Spiridon csak a saját csapatától tart
2010. április 13. 19:55 © handball.hu
A www.sport.ro román internetes portálon megjelent egy érdekes interjú a győriek 80-as számot viselő, román származású, és az osztrák válogatottat képviselő beállójával, Simona Spiridonnal.
Simona Spiridon: Elsősorban az motivál, hogy Bajnokok Ligája-elődöntőt játszhatok, és nem az a legfontosabb, hogy egy román csapat ellen.
- Milyen a légkör az öltözőben egy ilyen meccs előtt?
Spiridon: Egy kissé különlegesebb, de ez normális, mert a lányok közül mindenki meg szeretné nyerni ezt a rangos kupát.
- Mi az, ami a legtöbbet fog számítani az elődöntő visszavágóján?
Spiridon: Ezen a szinten már nincsenek titkok. A csapatok olyan jól ismerik egymást, hogy mindent a pillanatnyi forma és a pszichés állapot fog eldönteni.
- Azt nyilatkoztad, hogy már nem szeretnél többet a román bajnokságban játszani. Miért hoztad ezt a döntést?
Spiridon: Egy igazi profi csapatot, a Hypo NÖ-t hagytam ott, amit normális körülmények között senki nem tenne meg. Annak reményében tettem meg ezt a lépést, hogy a vágyaim valóra válhatnak Brassóban is, de irigységbe, rosszindulatba ütköztem, és a professzionalizmus teljes hiányát tapasztaltam ott. Nem tudom, kinek lenne bátorsága még egyszer megpróbálni. Nem szeretnék félreértést: Romániába nőttem fel, tanultam és lettem kézilabdázó. Büszke vagyok a románságomra, de a sport területén uralkodó mentalitáson változtatni kell. A sportolók és munkájuk iránti tiszteletet is teljesen át kell formálni. Itt, Győrben működnek ezek az elvek, még úgy is, hogy külföldi játékos vagyok. Mindig feltettem magamnak a kérdést: "Vajon hogy érezheted magadat, ha elismerik a munkádat?". Győrben már erre is megtanultam a választ.
Spiridon: Azt a játékost úgy hívják: "a saját csapatom"! Ez az egyetlen játékos, aki néha ismeretlen. Ez paradoxon...
- Mit jelent tíz éve a BL-ben játszani?
Spiridon: Állandóan reflektorfényben lenni, és ezzel egyidejűleg érezni, hogy nagyon nagyok az elvárások feléd.
- Még tanulsz zongorázni?
Spiridon: A zongora a legjobb hangszer, amit az ember alkotott, hogy simogathassa a lelkét néha... Például egy olyan fárasztó meccs után, mint a vasárnapi volt. Örülök, hogy egy gyerekkori álmomat sikerült megvalósítani, és ezáltal kellemesen relaxálni. Nagyon kedvelem a komolyzenét, ezért nem is tudnék kiválasztani egy kedvenc darabot.
- A kézilabdán kívül milyen más sportokat nézel?
Spiridon: Kedvelem a focit, de csak BL-meccseket nézek, ezenkívül még a síelést és a teniszt követem, utóbbit nagy kedvencem, Roger Federer miatt is.
Spiridon: Nincs benne semmi különös, csak az a másfajta beteljesülés, amit minden sportoló érez, ha Európa- és világbajnokságon, vagy olimpián játszhat. Ausztria volt az a válogatott, amelynek 2004-ben igazán nagy szüksége volt a szolgálataimra. Hiába játszottam a legmagasabb szinten a Hypo NÖ-nél, a román szövetség nem tett semmilyen lépést a beválogatásom érdekében. Hangsúlyozom, hogy az akkori "aranygenerációból" én voltam az a játékos, akivel a legigazságtalanabbul bántak el. Emiatt nem vehettem részt az 1999-es norvégiai vb-n és a 2000-es sydney-i olimpián. Úgy értesültem, hogy akkortájt a meghívót a válogatottba bizonyos "rendszer" alapján lehetett megkapni, ami protekción és ismeretségen alapult, és az én válogatott helyem abban az időben ezer dollárba került volna. Tragikus, de igaz. Tíz év telt el azóta, és ezt először mondom ki a nyilvánosság előtt, ez az egyik nagy lelki fájdalmam. Akkor most megkérdezem magamtól: lehetek szomorú amiatt, hogy egy másik ország válogatottját képviselem? Nem.
- Milyen eredményt tippelsz a vasárnapi meccsre?
Spiridon: A mérkőzés 0-0-ról kezdődik, és bármilyen eredmény lehetséges, de ismétlem: csak a saját csapatomtól tartok.
(Sz. I.)
© handball.hu