Nagy küzdelemben kapott ki az FTC

2010. augusztus 22. 9:55 © handball.hu

A váci Szabella-kupa vasárnapi első mérkőzésén az első játéknap két győztese, a Ferencváros és a Budućnost mérte össze erejét. A meccsen a két pont sorsa az utolsó másodpercekben dőlt el a podgoricaiak javára.

Szabella-kupa, 2. forduló
ŽRK Budućnost T-Mobile 26 (14)		FTC 25 (14)
Vác, Városi Sportcsarnok, 200 néző Játékvezetők: Bonifert, Oláh
Radičević Popović K. Bulatović M. Knežević Lazović Dokic Jovanović A. Bulatović Mehmedović	9 3(1) 1 2 4 2 1 3 1	Szamoránsky P. Szucsánszki Dajka Kovacsicz Tomori Trufán Bari Nagy	4 2(1) 5(4) 2 9 2 1
Hétméteresek:	1/1	Hétméteresek:	7/5
Kiállítások:	10 perc	Kiállítások:	4 perc

A találkozót megelőzően a handball.hu kérdésére Elek Gábor elmondta, hogy nagyon nehéz mérkőzésre számít, hiszen az ellenfél soraiban a világ talán két legjobb átlövője néz a játékosaival farkasszemet. A helyzetüket nehezíti, hogy általában a délelőtti meccsidőpontok nem fekszenek annyira a Fradinak, pont ezért is lenne igazi fegyvertény, ha sikerülne a montenegróiakat megszorítani.

A Fradi nagyon jó védekezéssel nyitott, a montenegrói lövések sorozatban pattantak le a zöld-fehér blokkoló kezekről (6. perc: 1-3). Szamoránsky Piroskát ügyesen játszották meg társai, csapata első öt góljából hármat ő jegyzett. Egyébként is jellemző volt a lányokra a bátor vállalkozás. A Podgorica kevesebb helyzetet is tudott kialakítani, inkább a lerohanás-gólok gyűjtögetésével és a betörésekkel próbálkoztak (12. perc: 4-8). Radicevic gyors indításból született találataira Tomori válaszolt szemet gyönyörködtető távoli lövésekkel (20. perc: 8-12).

Az FTC egymás után két hetest is kihagyott, Popovic a sajátját értékesítette, majd egy szinte véletlenből született montenegrói gól után egyre olvadt az előny. Radicevic megint a szokásos fegyverét sütötte el, immár hatodszorra, az állás pedig egálra alakult (25. perc: 12-12). 13-12-nél a Ferencvárosnak volt szüksége gyors megújulásra. Ehelyett a támadások passzívig alakultak. Szucsánszkiék az utolsó két perc nagy részét kettős emberelőnyben játszhatták. A hetest Dajka értékesítette, ezután Tomori bombázott Knezovic kapujába. Az utolsó Buducnost-akció előtt az edzőjük időt kért. Mivel még több mint fél perc volt a lefújásig, igyekezett a támadást minél hosszabbra nyújtani, és góllal is fejezte be. Félidőben: 14-14.

A montenegróiak szinte teljes sorcserével állt vissza a pihenő után, a Fradi ennyire nem változtatott radikálisan. 16-17-nél már megint az előbbi együttes vezetett, ami azért is dicsérendő, mert ekkor szigorodott a podgoricai védelem, így lassultak a támadások. Pastrovics sokszor segített, erre nagy szükség is volt a lerohanásokkal szemben. Trufán valóban új színt vitt a játékba, és lehetetlennek tűnő szituációkat váltott gólra. Pastrovics után Abramovics is bemutatott jópár parádét, a 48. percben pedig már 19-22 volt az állás.

Sok volt azonban az elhibázott, kapu környékén csattanó rálövés, így 21-22-nél megint kényszerhelyzet következett. Az 55. percben 23-23 állt az eredményjelzőn. Dokic-nak két percre a kispadra kellett ülnie, de Radicevic beálló pozícióból befordulva, hátrányból is megszerezte a vezetést. Dajka büntetőt lőtt be (24-24), és a záró szakaszra maradt az emberelőny. Radicevic így is betalált, tíz másodperccel a lefújás előtt erre Szamoránsky Piroska felelt. A tíz másodperc kivédekezése nem jött össze: Andjela Bulatovic gólja két pontot ért a Buducnost-nak. Végeredmény: 26-25.

Dragan Andzic: A Ferencváros nagyon sokat erősödött a nyáron, öt-hat új játékos érkezett, és ezen a mérkőzésen megmutatta, hogy mennyivel minőségibb csapat lett. Nekünk elég hosszú a kispadunk, sok friss játékost tudtunk becserélni a végjátékban, és valószínűleg így jobban tudtunk koncentrálni. Ezeken a mérkőzéseken csak a taktika fejlesztésére figyelünk, hiszen a jövőben erre lesz szükségünk, ha ez győzelmen keresztül lehetséges, az csak egy pluszt jelent.

Elek Gábor: A meccs végére előjött, hogy ellenfelünk sokkal nagyobb rutinnal rendelkezik, a mi meghatározó játékosaink, például Szucsánszki és Tomori pedig addigra elfáradtak. Egyetlen egy dolog miatt haragszom: a második félidőben a visszafutásaink elmaradtak, ez pedig igazából az akarati tényezőn múlik, ezért le is szúrtam a csapatot. A meccs végén két bődületes figyelmetlenséget vétettünk a védelemben, ez nagyon rosszul esett. Igazán rossz érzés úgy kikapni, hogy szinte végig mi vezettünk. Az utolsó buta gólt úgy kaptuk, hogy szinte sansza sem volt az ellenfélnek, amikor egy játékosuk befutásból betalált. Mindenképpen tanulságos vereség volt. A második játékrészben mutatott játékunk nagyon statikussá vált, bár Trufán Noémi tudott rajtunk kicsit segíteni, és a kapusok is jól védtek. Kovacsicz Mónikát le kellett ültetnem, mert nagyon fájt az Achillese, tartottam tőle, hogy megsérülhet. Szamoránsky Piroska térde bevizesedett, így naponta csak egy meccset játszhat az orvosok kérésére, ezt félidőnként tizenöt percnyi pályára küldéssel oldjuk meg.