A játékos alapvetően minden lehetséges címet elhódított: nyert világbajnokságot, volt olimpiai és Ázsia-bajnok is. Két éve Oh eldöntötte, hogy megpróbálja begyűjteni az utolsó hiányzó kupát, azaz a Bajnokok Ligája serleget.

A tapasztalt és hihetetlenül képzett irányító az ázsiai sportolókra jellemző különleges mentális képességgel rendelkezik. A kézilabdázó az ehfCL.com oldalnak a karrierjéről mesélt, valamint arról, mi a véleménye Európáról.

Eurohandball.com: Mit jelent a kézilabda a koreaiaknak? Mindig is elsőszámú sportnak számított az országban?
Oh: Valójában karrierem kezdetén nem ez volt a kislányok elsőszámú választása. A kosárlabda, a softball vagy az úszás sokkal népszerűbb volt, de az egyik tanárom észrevette, hogy tehetségem van a kézilabdához. Koreában nagyjából tíz élklubnál lehet megfelelően magas szinten elsajátítani a sportágat, a hazai bajnokság pedig tizenkét csapatból áll. Bár régebben a kézilabda nem tartozott a legkedveltebb sportok közé, válogatottunk sikerei nagy lökést adtak. Manapság viszonylag sok szurkoló követi a bajnokságot és a nemzeti versenysorozatot, amely egyfajta kupaküzdelemhez hasonlítható.

Eurohandball.com: Melyek a koreai válogatotthoz kapcsolódó legszebb emlékeid?
Oh: Az 1992-es olimpiai játékok és az 1995-ös világbajnokság, amelyeket edzőnk, Joung Hyoung Gun segítségével hódítottunk el. A szakember nem csak a válogatottnál, hanem klubcsapatomnál is trénerem volt, és nagy hatást gyakorolt a karrieremre. Büszke vagyok ezekre a diadalokra, de mindig emlékezni fogok a pekingi játékokra is, s nem csak a Norvégia elleni elődöntő miatt. Tudom, hogy megnyerhettük volna a viadalt, és nagyon büszke vagyok rá, hogy ott lehettem, és éremmel a zsebemben térhettem haza.

Eurohandball.com: Koreában és Japánban is játszottál. Mit gondolsz, mi a különbség az ázsiai és az európai kézilabda között?
Oh: Az ázsiai játékosok általában alacsonyak és gyorsak, amíg Európában magasabbak és erősebbek a kézilabdázók. Itt a játék az erőn alapul, ez pedig előny számomra. Mindamellett a klubok és a játékosok éppolyan profik, mint itt, és a sportághoz kapcsolódó marketing is hasonló.

Eurohandball.com: A tengerentúlról követik az európai történéseket?
Oh: Az egy egészen más világ… Természetesen vannak olyan fanatikusok, akik az Interneten keresztül, vagy más módon hozzájuthatnak a meccsekhez, de ez azért mégsem olyan könnyű az időzónák különbsége miatt. Leginkább a hazai bajnokság áll a középpontban.

Eurohandball.com: Azt mondtad, más világ. Úgy tűnik, elsősorban mentálisan vannak komoly különbségek. A koreai csapatok európai szemmel tekintve hihetetlenül fegyelmezettnek tűnnek…
Oh: A hazai játékosok sokkal visszafogottabbak, míg itt több szabadságot élveznek. Igaz, ez a nagy különbség az ázsiai kultúrából ered. A hierarchia számunkra igen fontos. Tiszteljük az idősebbeket és a főnökünket, edzőnket is. Amit a trénerünk mond, mi szó szerint megtesszük. Ami az európaiaknak vasfegyelemnek tűnik, az csupán a tisztelet kifejezése.

Eurohandball.com: Hogyan szoktál hozzá az európai mentalitáshoz?
Oh: Ez a mai napig nem könnyű. Itt nincs hierarchia – mindenki mindent jobban tud a másiknál… Amikor az edző mond valamit, utána záporoznak a kérdések. Ezt nagyon nehéz megszoknom, s bármennyire is próbálom, mégse megy.

Eurohandball.com: Annak ellenére, hogy a koreaiak között számos tehetséges játékos van, mégis csak páran légióskodnak Európában. Mi az oka ennek?
Oh: Többek között a távolság. A családi kötelékek nálunk szorosabbak, és az emberek nehezen hagyják el az országot. Annak ellenére, hogy már nem vagyok fiatal, édesanyám például még mindig aggódik amiatt, hogy itt élek. Ezen felül még kommunikációs problémáink vannak, hiszen nem túl sok koreai beszél valamilyen európai nyelvet. Arról nem is beszélve, hogy az emberben egyfolytában kétségek vannak afelől, hogy meg tudja-e ütni a mércét.

Eurohandball.com: Miért próbáltad ki Magad mégis Európában?
Oh: Mindig is érdekelt az európai kézilabda. Amikor a fiam megszületett, elhatároztam, hogy megmutatom neki a világot, így Japánba, majd Európába szerződtem. Ausztria csodálatos ország, és innen minden közel van, be tudjuk járni akár egész Európát.

Eurohandball.com: Milyen érzés itt élni és dolgozni?
Oh: A kezdetekkor nehéz volt, ám az ember szépen lassan minden megismer maga körül. Most már élvezem az itteni életet, és mivel a fiam nagyszerű iskolába jár, mindketten elégedettek vagyunk.

Eurohandball.com: Mi az, ami a pályán motivál, különösen annak fényében, hogy már majdnem minden lehetséges címet elhódítottál?
Oh: Nyertem világbajnokságot, voltam olimpiai és Ázsia-bajnok is. Az utolsó cím, amelyet még karrierem során megszerezhetek, a Bajnokok Ligája-trófea.

Eurohandball.com: Hiszel benne?
Oh: Amikor a Hypo-hoz érkeztem, úgy gondoltam, hogy a BL-elsőség elérhetetlen, hiszen annyi erős csapat indul el a sorozatban. Most már azonban jól tudom, hogy az örökös osztrák bajnok mindig esélyes a legrangosabb cím elhódítására. Mindig csak egy hajszál választ el minket a végső győzelemtől. Idén újra van esélyünk rá, abban pedig biztos vagyok, hogy az elkövetkezendő három esztendőben lesz BL-aranyérmem. Ennyit szeretnék már csak a kézilabdapályán eltölteni.

Oh Szeong Ok adatlapja:

Születési idő/hely: 1972. október. 10., Deajon
Magasság/súly: 1,70 cm/67 kg
Válogatottságai száma: 300 fölött
Klubjai: Korean Sport University, Juong Gun Deaung, Japan Hiroshima Club, Hypo NÖ
Legnagyobb hatású edzői: Joung Hyoung Gun, Lim Jyoung Scheong
Legjobb eredményei: olimpiai arany (1992), olimpiai ezüst (1996, 2004), olimpiai bronz (2008), világbajnok (1995), világbajnoki bronzérmes (2003), Ázsia-bajnok (1989 ás 1993), hatszoros japán bajnok, négyszeres koreai bajnok, Bajnokok Ligája-ezüstérmes

Forrás: www.ehfCL.com (Nemcsik Balázs)

Vértennek tanítványai is szorítanak (az ehfCL.com oldal interjúsorozatának első része)