Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation
Automatic Google translation

A fiatal játékosok szezonja I

2016. június 25. 21:11 © handball.hu

A fiatal játékosokra a hazai NB I-es bajnokságban kiemelt figyelem irányul, mindenki szeretné tudni, hogy kik az új tehetségek, mennyi lehetőséget kapnak, és mikor léphetnek a felnőttek helyére. Dán Róbert cikke.

Tóth Gabi
Tóth Gabi
"Fontos lenne, hogy minél többen kerüljenek fel az NB I-es klubokba" - mondta róluk Németh András egy éve. Az új szövetségi kapitány, Kim Rasmussen véleményét még nem ismerjük, de az kétségtelen, hogy hosszabb távon a fiatal játékosok jelentik a magyar kézilabdázás jövőjét. Rövid távon viszont a klubokban dől el szinte minden, ezért a bajnoki szezon múltával érdemes megnézni, hogy közülük ki milyen lehetőséget kapott az elmúlt évben és mennyire tudott bizonyítani. Kétrészes cikkünkben először nézzük a tabella elején végzett csapatokat!

Győri Audi ETO KC

Tóth Gabi szeptember elején megsérült, fél évet ki kellett hagynia, sőt többet is, mert Martín először csak áprilisban, az Érd elleni elődöntőn küldte pályára. Ezen kívül még az ETO-FTC bajnoki döntő visszavágóján kapott két percet, többet nem. Sokan várták az év során Tóth Gabi visszatérését, de úgy tűnik, Martín nem annyira. Így aztán ez most már a következő évre marad. Helyette az ifikorú Lakatos Rita játszott többször is jobblövőben, illetve védekezett kettesben öt-tíz percet meccsenként. Jól is mutatkozott be (ismerve őt, ez nem volt meglepetés), de kérdés, hogy szeptembertől, amikor már nemcsak négyen lesznek az ETO-ban a belső posztokra, vajon mennyi lehetőséget kap majd...

Planéta Szimonetta tavaly a második felnőtt szezont kezdte az ETO-ban, azaz túl volt már egy kudarccal teli első éven. Ez akár plusz motiváció is lehetett (volna), ráadásul ősszel Planéta jóval több játékidőt kapott mint korábban bármikor, általában húsz percet, néha egy egész félidőt. Jól is indult az év, bajnoki meccseken lőtte a gólokat (az Érd ellen mindjárt hármat), és a BL-ben is jobban kezdett mint tavaly. A selejtezőben a Glassverket kapujába négyszer is betalált és három gólpasszal is felhívta magára a figyelmet, a Vardarnak októberben harminc perc alatt egy gólt lőtt, de adott két nagyon jó asszisztot és kiharcolt egy hetest is.

A Hypo ellen Bécsben megint egy egész félidőt pályán volt, és egyértelműen jobban szerepelt mint Sulland. Ez így elfogadható, sőt biztató kezdésnek tűnt, mégis novemberre Szimó lendülete valamiért megtört (ez igaz az ETO játékára is, mondjuk): a Vardar elleni visszavágón már szinte kapura sem mert nézni, és a szezonzáró BL-meccsen, a Midtjylland ellen is csak egyszer talált be, de akkor éppen a legjobbkor (azzal a góllal tudott egyenlíteni az ETO tíz perccel a vége előtt mínusz ötről). Majd jött a decemberi világbajnokság, ahol Planéta sem nagyon tudott hozzátenni a válogatott játékához, és a vb-kudarc őt is megviselte. Januárban még pályára lépett néhány bajnokin, de utána sérülés miatt befejezte a szezont, otthagyta az ETO-t és otthagyta a magyar bajnokságot is. Két győri év után úgy döntött, hogy újraindítja a karrierjét – külföldön.

A kudarc okait hosszan sorolhatnánk: Planéta részéről az önbizalomhiány, az ETO részéről talán a koncepció hiánya volt a legnagyobb probléma – arra nézve, hogyan is építsék be őt és milyen célokat tűzzenek elé. A szezon pozitív eseményeiből (amiből itt felsoroltunk néhányat) Planéta nem tudott önbizalmat meríteni, a kudarcokon viszont láthatóan nem tudott túllépni, ráadásul Martíntól sem kapott elég pozitív megerősítést. És a győri szurkolók sem tudták őt elfogadni, két év alatt kevés játékos kapott annyi kritikát és lekicsinylő megjegyzést mint éppen ő (az ugyanazon a poszton játszó, Planétánál jóval tapasztaltabb norvég Sulland hasonló teljesítményét érdekes módon jóval megértőbben fogadták Győrben). Ebben a helyzetben nem meglepetés, hogy Planéta úgy döntött, hogy egy időre Magyarországtól távol folytatja a kézilabdázást...

