a pályára, ég bennük a bizonyítási vágy, mégis természetszerűleg belecsúszik egy-egy hiba a játékukba, akkor meg jöhet a feketeleves. Lecuşanut például azért küldte be, hogy a csapaton egy kritikus periódusban segítsen. Az első lövése a kapufára csattant, mire Tadici azt kiabálta: "Mars ki, te semmirevaló, elfáradtál a sok ücsörgéstől!"

- Ezt csinálja minden meccsen?
- Természetesen. Mi csak arra törekszünk, hogy a mérkőzésre koncentráljunk, és lehetőség szerint figyelmen kívül hagyjuk az ordítozását, sértegetéseit.

- A vereségek után nem nyilatkoztok a sajtónak. Megtiltották?
- Most éppen nem, viszont általában ő jelöli ki, hogy ki beszélhet a csapat nevében. Sőt, vannak olyan lányok, akiknek megmondja, mit szabad nyilatkozni, és mit nem, attól függően, neki mi a kedvező, mi tünteti fel jó fényben. Ha véletlenül nem így történik, megvan a bevett mondása: "Az újságokban nagyon virgoncok vagytok, a pályán pedig a szövetségtől kapott ingyen felszerelésben is csak alszotok".

- Milyen a hangulat a csapaton belül, a játékosok között?
- Szerintem jó. Mindenki a győzelemért hajt. Igaz, bosszantó, hogy a zilahi csoport (bár őket is rendesen pocskondiázza) borzasztó modora ellenére kitart mellette. Azonban most, úgy tűnik, már náluk is betelt a pohár.

- Fáradtak vagytok? Sokat számított, hogy nem kaptatok szabadidőt?
- Persze. Míg egyes küldöttségek képviselőit városlátogatásra viszik, mások pedig a napon sütkéreznek az olimpiai faluban, mi egész nap csak készülünk, konditerembe és edzésekre járunk, videókat elemzünk. Semmi másra nincs időnk.

- Hány szabadnapotok volt a felkészülés során?
- Mostanáig összesen két kap pihenőt kaptunk azóta, amióta elkezdtük a közös munkát a moeciui táborban. Ám meg is kaptuk a jutalmunkat a kis szünet után: még a visszatérés napján úgy kikészítettek minket az edzésen, mint a középkori rabszolgákat. Közben Tadici csak azt kiabálta fülünkbe, hogy arra számított, hogy frissebbek leszünk, ehhez képest fáradtabbak vagyunk, mint előtte. A vitaminokat kénye-kedve szerint osztogatja, ő a csapat orvosa is.

- Nem kaptatok rá engedélyt, hogy az olimpián a lelátókról szurkoljatok a többi román sportolónak?
- Ezt a kérdést még az elutazás előtt elintézte. Kijelentette, hogy az olimpiára kézilabdázni megyünk, nem sétálgatni. Ezek után senki nem mert, nem mer engedélyt kérni tőle.

- Mi a helyzet a pénzkérdéssel? Igaz, hogy a jutalom attól függ, hogy mennyi időt tölt a pályán egy-egy ember?
- Igen, a mester mindig a pénzről beszél. Folyton azt említi, hogy a motivációnk egyetlen rugója az anyagi érdek. Kiemeli, hogy már eddig is egy csomó jutalomhoz juttatott minket, amit csakis neki köszönhetünk. Én viszont pont fordítva látom a dolgokat. Valóban azt állította, hogy a pályán töltött idő lesz mérvadó a pénzjutalmaknál. Úgy gondolja bárki is, hogy minket csak ez érdekel? Az éremszerzés volt az első célunk. Az, hogy történelmet írjunk a román kézilabda számára, mint első dobogós csapat az olimpiai játékokon. Most viszont mindennek vége: hiába dolgoztunk, szenvedtünk, megöltünk minden reményt, amit a hazai közvélemény irántunk táplált, sőt, amiben mi magunk is szentül hittünk.



Ezek a vádak semmik ahhoz képest, amelyeket Gheorghe Tadici román szövetségi kapitány és Petru Paleu, a kézilabda szövetség alelnöke vágott egymás fejéhez egy élő televíziós műsorban.

