Elek Gábor: Az első negyvenöt percre nagyon büszkék lehetünk, az utolsó tizenöt perc miatt pedig szégyelljük magunkat. Számunkra nagyjából ez a mérkőzés tanulsága. Bután játszottunk az utolsó negyedórában, de ez igazából a fáradtság rovására írható.

El kell ismernem, hogy én is bűnös vagyok abban, hogy a végjátékban nem ültek a cserék. Nehéz ezt kimondani, de ha ilyenkor tudnak rajtunk ezek segíteni, akkor az edző a király, ilyenkor pedig vállalni kell, hogy tévedés volt. Azért is volt az, mert egy ilyen mérkőzésen ötven perc ücsörgés után nehéz jó teljesítményt elvárni, de megpróbáltam, és nagyon nehéz helyzetbe hoztam az így beállított játékosokat. A mai meccset összességében a nagyobb rutin és a kispad döntötte el.

Az ETO kimagaslóan a legjobb magyar alakulat, de legyőzhetetlen csapat nincsen. Hiszek abban, hogy meg lehet őket verni. Mi is azon dolgozunk.

Konkoly Csaba: Az első félidőben nem volt összeszedett a védelmünk, és a támadásszervezésünk is körülményesebb, lassabb volt, mint amit gondoltam. Nem hagytunk ott olyan területeket a védekezésben, amelyeket bátrabban oda lehetett volna adni a Ferencvárosnak. Ezáltal ők éltek a betörős, lerohanós játékukkal. A visszarendeződésünkre se nagyon figyeltünk, ám ez feljavult a második játékrészre. Ekkor a védelmünk is határozottabbá, bátrabbá vált. Pozitívum, hogy javult az átlövők teljesítménye is, átlagon felül lőttek. Ana Gros beállásával egyértelműen színesedett az átlövőjátékunk: az első félidőben 9/0-ás, a másodikban pedig 10/6-os mutatót hoztunk. Az első félidőben a Fradi és mi is hét-hét lerohanásgólt lőttünk, a másodikban pedig 8-2 volt a mi javunkra a játék ezen elemében.

A Zvezdára való készülés jegyében fontos volt, hogy az egész mérkőzés folyamán koncentráltan tudjunk játszani, nem megijedve sem a belső, sem a külső körülményektől, olyan értelemben, hogy folyamatosan figyelnünk kellett rá, hogy ne menjen el a Ferencváros. Ez úgy kamatozott, hogy mi tudtunk ellépni a szoros állásról, és utána már egyértelmű volt a sikeresség. Az első félidőben BL-szintű tempó volt, tartottuk az ellenfél ritmusát. Erre kell építkeznünk a Zvezda ellen készülve is.

A végére elfogyott a Fradi ereje

© handball.hu