Korsós Dorináról nem mondhatjuk azt, hogy nincs önbizalma, és az elmúlt év neki is ígéretesen kezdődött: balszélről egészen kiválóan teljesített felállt fal ellen is az első két hónapban, ezen kívül behívták a felnőtt válogatottba is. De az ETO-ban nem alakult minden ilyen jól: a zavaró védő feladatát például Martín az új szezonban Broch-ra osztotta, szeptembertől Korsóst már egyszer sem láttuk zavaróban védekezni, bár az korábban egyik erőssége volt. Amikor ősszel Görbicz Anita visszatért és Kovacsics Anikó lett a balszélső, Korsósra szélen már nem is volt szükség, így aztán novemberben fontos meccseken (FTC, Vardar, Midtjylland) egy perc játékidőt sem kapott, végig csak kispadozott.

Ezért egyre gyengébb formába került, január elején – amikor Kovacsics Anikó éppen sérült volt – újra pályára lépett a BL-ben, de akkor már egy jó megmozdulására két-három rossz jutott. Februárban aztán ő is megsérült a szezon talán legkevésbé fontos meccsén (a Budaörs ellen) és ezzel be is fejeződött számára a bajnokság. Korsós idei évét Martín teljesen az ETO rövid távú érdekeinek rendelte alá: használta őt, amikor szüksége volt rá, de teljesen figyelmen kívül hagyta, amikor nem. Nem is lett ennek jó vége.

A Korsós kiesését követő hetekben Kovacsics Anikó visszakerült középre irányítani, így balszélen némileg váratlanul a junior korú Hársfalvi Júlia kapott lehetőséget. Őt a tavalyi U19-es Európa-bajnokságon ismerhettük meg, ahol nagyon bizonytalanul játszott: labdaszerzésben ügyesnek tűnt, ziccerek gólra váltásában már kevésbé. A gyenge helyzetkihasználás egy szélső esetében nem erény és Hársfalvi játéka egy ideig az ETO-ban sem javult: amikor először kezdőként küldte be Martín egy BL-meccsen (a CSM București ellen), az első két helyzetét kihagyta, és tíz perc után le kellett cserélni.

Ezután inkább csak az NB I-ben jutott szóhoz, de itt egy hónap után végre megjött az önbizalma: márciusban a Debrecennek négy, az MTK-nak öt gólt lőtt, és a BL-elődöntőn is góllal kezdte a meccset, igaz, mindjárt le is sérült (izgalmában csak a góllövésre figyelt, a földre érkezésre utána már nem...). Ha ez a márciusi formajavulása ősszel is folytatódik, akkor elmondhatjuk, hogy Hársfalvi Juli szintet tudott lépni az ETO-ban, persze ezután sem lesz könnyű dolga (szeptembertől újra hárman lesznek balszélen a csapatban).



FTC-Rail Cargo Hungaria

A Ferencvárosban Lukács Vica jobbszélen és Mészáros Rea védekezésben továbbra is alapembernek számított egész évben. Szekerczés Luca visszajött Siófokról (ahol kölcsönben volt), ő előtte már két évig a Fradiban játszott, illetve a második évben inkább csak a kispadon ült. Idén is csak alsóházi csapatok ellen kapott hébe-hóba játékidőt (Békéscsaba, MTK, Budaörs), de most ezen kívül legalább beküldték őt heteseket lőni, és ebben közel tökéletesen teljesített.

Elek Gábor utóbb azt mondta, hogy a Fradi nem engedheti meg magának azt, hogy védekezésben fontos meccseken három játékost cseréljen, és így az egyiket, a legkevésbé használhatót fel kellett áldozni. (Való igaz, Luca védekezésben csak a széleken használható és a futógyorsasága sem megfelelő, de persze az is igaz, hogy ezt már egy éve is tudta róla mindenki.) A bajnokság végén aztán ő is a Bundesligába igazolt és szeptembertől a Metzingenben folytatja majd.

