Annika Wiel Fredén, a svéd válogatott jobbszélsője korábban újságírást tanult, és az elődöntő kapcsán megjelent egy cikke a www.expressen.se oldalon.

"Tudtam, hogy meg tudjuk csinálni a magyarok ellen. Az egész második félidőben biztattak a norvég szurkolók, drukkoltak nekem, és mondták, hogy jól megy. Én azt mondom, hogy teljesen megérdemelten jutottunk az elődöntőbe, és nem csak szerencsével, mondjuk úgy, hogy valaki más elcsúszott egy banánhéjon.

Az egész történet 2005-ben kezdődött, amikor Ulf Schefvert lett a válogatott kapitánya. Azt mondta, hogy szaladjunk, ahogy bírunk, és úgy gondolkodjunk, hogy hamarosan a legjobbak ellen fogunk játszani. Valami olyanba kezdtünk, ami nem tűnt elérhetetlen álomnak. Ulf, és aztán Per Johansson voltak azok, akik segítettek abban, hogy higgyünk ebben az álomban és önmagunkban.

Most pedig itt vagyunk az elődöntőben, és nagyon büszkék vagyunk magunkra. Hogy elégedettek lennénk, azt nem mondhatjuk, ezért feljebb szeretnénk lépni.

Mindenki rólunk beszél odahaza, és mi reménykedünk benne, hogy meg tudjuk csinálni.

Egy dolgot biztosan tudunk: ezen az Eb-n megtanultunk két lábbal a földön járni, és csak meccsenként előre haladni. Soha nem gondoltuk volna, hogy megverjük például otthon a norvégokat tízezer ember és a norvég király előtt, de sikerült.

Elnézést kérünk, de ma nem szeretnénk feltett kézzel kimenni a pályára, még akkor sem, ha nem túl jó a mérlegünk a románokkal szemben.

Mi hiszünk benne, hogy győzhetünk!"

---

Már a csapatok bemutatásánál érezni lehetett, hogy a dán publikum a másik skandináv nemzet játékosait fogja segíteni szurkolásával. A svédek villámrajtot is vettek, Wiberg és Jacobsen duplázásával 1-4-es állással nyitottak. A románoknak sem kellett azonban sok a magukra találáshoz, Neagu pedig hozta azt a szerepet, amit az ötödik helyért történt csata első félidejében Popovic nem tudott. A tizedik percben már a keleti szomszédunk vezetett (5-4), de egyértelmű volt, hogy egy még nagyobb küzdelemre számíthat, ha a hatvan perc után is erre vágynak. Stanca játékán nem az látszott, hogy a karrierje vége felé közelít, sokkal inkább az, hogy épp a csúcsformájában van, mind a sebesség, mind a pontosság terén. A 9-8-nál kapott kétperces büntetőt annyira nem tartották jogosnak Gulldénék, hogy a dühüket gólokba fojtották (10-11), és a játékrészt is hozták. Félidőben: 13-14.

A munka java azonban még hátra volt. A svédek mindent elkövettek, hogy a románok ne tudjanak még egálig se jutni, Torstenson pedig igazán főszerepet vállalt ebben (40. perc: 15-18). Mindkét csapaton látszott az akarat, és egy ideig úgy látszott, mintha ez a románoknál görcsösséget eredményezne, de aztán egy gyors szériával az 51. percre, Nechita és Stanca sorozatban dobott három góljával megfordult az állás (20-19). Mint azt a magyar válogatott is tapasztalhatta az utolsó mérkőzésén, Svédország nem az az együttes, aki megijed, és összezavarodik némi hátránytól. Türelmesen kivárta a megfelelő időpontot, és a román emberhátrányt nagyszerűen a maga javára fordította (58. perc: 22-24). Az egész találkozót végigjátszó Grubbström hetest hárított. Nechita a következő akciót belőtte, de Torstenson is. Az utolsó román támadásnál Neagu lövése a falon megpattant, és a svéd kapus kezébe esett. A túloldalon az ünneplő svédek még egy kínai figurával kísérleteztek, de senkit sem zavart, hogy ez nem jött össze. Végeredmény: 23-25.

A mérkőzés legjobbjai: Talida Tolnai (Románia); Sabina Jacobsen (Svédország)

Győzelmével Svédország nemcsak a vasárnapi döntőbe kvalifikálta magát, hanem a 2011-es brazíliai világbajnokságra is.

© handball.hu, Herning