Tisztelt Győri Audi ETO KC Elnökség!

A Győri Audi ETO KC alulírott szurkolói csoportjainak nevében végső megoldásként az alábbi kéréssel fordulunk Önökhöz.

Nyilván látták a csapat legutóbbi, február 19-i Larvik elleni összecsapását, amelynek különös hangsúlyt adott az átigazolások körül kialakult helyzet.

Láthatták, hogy a csapat két meghatározó (ha nem a legmeghatározóbb) játékosa, Simona Spiridon és Aurelia Brădeanu a játék 60 percében – az elmúlt hetekben őket ért demotiváló tényezőket profi mentalitásukkal teljesen kizárva – klasszis teljesítményt nyújtottak.

Láthatták, hogy ez a két lány állította meg a második félidő közepén a Larvik felzárkózását.

Sajnos azt nem láthatták, hogy milyen érzelmek is törtek fel Szimiből és Mikából a lefújás utáni percekben. Mi igen. Önök pontosan tudhatják azt is, ha időnként beszélgetnek velünk, hogy nekünk, szurkolóknak mit jelent a két játékos személye, és mit jelentünk mi a számukra!

Mi nem vagyunk szakértők, mi csak a szurkoláshoz értünk. Csak annyit teszünk, hogy munkahelyi szabadságot és pénzt nem kímélve, a februári télben autóval végigvezetünk kétszer 1500 km-t a CSAPATÉRT. Annyit teszünk csupán, hogy bárhova is veti a sorsolás az ETO-t Moszkvától Valenciáig, Podgoricától Trondheimig, mi minden körülmények között a helyszínen buzdítjuk győzelemre a mieinket, példa nélküli elismerést vívva ki ezzel a női kézilabda berkeiben. És tudniuk kell, ezeket a túrákat nem kizárólagosan a meccsért tesszük meg, hanem a csapat Tagjaiért is. Ők alkotják a kedvenc Csapatunkat, próbálunk mindegyikükkel minél jobb kapcsolatot ápolni, attól is függően persze ki mennyire engedi közel magához a szurkolókat. Szimi és Mika ebben is élenjáró (volt), karrierjük során töretlen közvetlenséggel fordultak irányunkba, mindig mindannyiunknak megköszönték a szurkolást, érdeklődtek, hogy mennyit s hogyan utaztunk értük, jó utat kívántak nekünk hazafelé. Emberség és figyelem áradt belőlük, bármekkora „sztárrá” nőtték is ki magukat, viszonyunk egyáltalán nem változott, sőt egyre jobb és mélyebb lett. Korábbi kedvenceink (Gogirla, Guiu, Juhász Gabi, Temes Berni, Bognár Barbi, Dokic, a Herr-testvérek) távozása után, már csak ők ketten maradtak az igazi kedvenceink , akiket nem csak játékuk miatt szeretünk, hanem emberségük miatt is.

Mika és Szimi igazi „szív-játékosok”, nagyon sokat tettek a Csapatért, évek óta áldozták „vérüket” a pályán az ETO-ért, nekik is nagyban köszönhető a klub elmúlt éveinek sikere. Mindketten hosszútávon gondolkodtak a győri szereplésben, letelepedésüket is fontolgatták, , az utánpótlás-képzésben is vállaltak volna szerepet. Ezért úgy gondoljuk, nem múlhat pár ezer eurón, hogy meg tudjuk-e tartani őket, vagy sem. De ha még a szűk anyagiak miatt ez a döntés is születne, akkor se hisszük, hogy ezt így kellett volna kommunikálni velük, ahogy történt.

Tudjuk, hogy a mai világban minden elhelyezett forintnak súlya van, tudjuk, hogy a régióban mennyi „foltozásra szoruló lyuk” tátong. Tudjuk, hogy az Önök kezében összpontosuló anyagi lehetőségek is végesek, és azokra minden területen mekkora az igény. Mégis, mivel nincs más lehetőségünk, így szépen kérjük Önöket: Szimi és Mika 1 éves bérét még adják össze! Nem többet, egy évet! Ne így legyen vége! Nem ezt érdemlik, nem ezt érdemeljük!

Bár szakértők valóban nem vagyunk, de a Larvik-meccs magyar tv-szakkommentátorával egyet tudunk érteni: luxus ezt a két lányt elengedni Győrből, védelmünk pilléreiként nagyon hiányozni fognak a falból, támadó-játékukról nem is beszélve. Nagyon kemény kihívás lesz az ETO-nak BL-t nyerni jövőre bármely csapat ellen, amelyben Ők szerepelnek. Bízunk benne, hogy még idén – Velük – sikerülni fog.

Kérjük a Tisztelt Elnökséget korábbi döntésük felülvizsgálatára, hiszen mindannyiunk célja közös, minél eredményesebb és minél szerethetőbb ETO-t a városnak és Magyarországnak!

MINDÖRÖKKÉ ETO! ELŐRE A BL-GYŐZELEMEKÉRT!

Várva megtisztelő válaszukat, akár írásban, akár egy nyílt szurkolói ankét keretében,

Sportbaráti üdvözlettel,

a győri kézilabda ”BKU”, és ”1904 BOYS” nevű szurkolói csoportjai

Győr, 2011. február 22.