Ezen kívül is találunk még hasonlóságot Planéta és Szekerczés felnőtt pályafutása között: mindketten balkezes átlövők (amiből eleve nincs sok), és ezért mindketten nagyon korán kerültek topcsapatba, ahol végül egyikük sem tudott bizonyítani. A fiatal balkezeseknek helyzeti előnyük van a többiekkel szemben, hamar jön el náluk a siker, de ha nem tudnak élni vele, hamar jön a kudarc is...

Az ifikorú játékosok közül Faluvégi Dorottya az MTK-ba került kölcsönbe (róla majd ott írunk hosszabban), Háfra Noémi viszont maradt a Népligetben. Ő egy éve, tizenhét évesen már többször is lehetőséget kapott a felnőttek közt, igaz, akkoriban a Fradinak mindössze három bevethető játékosa maradt belső posztra. Szeptemberben Háfra egy nagyon jól sikerült U17-es Európa-bajnokság után nagy reményekkel vágott neki az új szezonnak, de ezekből végül nem lett semmi.

Ősszel már megvolt a csapat, csak be kellett építeni az újakat. Háfra kezdetben Szekerczés cseréjeként állt be egyszer-kétszer, a Békéscsabának szeptemberben két gólt is lőtt, de utána már leginkább csak a kispadon ült. A BL-csoportmeccsekre is nevezték, ott sem játszott, de ez egyben azt is jelentette, hogy októberben és novemberben a junior és az NB I/B-s meccseket is jórészt ki kellett hagynia, mert a BL fontosabb.

Így aztán hosszú heteken át alig lépett pályára, nem csoda, hogy egy idő után szóba hozta, hogy jobb lenne, ha nem vinnék őt a BL-re, ő inkább marad itthon és játszik a másodosztályban. A klubvezetés ennek nem örült, és ezután Háfrát a tavaszi szezonban hosszú időre sem az NB I felnőttbe, sem a BL-be nem nevezték. Rövid időre Mód Noémi vette át a helyét, de nem sokáig, és vele be is fejeződött az ifijátékosok története a Fradi felnőttben erre az évre...



ÉRD

Elmúltak azok az évek, amikor az Érdben fiatal magyar játékosok próbálhatták ki magukat: a helyi junior- és ificsapat már három éve a bajnokság alsóházában tengődik (a juniorok idén az újonc Budaörsöt tudták megelőzni, tavaly is csak a Siófokot és a Szegedet). Saját nevelésű fiatal a felnőtt csapatban már hosszú ideje nem kap lehetőséget (csak a kispadon), ezért aztán egy-két év után el is mennek máshova. Ebben a szezonban az új igazolások is főleg külföldről jöttek, egyedül a beálló Gulyás Vanda tűnt igéretes kivételnek, de végül neki is alig jutott játékidő (leginkább a tavaszi szezon elején, de utána a rájátszásban már szinte pályára sem lépett). Ami azért is furcsa, mert Kisfaludy Anettnél feltétlenül gólerősebb játékos, igaz, ő kettes poszton védekezik, Kisfaludy viszont hármasban, ezért nem lehet őket egy az egyben cserélni. Talán ez is oka lehetett Gulyás Vanda relatív mellőzésének.

Az Érd harmadik beállósa, a junior válogatott Szabó Laura a felnőtt NB I kimagaslóan legjobb heteslövője volt az elmúlt évben: 31 hetesből 30-at belőtt (ez 97%-os teljesítmény). Az Érd másik heteslövője, Krpež Šlezak csak 73%-kal lövi a büntetőket, ami az egyik leggyengébb százalékos arány az NB I-es csapatok heteslövői között, ezért némileg érthetetlen, hogy Krpež Šlezak mégis több mint kétszer annyi büntetőt lőhetett mint Szabó Laura. (Illetve hát érthető, mert a csapaton belüli hierarchia borulna, ha nem így lenne...)

Szabó Edina évet értékelő interjújában, a DigiSporton amúgy azt mondta, hogy Szabó Laurát a felnőtt válogatottban is el tudná képzelni a közeljövőben, de ehhez először a felnőtt Érdben kellene neki lehetőséget adni, mert jelenleg csak védekezésben áll be néha rövid időre (a heteseken kívül). Ráadásul a sorban harmadik beállóként Érden aligha tud majd előbbre jutni.

