Év közben még hatan érkeztek (Jovanović az FTC-be, Janjušević és Ježić Siófokra, Liščević és Yttereng Kisvárdára, illetve Abramovics az MTK-ba) és hárman idő előtt távoztak (Løke az ETO-ból, Havronyina Érdről és Janeska Mosonmagyaróvárról). Így a bajnokságot 63 légióssal fejeztük be. Ezen kívül két korábbi légiós idén már magyar állampolgárként játszotta végig a szezont (El-Ghaoui Siófokon és Győrben, illetve Gridnyeva Érden). Két külföldinek viszont a klubja ki sem váltotta a játékengedélyét: mindketten eleve sérülten kezdték az idényt, O. Vukčević-csel az Érd aztán év közben szerződést is bontott, míg a brazil de Souza - ha minden igaz - egy év szünet után, most szeptembertől játszhat majd Vácon. A teljes lista így néz ki:

*=2014/15-ös adatok (Szeged) **=2015/16-os és későbbi adatok (Budaörs)
L14/15 és L15/16= itt +(1) jelöli ha valamelyik csapat év közben egy másik NB I-es csapattól igazolt légióst, ezeket a légiósokat csak az első csapatuknál számoltam az összlétszámba

(L13/14: légiósok száma 2013/14-ben, L14/15: légiósok száma 2014/15-ben, L15/16: légiósok száma 2015/16-ban, L16/17e: légiósok száma 2016 szeptember 23-án.
Vált: a 2016 szeptember 23-a után érkezett/távozott légiósok száma, beleértve az NB I-en belüli átigazolásokat is, L16/17v: légiósok száma a 2016/17 szezon végén)

Ez a létszámbővülés azonban csalóka: az elmúlt szezonban eleve két csapattal több szerepelt az NB I-ben, és az újoncok közül az egyik mindjárt 12 külföldivel próbált szerencsét (vegyes sikerrel). Ez így jelentősen torzítja az arányokat, ezért először célszerű a „régi” NB I-ből maradt 12 csapat tavalyi és idei mutatóit összehasonlítani, amit könnyen megtehetünk, mert idén nem volt kieső csapat.

Így nézve csak hárommal több külföldi kezdte nálunk az évet, mint ahányan az előző bajnoki szezont befejezték (45 helyett 48-an), és az év végén is csak hattal voltak többen. Az NB I felsőházában a bajnokság végén eggyel kevesebb légióst találunk mint korábban (17 helyett 16-ot, ebből is 12-t az ETO-ban és az Érdben), és a tavalyi alsóház négy csapatában is csak kettővel nőtt a számuk (10-ről 12-re). Ehhez tett hozzá az újonc Kisvárda és a Kispest pluszban 14-et. A külföldi játékosok igazi felvevőpiaca továbbra is a középház, ott is elsősorban a Vác, a Fehérvár, a Debrecen, és a Siófok, ahol a számuk a tavalyi 19-ről 23-ra nőtt és közülük egyedül Siófokon volt idén eggyel kevesebb légiós.

Sokan szeretik hibáztatni az alsóházi csapatokat, mondván mi értelme oda külföldi játékosokat igazolni, de ahogy ebből a táblázatból is kiderül, ez a kritika irányukban inkább csak pótcselekvés: az NB I leggyengébb csapataiban idén és tavaly sem volt két-háromnál több más országbeli mezőnyjátékos (a Békéscsaba kivételével). Akármi is okozza a magyar kézilabdázás problémáit, ezt az okot nem az alsóházi légiósok számában kell keresni.

Két éve, 2015/16-ban 22 új légiós kezdte nálunk a szezont. Az idei bajnokság elején 21 új külföldit láthattunk a kézilabdapályákon (és ehhez jött még a Kisvárda és a Kispest 12 nem magyar játékosa). Rajtuk kívül ketten voltak olyanok, akik az előző évben is itt játszottak, de nyáron másik NB I-es csapatba igazoltak, ezért ott szeptemberben újnak számítottak (Piedade Fehérváron és Nyikolajenko az MTK-ban). A szezon közben érkezett játékosokat is beleszámítva a 12 régi csapatban összesen 25-en voltak újak (az „újrakezdő” Abramovicsot is ide sorolva), ez eggyel kevesebb, mint a 2015/16-os bajnoki évadban. Ha a két újonc csapatot is idevesszük, akkor viszont már 39 új külföldi játékosról beszélhetünk (a nálunk nem teljesen új Liščević-et is ide sorolva).

