handball.hu: Mivel töltitek az időtöket Pekingben, hogy érzitek magatokat egy nappal a kezdés előtt?
Hajdu János: Péntek délelőtt ötven percet edzettünk (már csak ennyi időt kapnak a csapatok), majd utána taktikai, stratégiai megbeszélést tartottunk, egy órakor pedig ebédeltünk. Délután pihenőt kapnak a lányok, a megnyitóra pedig nem megyünk el, mert nagyon sokáig tart és holnap korán játszunk a svédek ellen. Ezért közös programot terveztünk: elmegyünk a fittness centerbe, ahol egy kis vidám szórakozás vár ránk: különböző ott található játékokat próbálunk majd ki.

handball.hu: Tegnap a kínai nagy falnál voltatok, a kazahok elleni fiaskó után pedig épp arra panaszkodtál, hogy nem érzik át igazából a lányok, hogy hol vannak. Nem veszi el ez a sok program a figyelmüket?
Hajdu: Most már talán nem. Nekem nem ez volt a gondom, hanem hogy nem akartuk a győzelmet, nem voltunk lelkesebbek, mint Kazahsztán vagy a kínai csapat. Ez pedig zavart. Az, hogy itt rácsodálkoznak a dolgokra, nem probléma, mert az olimpia ezzel jár. Főleg azoknak, akik először vesznek részt. Inkább az háborított fel, és azért borítottam ki a bilit, mert a kínaiak és még Kazahsztán is jobban hajtott. Igaz, hogy mi még akklimatizációs időszakban voltunk, ahol nehezebben fog az agy, és ólmosabban mozog a láb, de az akarat az akkor is akarat kell, hogy legyen, és ez engem rettentően zavart. Volt egy kis feszültség, de ez nagyon szépen elrendeződött, leültünk a lányokkal, átbeszéltük. Ők is egymás között, mi is, úgyhogy szerintem jó irányba fordult a dolog. Az is sokat segített, hogy Görbicz Anita már újra velünk edz, és az is, hogy kibeszélték magukból a dolgokat, és helyre tették a céljaikat, hogy miért vagyunk itt, minek jöttünk ide. Most már szerintem jó úton vagyunk.

handball.hu: Ezek szerint már Te is jobban érzed magad?
Hajdu: Igen, én is megnyugodtam. Azt mindig is mondtam, mindig is hangsúlyoztam, hogy rettentő nagy a felelősségünk, főleg nekem.

handball.hu: Viszont nem Te vagy a pályán, a lányok játszanak…
Hajdu: Nem baj, de én vállaltam annak a szerepét, akin mindig elverhetik a port. Az az egyetlen dolog zavart, hogy nem voltunk lelkesebbek, mint az ellenfél, ezért borultam ki. Viszont tényleg tökéletesen rendeződött a dolog, a lányok átbeszélték, belátták, hogy miben hibáztak. Megbeszéltük, hogy mi legyen a további út. Szerintem most nagyon jók az edzések, a kirándulások, a magánszféra hangulata most már hasonlít arra, amilyen csata, amilyen háború előtt állunk. Most már látom az ő arcukon is, hogy minden idegszálukkal erre összpontosítanak.

handball.hu: Az nem zavarja a lányokat, nem zavar Titeket, hogy a megnyitón nem tudtok részt venni? Hiszen minden sportolónak ez az álma.
Hajdu: Nem örülünk, de azért vagyunk itt, hogy meccseket játsszunk, amelyekre készülnünk kell, ebbe pedig nem fér bele a megnyitó. Mindnyájunktól elveszünk egy nagy, életre szóló élményt, de talán a svéd meccsel kárpótoljuk magunkat.

handball.hu: Még az is lehet, hogy egy esetleges vészhelyzettől, támadástól menekültök így meg?
Hajdu: Nem, ilyen itt biztos, hogy nem lesz, mert esély sincs rá. Szerintem itt útlevél nélkül egy légy se tud berepülni. Hihetetlen a biztonság és a rendezés. Élettanilag nem fér bele a részvételünk: délután öttől éjjel kettőig nem ülhetünk és állhatunk, vonulhatunk ott, ha másnap reggel fél hétkor fel kell kelni és játszani kell. Ez a világon sehol nem fér bele. Nagy élmény lesz tévén is megnézni az eseményt, és elmondhatjuk, hogy itt voltunk a közelében.

handball.hu: Svédországgal kezdünk. Mire számíthatunk?
Hajdu: Amit ígérhetek, amit elmondhatok a lányokról az utóbbi két napban tapasztaltak alapján, hogy hihetetlen elszántsággal fognak küzdeni, mindent megtesznek a győzelemért. Meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. A svédeket nem szabad leírni, bár papíron egyértelműen mi vagyunk az esélyesebbek. Őket a selejtezőben a hazai pályán szereplő németek mindössze egy góllal tudták őket megverni. Nem szabad lebecsülni ellenfelünket, de úgy kell nekik menni, mintha az életünkért játszanánk.

handball.hu: Gondolom láttatok róluk felvételeket.
Hajdu: Igen, van anyagunk róluk, jól képzett, gyors, skandináv stílusban kézilabdázó gárda, amely morálban fantasztikus: az első perctől az utolsóig küzd, hajt, elöl is, hátul is. Nem fogják feladni.

handball.hu