Jobbszélen az ifikorú Bernát Dorina egyszer-kétszer pályára lépett és akkor nagyon ügyes balkezes szélsőnek tűnt, több gólt is dobott. Krpež Šlezak mögött persze nem könnyű, ezért őt talán kölcsönbe lehetne adni. (Az Érd másik ifikorú jobbszélsője, Lozsi Erna szeptembertől már a NEKÁ-ban folytatja.) Baloldalon tavaly Takács Kitti volt Schatzl Nadine cseréje és ő is igéretesen teljesített, ezért idén, Schatzl távozása után akár nagyobb szerepet is kaphatott volna.

De ebből nem lett semmi, olyannyira, hogy az Érd külföldről igazolt elé egy fiatal montenegrói szélsőt év közben. Olivera Vukčević a Metz-ben előtte fél évig csak a lelátóról nézte a többieket, mert a francia szövetség nem engedte hogy pályára lépjen. Ilyen probléma nálunk persze nem volt, és a montenegrói lány január óta rendszeresen szerepel is bajnoki meccseken, igaz, sem támadásban, sem védekezésben nem láttunk tőle semmi extrát. Takács Kitti leépítése és helyette Vukčević helyzetbe hozása az elmúlt szezon egyik érthetetlen eseménye...



DVSC-TVP

Marincsák Nikolett öt évvel ezelőtt Debrecenben, egy OSB-döntőn hívta fel magára először a figyelmet. A "jövő nagy lokistája" címmel írt róla a média és a saját edzője is komoly felnőtt karriert jósolt neki. Az biztos, hogy Marincsák Niki olyan játékos, akiből nincs még egy a magyar kézilabdázásban, leginkább talán a szerb Liščević-hez lehetne hasonlítani. Villámgyorsan hozza fel a labdát és ad jobbra-balra passzokat a többieknek, ilyen szédítő iramú irányítót legfeljebb valahol Skandináviában, ha találunk... Nem is volt ajánlatok híján, először Roth Kálmán vitte el a Veszprém NB I-es csapatába, és meccseken be is küldte őt tíz percre, de hosszabb távon jól láthatóan nem tudott vele mit kezdeni. Ezért tavaly év közben visszatért Debrecenbe, ahol Varga József elküldött egy játékost a felnőttből, csak hogy helyet tudjon neki adni, de aztán ő is hamar lemondott róla.

Tavaly ősszel már alig adott neki lehetőséget, a végén a Budaörs ellen is csak húszgólos vezetésnél küldte be őt egy-két percre. A probléma, azt hiszem, Marincsák Niki játékstílusa: iszonyú gyors, de passzokban még sokszor pontatlan. Ezt a tempót az egész csapatnak fel kellene vennie, de ehhez sok gyakorlás kell, és kevés edző vállalja be, hogy egy tizenéves irányítóhoz igazítja a többiek játékát, pláne, ha ez ilyen fáradságos munkába kerül. Így Marincsák Nikinek a gyorsasága lett a veszte..., de talán mégsem. Mert amióta Tiselj a Debrecen edzője, azóta jóval több játékidőt kap, igaz, ennek az az ára, hogy a gyorsaságából visszavett. Most már félig sem olyan látványos, amit a pályán csinál, de legalább a pályán van és nem a kispadon.
Debrecenben az utóbbi két évben sikeresen felépítettek egy fiatal beállót és egy átlövőt – a montenegrói válogatottnak. A magyar játékosok már kevésbé jártak jól. Sirián Szederkének először egy teljes szezont ki kellett hagynia sérülés miatt, és utána sem kapott meccsenként tíz-tizenöt percnél többet. Klikovac magasabb nála, ezért őt kettes védőként is pályán hagyta Varga József, így a montenegrói beállós előnybe került vele szemben; bár junior éveiben az ETO-ban Sirián kettes védőként is bevált, ez Debrecenben valamiért nem számított. Igazából csak Tiselj érkezését követően láthattuk őt felszabadultan kézilabdázni, például az Érd elleni bronzmeccsen, ahol a visszavágón Sirián játéka kellett ahhoz, hogy a DVSC az első félidőben többgólos előnyre tudjon szert tenni. Csak remélni lehet, hogy ennek lesz folytatása szeptembertől is...

