Brădeanu – Spiridon: kérdezz-felelek
2010. augusztus 31. 20:54
A www.sportoldal.ro ugyanazokat a kérdéseket intézte Aurelia Brădeanuhoz és Simona Spiridonhoz. Kettejük közül Brădeanu kézilabdázik régebb óta Magyarországon, de Spiridon, azaz Szimi is zöld-fehér mezben játszotta végig az elmúlt három szezont.
Aurelia Brădeanu: 2004 tavaszán keresett meg a csapat menedzsere, Kiss Lajos, és egy rövid megbeszélés után elköteleztem magam az ETO-hoz. Úgy gondoltam, hogy igazi kézilabdás nemzetbe kerülök a Győr által, és fejlődésemhez, illetve nagy eredmények eléréséhez megfelelő klubot választottam.
Simona Spiridon: A félresikerült romániai tapasztalat után (öt hónap a Brassónál) elhagytam az akkori csapatomat, mivel rájöttem, hogy ott nem tudok azon a hőfokon teljesíteni, amelyen szeretnék. Végül profi, nagynevű csapattól (Hypo NÖ) érkeztem az ETO-hoz, amely akkoriban a legjobbak közt volt, és nagyszerű eredményeket ígért.
Brădeanu: Nagyon nehéz volt, és még mindig szükség lenne némi fejlődésre. Kisfiam, Dávid már most jobban beszéli a magyart, mint én.
Spiridon: Hivatásos kézilabdázónak semmi sem lehetetlen, így a legnehezebb európai nyelvet megtanulni sem. A kommunikáció kulcsfontosságú egy csapaton belül.
Melyek voltak az első magyar szavak, amelyek Rátok ragadtak?
Brădeanu: Csapatösszetartáson voltunk, és elég unalmassá vált nekünk a darts. A lányok folyamatosan kérdezték, hogy mikor megyünk haza, és ezt megtanították nekem, majd mehettem megkérdezni az edzőt.
Spiridon: Mivel az első győri edzésemet közvetlenül az újév előtt tartották, a "Boldog Új Évet!"- jókívánságot tanultam meg a leghamarabb.
Brădeanu: Győrben. Számos bajnoki címet, Magyar Kupa-győzelmet, illetve nemzetközi sikert értünk el. Soha nem fogom elfelejteni, amikor negyven év után újra bajnoki címet ünnepeltünk együtt a szurkolókkal.
Spiridon: Veszprémben, 2009 májusában. Azzal a hatezer szurkolóval együtt, akik mellettünk voltak a Viborg ellen vívott BL-döntőben.
Kit tartotok az ETO legjobbjának?
Brădeanu: Én egyértelműen Görbicz Anitát. Ahogy ő kézilabdázik, azt nem lehet tanítani. Szerintem kézilabdával a kezében született.
A magyar kézilabda (klubszinten), hol tart a románhoz képest?
Brădeanu: Mindkét országban egyetlen kiemelkedő klubcsapat van, viszont Magyarországon a mögöttünk álló csapatok jóval erősebb szinten játszanak, mint az Oltchim ellenfelei.
Spiridon: Amióta elhagytam Romániát, Magyarország a legtöbb pontot gyűjtötte össze az EHF ranglistáján. Ennek értelmében a bajnokság is erősödött. A magyar kézilabda az infrastruktúra (csarnokok, szállítás, autópályák stb.) miatt is fejlődik. Egy fiatal játékosnak sokkal jobbak a lehetőségei itt.
Brădeanu: A csapat mindenképpen szeretné a magyar bajnokságot, illetve a kupát újra elhódítani, illetve még egyszer átélni a Bajnokok Ligája döntőjének csodálatos hangulatát. Engem is ezek a célok motiválnak a munkámban.
Spiridon: Személyes célom BL-t nyerni, és a csapaté sem lehet más.
Brădeanu: A játék minden elemében van előrelépési lehetőség, és ezekért mindent megteszek. Egy játékos mindig szerepelhet még a jónál is jobban.
Spiridon: Talán a gyorsaság terén.
Mi történt a győri Szabella-kupán az Oltchim ellen?
Brădeanu: Új védekezési szisztémát gyakoroltunk, amit itt volt először lehetőség igazán komoly ellenfelekkel szemben kipróbálni. Ez sajnos az eredményesség rovására ment, de reméljük, hogy napról napra jobban tudjuk végrehajtani.
Spiridon: Nem voltunk igazán formába lendülve, hiszen három héttel később kezdtünk edzeni a többiekhez képest. Viszont mindig lehet tanulni, még a vereségekből is.
Brădeanu: Igen, de nem szabad komoly következtetéseket sem ebből, sem a győri mérkőzésből levonni, az igazi csaták a BL-ben lesznek.
Spiridon: Igen. Küldetés teljesítve.
Mivel ütitek el a szabadidőtöket?
Brădeanu: Amit egy nő általában csinál, az nekem is megadatik. A férjemmel együtt nagy örömmel nevelem a gyerekünket.
Spiridon: Zongoraleckékkel, ez az új hobbim. Ezen kívül nagyon szeretek gobelin képeket készíteni, akárcsak a természetet járni.
Forrás: www.sportoldal.ro