Az év során a tizenkét régi csapatban nálunk megfordult ötvenkét légiósból tizenegyen a második évüket töltötték Magyarországon, tízen pedig már legalább három (vagy több) éve itt vannak: Amorim és Knédliková (ETO), Nerea Pena (FTC), Krpež és Signaté (Érd), Glušica (Békéscsaba), Nyikolajenko (Békéscsaba+MTK), Jovetić (Vác), Gorilszka (Debrecen+MTK) és Abramovics (FTC+MTK). Most nyáron, három vagy több év magyarországi légióskodás után távozott tőlünk S. Vukčević (Érd+Vác), M. Isitate (Fehérvár), D. Piedade (Siófok+Fehérvár) és B. Klikovac (DVSC+Fehérvár), illetve szezon közben - öt év után - Heidi Løke (ETO).

Új jelenség hogy idén a fluktuáció számottevően kisebb volt a tavalyinál: a 2015/16-os bajnoki év végét követően a 45 légiós közül mindössze 15-en távoztak külföldre (egy évvel korábban még 41-ből 20-an). A legtöbb csapatból tavaly csak egy-két külföldi játékos igazolt el: az ETO-ból ketten (Alstad és Sulland), a Ferencvárosból egyedül Tomasević, az Érdből senki sem (bár szezon közben aztán O. Vukčević-csel és Havronyinával is szerződést bontottak), Vácról csak Liščević, Fehérvárról Tanabe, az MTK-ból Bačíková. A kivétel Siófok, ahol múlt nyáron is – mondhatnánk szokás szerint – lecseréltek mindenkit, nem kevesebb mint hat légiós távozott tőlük (öten külföldre) és négy új érkezett helyettük. Egyedül El-Ghaoui maradt, aki aztán rövid időn belül magyar állampolgárságot is kapott.

Szezon közben mindössze öt külföldi játékost kellett elküldeni gyenge teljesítmény vagy magatartásbeli problémák miatt. Közülük csak kettőnek, a macedón irányító Janeskának (az MKC-ból) és az orosz balkezes átlövő Havronyinának kellett elhagynia Magyarországot; a jobbszélső Vukojević és az irányító Bízik Boglárka Kisvárdáról azonnal Mosonmagyaróvárra igazolt, a beálló Klikovac pedig Debrecenből Fehérvárra került át. Rajtuk kívül még egy külföldi, a horvát Stojak került idény közben másik csapatba (kölcsönbe Érdre), az ő esetében természetesen nem teljesítménybeli problémák miatt. (A hetedik szezon közben távozó légiós az ETO beállósa, Heidi Løke.)

Most először Bulgáriából, és hosszú idő után Romániából is jött az NB I-be játékos (a kapus Dzsukeva és Pușcaș, mindketten Kisvárdán). Messze a legtöbb légós Szerbiából érkezett (14), őket jelentős lemaradással követik a horvátok (7), a brazilok (6) és a montenegróiak (5). Négy-négy légióssal képviselteti magát a magyar NB I-ben Norvégia, Ukrajna, Franciaország és Fehéroroszország. Az országokat nézve továbbra is észrevehetően elkülönül egymástól a tabella két fele. Az alapszakasz hetedik helyezett Debrecentől lefelé szinte kizárólag szláv légiósokat találunk: 9 szerb, 4-4 horvát, belorusz és ukrán, 3-3 szlovák és montenegrói, 2 orosz, 1-1 bolgár és macedón szerepelt ebben a nyolc csapatban. Rajtuk kívül a Siófokban volt még két francia és a Kisvárdában egy-egy brazil, litván, norvég és román légiós. Ezzel szemben a tabella első hat helyén végzett csapatok huszonkilenc légiósa közül csak tizenhárman jöttek szláv országból, és találunk itt még 5 brazil, 3 norvég, 3 holland, 2 spanyol, 2 francia és 1 japán játékost is.

Az átlagéletkor a felsőházi játékosok esetében 28,5 év, a középházban és az alsóházban 27 év: itt nincs különösebb változás. Az NB I hosszú időn át „rangidős” légiósa, az érdi Gridnyeva tavaly felvette a magyar állampolgárságot (és ezzel csapatának megspórolt hárommillió forintot), így idén már a Fehérvár beállósa, Daniela Piedade volt a korelnök (1979). Őt követi a váci jobbszélső Nascimento és az MTK kapusa, Abramovics (1981), a békéscsabai Glušica (1982), a volt békéscsabai Nyikolajenko (1983) és a másik váci jobbszélső, Jovetić (1984). Általában elmondhatjuk most is, hogy az NB I legértékesebb külföldi játékosai harminc év körüliek vagy fölöttiek. A légiósok átlagéletkora ebben a szezonban az MTK-ban volt a legmagasabb (31 év), itt a négy külföldi közül egyedül a horvát Franković-ot mondhatjuk némi jóindulattal fiatalnak, de ő szinte nem is játszott egész évben. Az MTK-t a Vác, a Fehérvár és az ETO követi, mindhárom csapatban 30 év volt a külföldiek átlagéletkora 2016/17-ben. Huszonöt év alatti, azaz 1992-es vagy későbbi születésű légiós idén már huszonegy volt az NB I-ben (tavaly még csak tizenhat). Igaz, közülük öten a két új csapatban, Kisvárdán és Kispesten kaptak helyet.