Siska Pálma posztján Marija Garbuz érkezésével már támadásban és védekezésben is volt egy külföldi légiós, így aztán idén jóval kevesebb játéklehetőséget kapott mint egy éve: a szezon második felében jószerivel csak hetesekre küldte be őt Tiselj. Igaz, néhány kisebb sérülés is hátráltatta, ez azonban nem indokolta azt, hogy ennyire háttérbe szoruljon, főleg, hogy amikor nagyritkán beállt, akkor támadásban mindig hozzá tudott tenni a játékhoz. Az Érd elleni visszavágón a szünet után már Despotović és Garbuz is láthatóan képtelen volt gólt lőni, de Siska még így is maradt a kispadon. Az ő eltűnése a bajnoki meccsekről az elmúlt szezon nagy vesztesége.



Dunaújvárosi Kohász KA

Hajtai Vanessza tizenhárom évesen már Győrben kézilabdázott, igaz, az ETO-ifiben jó ideig inkább csak jobbkezes jobbszélsőként, és annál kevés hálátlanabb poszt van. Ő azonban ügyesen megoldotta a feladatot és később az ETO-juniorban nemcsak szélen, hanem belső poszton is bizonyított. Bekerült az U20-as válogatottba, majd 2013-ban a Veszprém felnőtt játékosa lett, az első évben ott is jobbszélen. Később, már a Mosonmagyaróvárban átkerült balszélre. Az igazi helye azonban középen lenne: jól lát a pályán, egy-egyezésben is megállja a helyét, első osztályú kettes védő, zavaróban is jó, szuperül indít, fejben mindig ott van... és még sorolhatnánk.

Persze mindebből balszélen nem derül ki sok minden. 2015 nyarán Dunaújvárosba igazolt, ahol egy évig aztán alig kapott lehetőséget. Az Újvárosnak, úgy tűnik, akkor lett volna rá szüksége, ha Vincze Melindával valami történik; de Vincze Melindával nem történt semmi, ezért Hajtaival nem tudtak mit kezdeni. Pedig kevés ilyen sokoldalú fiatal játékosunk van mint ő...
A Nemzeti Sport szeptemberben az egyik fiatal jobbszélsőben látta az idei bajnoki év majdani felfedezettjét, és igazuk is lett (bár ők egy másik szélsőre gondoltak...). Február végén, a későbbi orosz bajnok Asztrahany elleni kupameccsen Dunaújvárosban csereként beállt a tizenhat éves Klujber Katrin és mindjárt lőtt öt gólt, ebből hármat a mérkőzés végjátékában, amikor különösen fontos volt. A visszavágón is betalált kétszer, és előtte egy héttel a Fehérvárnak is három gólt lőtt az utolsó húsz percben.

Ez a fantasztikusan jól sikerült február egy csapásra ismertté tette Klujbert mindenhol, és ma már vannak, akik egyenesen a felnőtt válogatottban szeretnék őt látni szeptembertől. Ez így valószínűleg még korai, de az kétségtelen, hogy Klujber óriási tehetség, ő az, akinek akár egy meccs közbeni labdalevételét is érdemes újranézni, a játéka annyira elegáns és pontos. Védekezésben felnőtt csapatban már most is megállja a helyét, a juniorban viszont jobbátlövő, és ott az átlövéseket és a közbelövéseket gyakorolja. Ha rajta múlna, nem szélen szerepelne, ki tudja, akár lehetne belőle egy balkezes Tóth Gabi is...

Ez volt a jó hír Dunaújvárosból. A többi hír már mind rossz, legalábbis, ha a fiatal játékosokról beszélünk. Takács Bianka és Nagy Éva ősszel eligazolt a másodosztályba, mert nem kaptak elég játékidőt (ez Takács Bia esetében, aki két éve még a leggólerősebb magyar beállók közé tartozott, különösen érthetetlen). Termány Ritát két hónap után kölcsönadták az MTK-nak. Ő még mindig jobban járt, mint a balszélre igazolt Hajtai Vanessza, aki az egész szezonban összesen nem kapott hatvan percnél több játékidőt (őt, Klujberrel ellentétben, fontos meccseken szinte sosem cserélték be).

Grosch Vivienre először a három évvel ezelőtti U17-es Európa-bajnokságon figyelhettünk fel, ahol eredményes és szokatlanul kreatív szélsőjátékával a csapat egyik erőssége volt (az a gól, amelyiket úgy lőtt, hogy előtte egymás után három védőről is leforgott, máig felejthetetlen). A felnőtt NB I-ben is hamar bemutatkozott, de aztán jöttek kisebb-nagyobb sérülések és amikor újra pályára léphetett, jött az unokahúga, Klujber Katrin, aki elébe került és jelenleg már a felnőttben játszik.

