A tegnapihoz képest arányaiban több magyar, de jóval kevesebb szerb drukker érkezett a Kombank Arénába. A meccs kezdő sípszava előtt a szerb szurkolók plüss szívecskéket dobáltak a pályára csapatuknak.

A szerb átlövőknek köszönhetően már az elején magához vették a kezdeményezést a szerbek, de mi is tartani tudtuk a lépést velük (9. perc: 5-5). Tomori ugyan nem kezdőként, de hamarjában csatlakozott mezőnyben lévő társaihoz. Sajnos a védelmünk nehezen akart ütőképessé válni, és Herrnek sem túl köze volt a feléje érkező labdákhoz, gyorsan le is lett cserélve. Görbicz az arcát ért sérülés miatt szorult ápolásra a kispadon, miközben csapatunk már háromgólos hátrányba került a gyors és eredményes hazai akcióknak köszönhetően (14. perc: 6-9). Filipovicék úgy passzolgattak a védelmünkön keresztül, ahogy csak szerettek volna, és ezen Karl Erik Böhn időkérése sem segített sokat.

A támadójátékunk viszont feljavult, és megint tűzközelbe értünk (17. perc: 9-10). Görbicz büntetőből egyenlített, ezután a szerb mester is ötletelt egyet lányainak. Rédei-Soós és Tomori bátor lövései ma is sokat jelentettek, többek között a 19. percben már a vezetést is (12-11). Innen az All Star csapatba is beválasztott Damnjanovic fordította vissza a balkániakat. Szélsőket cseréltünk, s mindkettő, Bódi és Vincze is gólra váltotta háláját (24. perc: 15-14). 16-15-nél Kiss hetest hárított, Vincze pedig bevette Tomasevic kapuját. Szucsánszki duplája után már hárommal mentünk (19-16), de a szerb szélsőket kiiktatni továbbra sem tudtuk. Harminc perc után nekünk volt okunk az örömre (21-19).

Az első félidei kapus-statisztika alapján nem lehetett eldönteni, ki is lehetne „elégedettebb”: a két magyar lány összesen 14, míg a két szerb 5 (!!!) %-os teljesítménye egyaránt elkeserítőnek volt mondható.

A szünet utáni gólzáporral csak azért nem lehetett bajunk, mert mi is rendesen odasorosztunk riválisunknak (24-21), s az idő előrehaladása pedig még hasznos is lehetett volna. Krpez emberhátrányban is egyenlíteni tudott (24-24), s csapata ezután is közvetlenül a nyakunkban loholt. 26-26-nál Kiss helyett visszajött Herr, majd egy könnyen vitatható bírói ítélet reklamálásáért szövetségi kapitányunk kapott sárga lapos figyelmeztetést, ami hamarosan már kollégájánál is beérett. 45 percnyi játék után is nálunk volt az előny, s ezután a védőnk, Szekeres is a második góljánál tartott (30-27). A védőmunkánk feljavulása fontos volt, hiszen a következő percekben igaz, hogy nem lőttünk gólt, de csak egyet kaptunk.

Az eddig is parázs hangulat, ha lehet ilyet állítani, még tovább fokozódott (54. perc: 32-30), Herr pedig életbevágó volt. Az idő csak pörgött előre, három és fél perccel a vége előtt még ugyanennyi volt az állás. A szerb időkérés után helyzet kimaradt, de Szucsánszki is labdát vesztett. Popovic átsétált a falunkon, a túloldalon pedig Görbicz rontott. Az első gólját szerző Pop-Lazic egyenlített, és már kevesebb, mint egy perc maradt. Rédei-Soós betalált, s Ognjenovic mentett. Már csak néhány másodpercünk maradt arra, hogy elkerüljük a hosszabbítást, kapus helyett Görbicz jött a pályára. A kilenc másodperc pedig nem volt elég semmire. Rendes játékidőben: 33-33.

Kétszer öt perc hosszabbítás következhetett.

A szerbek kezdték az elsőt. A találatok most is sorra jöttek egymásra, Lekic lőtte plusz egyre csapatát (36-37).

A másodiknál már másként kellett volna taktikázni, s mi ezt kapuscserével is segítettük. Az első szerb helyzetet ő ki is fogta, de Tomasevic ugyanezt tette. Kiss újfent ismételt, de kolléganője eszén Kovacsicz túljárt. Görbicz a megítélt hetest belőtte, a következő szerb akciónál labdát szereztünk, amit Szekeres értékesített, majd Tomori már csak plusz örömet adott az őrjöngő magyar szurkolóknak. Végeredmény: 41-38.

A mérkőzés legjobbjai: Tomori Zsuzsanna és Svetlana Ognjenovic

---

A torna hátralévő mérkőzése:

Döntő

Norvégia - Montenegró
17.00
Játékvezetők: Marin, Garcia (spanyolok)

© handball.hu