Az igazán fiatalok – 22 évesek vagy fiatalabbak – ugyanúgy mint tavaly, most is nyolcan vannak: a felsőházban szerepelt közülük a januárban az MKC-ból Érdre igazolt horvát kapus, Stojak (1995), a középházban a debreceni + fehérvári beállós Klikovac (1995), valamint a Siófok három szerb játékosa, a jobbátlövő Janjušević (1995) és M. Agbaba (1995), illetve utóbbi testvére, a beállós Je. Agbaba (1997), az alsóházban a békéscsabai jobbátlövő Kovačević (1996), az irányító Vukajlović (1997), továbbá a Kispest horvát kapusa, Nenezić (1997). Az NBI három legfiatalabb légiósa a kispesti Nenezić (1997 január), a békéscsabai A. Vukajlović (1997 június) és a siófoki Je. Agbaba (1997 június). Kispesten vannak egyébként – vagy inkább voltak - a legfiatalabb külföldi játékosok, az átlagéletkoruk 21.5 év, de Békéscsabán is csak 22,5, amennyiben az 1982-es születésű Glušicát kihagyjuk a létszámból.

A csapatonkénti 4,2 légiós (a Kisvárdát most nem számolva) első ránézésre nem tűnik soknak, de a helyzet korántsem ilyen egyszerű. A góllövőlistán az első tizenöt között tíz, az első negyvenben huszonhárom külföldi kézilabdázót találunk (ha a meccsenként lőtt akciógólok számát nézzük). A posztonként leginkább gólerős öt játékosnak fele, a legjobb négy játékosnak több mint a fele (24-ből 14) légiós:

jobbszélsők: Krpež, Do Nascimento, Jovetić, Klujber, Lukács V.
jobbátlövők: Kovács Anna, Dmitrović, Mørk, Hornyák Á., Soós V.
beállók: Snelder, El-Ghaoui, Broch, Løke, Dombi Luca
irányítók: Nze-Minko, Szalai, Jezsikava, Pálos-Bognár, Háfra Noémi
balátlövők: Triscsuk, Mendy, Bandelier, Klivinyi, Amorim
balszélsők: Rocha, Erdősi, Radosavljević, Schatzl, Vincze M.

Érdemes számszerűsíteni azt is, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a külföldiek saját csapataik eredményes játékához. A 2014/15-ös évben a tizenkét csapatból mindössze kettő olyan volt, ahol az akciógólok egyharmadát vagy többet a légiósok szerezték. A tavalyi szezonban már hat ilyen csapatot találunk, idén pedig kilencet:


(L/akciógólok: a szezonban a légiósok által lőtt akciógólok száma; össz%: ez a szám a csapat összes akciógóljának százalékában; változás%: változás a 2015/16-os szezonhoz képest; Lszám: légiós mezőnyjátékosok száma 2016/17-ben)

Mint a táblázatból kiderül, az első nyolc csapat közül ötben a légiósoknak köszönhető a gólok fele vagy több mint fele (ETO, Érd, Vác, Fehérvár és Debrecen). Az FTC-ben ugrásszerűen, egy év alatt több mint kétszeresére nőtt az ilyen gólok százalékos aránya, de Békéscsabán (+25%) és Fehérváron (+34%) is hasonlóan látványos a különbség a tavalyi évhez képest. Fehérváron idén már az akciógólok 68%-át légiósok lőtték, ez alig valamivel marad el a tíz külföldi mezőnyjátékost nevező Kisvárda 74%-os mutatója mögött. Olyan csapat, ahol a gólok túlnyomó részét (75%-ot vagy többet) hazai játékosok érik el, már nem sok van. A 14 csapatból öt ilyen, kettő közülük éppen most esett ki az NB I-ből (Kispest és Mosonmagyaróvár), két másik az alsóházban fejezte be a szezont (Budaörs és MTK), egyedül a Dunaújváros tudott egyetlen légióssal a tabella elején, a negyedik helyen végezni.