Így Grosch Vivi maradt a juniorban, és ott jobbszélen azóta is egyenletesen jól, sokszor kiválóan teljesít, a csapat kulcsemberének számít. Bármelyik másik NB I-es klubban már a felnőttben is biztos csere lenne, és a szélsőjátékáról sokan beszélnének, ha nem lenne előtte Klujber... Grosch Vivi még egy évig junior korú és igazán jó lenne, ha utána találna magának felnőtt csapatot is.
Az irányító Ferenczy Fruzsi meg egy külön történet, egyelőre happy end nélkül. Őt három éve komoly pénzért hozta el az Újváros a Fraditól, és azóta is a korosztályos válogatott egyik legjobbja, de a felnőtteknél csak öt percekre küldte be őt néha Mátéfi. Zovko idejében új feladatot kapott: emberhátrányos támadásoknál ő állt be kapusmezben néhány passz erejéig, ezért ha valaki nem figyelt, akkor a netes közvetítésekben csak azt láthatta, hogy színes felsőben éppen szélsebesen lefut a pályáról és ennyi...

Mivel Ferenczy Fruzsi szeptembertől a juniorok között már nem szerepelhet, a posztjára meg jön Debrecenből Kudor Kitti, mi lesz vele...? Maradnia nem érdemes, más csapathoz – jó csapathoz – aligha igazolhat, mert ahhoz nem volt elég az utóbbi három évben ez a néhányszor öt perc. Fruzsit az Újváros drága pénzért megvette, aztán utána egyáltalán nem menedzselte, ami érthetetlen.

És ez nem egyedi eset. Dunaújvárosban van egy kiválóan felépített junior csapat, és ebből több játékos a következő szezonban már nem lesz utánpótlás korú (Gindeli Panna, Molnár Beatrix). A felnőtt NB I-ben ők sem kaptak lehetőséget, viszont a juniorban nagyon jól teljesítettek idén is. Mire számíthatnak...? Úgy tűnik, a klub az ő esetükben is adós maradt a jövőkép felvázolásával.

A Dunaújváros a legjobb magyar játékosokat gyűjti össze a felnőtt csapatban, az ETO a legjobb külföldieket. Éppen ezért egyikük sem tud a fiatal játékosainak helyet adni azután, hogy már nem utánpótlás korúak. Az ETO a helyzetet úgy próbálta megoldani, hogy létrehozott egy fiókcsapatot. Lehet, hogy Újvárosban is ez lenne a megoldás, vagy legalábbis a jól megtervezett egy-két éves kölcsönbe adás...

Dán Róbert

© handball.hu

Írd meg a véleményed!

Írd meg a véleményed! Eddig 24 hozzászólás érkezett.

Ajánld a cikket másoknak!

Ajánld a cikket másoknak!

További hírek

2019. április 24. 18:26

Meglepetés népligeti Siófok-siker

2019. április 21. 18:58

Érdi győzelem „idegenben”

2019. április 20. 17:28

Nagyarányú siófoki győzelem

2019. április 19. 18:35

Vendégsikerek mindkét helyszínen

2019. április 18. 18:37

Egy félidőt bírt a Kisvárda Siófokon

2019. április 17. 18:04

Néggyel nyert Érden a Győr

2019. április 16. 18:31

A Vipers-szel elődöntőzik az ETO

2019. április 16. 11:19

EHF-kupa: az Esbjerg kezd otthon

2019. április 14. 13:51

Bejutott a fináléba a Siófok

2019. április 13. 17:40

Az MTK legyőzte a Kohászt

2019. április 13. 15:36

BL: kiesett a Fradi, négy között az ETO

2019. április 12. 19:42

A Kisvárda hosszú idő után nyert otthon

2019. április 9. 14:57

Bundesliga: a gólkülönbség dönthet

2019. április 7. 14:36

BL: kikapott a Fradi, ETO-siker

2019. április 6. 19:08

Két idegenbeli győzelem

2019. április 6. 16:54

Négy gól a Siófok előnye

2019. április 5. 22:59

Öttel kapott ki a Bukarest

2019. április 5. 22:56

Az MTK-t verte a DVSC

2019. április 4. 18:43

Montenegróval egy csoportban

2019. április 3. 20:07

A szabaddobás elvégzése