Tadici: Te egy betolakodó vagy a román kézilabdába, aki csak reklámot csinál saját személyének.
Paleu: Nem tudtad felkészíteni a csapatot a versenyre, képtelen voltál pozitív módon hatni a játékosokra. Betyár stílusban viselkedtél ezzel az aranycsapattal. Szégyelld magad azért, ahogy hazádat képviselted az olimpián!
Tadici: Így beszél egy olyan senki, aki csak ártott a román kézilabdának.
Paleu: Az utolsó két évben semmilyen újítás, egyetlen új taktikai elképzelés sem látszott a játékunkban, csak a brassóiakkal való veszekedésre futotta a tehetségedből, pedig Cristian Gaţu figyelmeztetett, hogy türtőztesd magad.
Tadici: Az elnök, akire ily kedvesen hivatkozol, semmibe se vesz Téged, nem tart rád igényt sem alelnökként, sem emberként.
Paleu: Te vagy Zilah elsőszámú párttitkára.
Tadici: Te pedig a pietricicai (egy moldvai település) titkára, aki képtelen egy civilizált beszélgetést folytatni.
Paleu: Paraszt vagy, nem edző. Kérj bocsánatot a román közvéleménytől azért a nagy rakás ganéj miatt, amit az olimpián produkáltál!
Tadici: Alelnöki nyelvi szókincs a ganéj!
Paleu: Azért fizettünk Téged, hogy lejárassad szerencsétlen lányainkat?
Tadici: Én legalább játékosokat faragtam, csapatokat építettem, európai kupákat nyertem. Te mivel büszkélkedhetsz? Üstökösként berobbantál a hazai kézilabda világába, és így is fogsz távozni, senki sem tudott előtte Rólad, és a jövőben sem fog.
Paleu: Te vagy a szemtelenség szimbóluma. Ha lenne egy minimális becsületed, lemondanál.



Fotó: beijing2008.cn
A kapus Luminiţa Huţupan Dinu pedig így nyilatkozott a ProSportnak a franciák ellen elvesztett helyosztó mérkőzés után: "Hihetetlen, hová jutott az éremesélyes válogatottunk! Nagyon sajnálom a történteket, hiszen tudom, hogy a csapat roppant erős, de mi haszna, annak, ha simán nyerjük a csoportmérkőzéseinket (a felkészülési tornákról nem is beszélve), majd pedig a legfontosabb, sorsdöntő találkozókat rendre elbukjuk. Minden álmom szertefoszlott... Sikerünk érdekében minden sértegetést elviseltem edzőnk részéről. Elegem volt. A svédek elleni összecsapás az utolsó lesz számomra a román válogatott színeiben. Összeszorult szívvel válok el a csapattól, mert sokkal fényesebb búcsúra számítottam, de ez nem csak rajtam múlott.

Elődöntőben a végletek csapata!
A románok nem nyugodnak bele
Románia összeroskadt, kipukkadt
Hosszú csata, francia diadal

handball.hu

Olimpia 2008 - további hírek

2009. március 12. 12:53

II. handball.hu közönségtalálkozó

2008. december 24. 0:01

Békés, szeretetteljes karácsonyt!

2008. november 28. 6:49

Görbicz és Pálinger a táblaavatón

2008. november 11. 15:26

Trefilov, egy kicsit másképp

2008. október 11. 7:54

Megvan a nyertes

2008. szeptember 30. 18:58

Mégsem vonulnak vissza

2008. szeptember 30. 12:03

Hajdu a férfi válogatott élén

2008. szeptember 29. 8:02

Olimpiai játék 3.

2008. szeptember 22. 6:47

Olimpiai játék 2.

2008. szeptember 18. 11:46

Módosulhatnak a játékszabályok

2008. szeptember 17. 14:31

Voina, második nekifutásra

2008. szeptember 17. 9:08

Magas nézettségű közvetítések

2008. szeptember 10. 9:44

Egy kapitánycsere hátterében

2008. szeptember 5. 0:04

Vérten újra bevetésre kész

2008. augusztus 30. 11:55

Borkai támogatta Baloghot

2008. augusztus 29. 19:00

Kitüntették kézilabdázóinkat

2008. augusztus 28. 9:28

Az itthonhagyott csapatorvos esete

2008. augusztus 27. 6:59

Ferling: Az éremért hajtottam

2008. augusztus 25. 8:55

„Ha kidobnak, akkor elmegyek!”

2008. augusztus 23. 19:37

"Vegyes érzéseim vannak"