A 66 külföldi játékos posztok szerinti besorolásban így néz ki:

először a 12 régi csapat + Kisvárda és Kispest (zárójelben a 2015/16-ban, majd 2014/15-ben ezen a poszton szereplő légiósok száma)

Kapus: 4+3 játékos (6, 8)
Jobbszélső: 5+2 játékos (3, 4)
Jobbátlövő: 11+1 játékos (7, 2)
Beálló: 10+1 játékos (8, 7)
Irányító: 9+3 játékos (9, 5)
Balátlövő: 10+1 játékos (9, 11)
Balszélső: 3+1 játékos (3, 1)
Védőjátékos: 0+2 (2, 3)

Kapusból állunk talán a legjobban, ezért az elmúlt szezonban mindössze három külföldi, Grimsbø (ETO), Arenhart (Vác) és Abramovics (MTK) kapott fontos szerepet ezen a poszton. Jobbszélen is csak Krpež (Érd), Knédliková (ETO), Nascimento és Jovetić számít komoly igazolásnak, az utóbbi kettő ráadásul a Vácban egymás elöl vette el a helyet. Beállóban sem jelenthettek igazi akadályt idén a légiósok: az első nyolc csapat közül négyben – Érden, Dunaújvárosban, Debrecenben, Vácon – hazai játékosok szerepelnek ezen a poszton (igaz, éppen az ETO-ban és az FTC-ben nem).

Irányítóban is valamivel javult a helyzet: a fiatalok közül Hámori Koni Vácon, Ferenczy Fruzsi Siófokon kapott lehetőséget, az ETO-ban pedig Tóth Gabi (amíg át nem került Kisvárdára, ahol aztán inkább balkettőben játszott). Jobbátlövőben viszont sokkal több lett a külföldi: Debrecenbe (Punyko), Fehérvárra (Lavko), Győrbe (Mørk), Békéscsabára (Vasziljevszkaja és Kovačević), Siófokra (Janjušević és M. Agbaba) és Kisvárdára (Dmitrović) is új játékosok érkeztek erre a posztra. Így balkezes átlövőnk a bajnokság első tíz csapatában mindössze négy maradt: Kovács Anna és Karnik Szabina Dunaújvárosban, Kiss Nikolett Érden és Soós Viktória Vácon, utóbbinak ráadásul ez volt az utolsó éve az NB I-ben.

A másik oldalon, balátlövőben a felső- és középház nyolc csapatában valójában csak öt magyar játszik (a tizenhat betölthető helyen): Tomori, Zácsik, Klivinyi, Triscsuk és Siska (közülük is Siska alig kapott idén lehetőséget Debrecenben). Itt jó ideje kritikus a helyzet, ha közülük többen megsérülnek, alig lehet helyettük valakit találni a válogatottba. Ezért is lenne fontos minél előbb felhozni a jobb csapatokba az alsóházból azokat, akik ígéretesek (Walfisch, Termány, de Siskának sem feltétlenül Kecskemétre kellett volna igazolnia Debrecenből…)

Immár a harmadik légiósok dominálta bajnoki éven vagyunk túl, megfogyva bár, de törve nem (reméljük). Mostanára úgy tűnik, kialakultak azok az arányok, amelyeken belül az NB I-ben a különböző csapatok külföldieket igazolnak. A felsőházban jó eséllyel mindig lesz két csapat, amelyik magyar válogatott játékosokkal is boldogulni tud a nemzetközi porondon (ez most az FTC és az Újváros). Az alsóház négy vagy hat résztvevőjének ezután is elég lesz két-három külföldi játékos. A középházban ennél jóval több, hat-nyolc légiós várható csapatonként, itt egy kezdősornyi külföldire - a klubok szerint legalábbis - jelenleg szükség van ahhoz, hogy egymással szemben állni tudják a versenyt a magyar NB I-ben. Így egy tizenkét csapatos bajnokságban 48-50, tizennégy csapatosban 54-56 légiósra számíthatunk stabilan a jövőben is, amennyiben a jelenlegi versenyszabályzat és a finanszírozási feltételek nem változnak számottevően.

Ez persze jó a kluboknak, de nem feltétlenül jó a magyar kézilabdázásnak. A fiatal játékosok kiszorulása a szakmai előrelépésüket leginkább segítő középcsapatokból, a belső posztokon egyre inkább megvalósuló külföldi dominancia, az, hogy az első nyolc csapat ma már szinte kizárólag magyar válogatott játékosokat hajlandó igazolni, vagy akár a „kvóta magyarok” fogalom megjelenése a kézilabdás közbeszédben (őket azért igazolják a klubok - általában a szélekre -, hogy legyenek azért hazai játékosok is a légiósok között...) mind-mind azt mutatják, hogy komoly szerkezeti gondokkal küzd a honi kézilabdázás. Ezek nem újak, az MKSZ is tud róla, de a megoldásuk egyelőre várat magára...

Dán Róbert