– Gondolom, nagyon megijedt, mikor megtudta, mi a baja...
– Természetesen. Ki ne tett volna így ebben a helyzetben? Kis túlzással ettől lettem igazán beteg, mert bevallom, én sem azelőtt, sem azután nem éreztem semmi különöset. Igyekeztem pozitívan felfogni a dolgokat, s azt sugalltam magamnak, hogy minden rendben lesz.

– Ezek szerint vészforgatókönyve sem volt arra az esetre, ha esetleg az orvosok rossz hírrel állnak elő.
– Nem volt ilyen, mert biztos voltam benne, hogy visszatérek a pályára. Nagyon örülök, hogy így lett, s most már nyugodt vagyok és kész arra, hogy ismét edzésbe álljak. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az orvosok munkáját, mert mind a győri, mind a fővárosi kórházban rendkívül készséges volt mindenki. Ez a hozzáállás segített átvészelni a rengeteg tűszúrást a karomon, valamint a nem kellemes vizsgálatokat.

– Az orvosok egyértelműen fogalmaztak: változtatni kell eddigi életmódján. Nyilván néhány rossz szokásáról le kell mondania.
– Hogy konkrétan miről van szó, maradjon az orvosok és az én titkom. Úgy gondolom, ez nem tartozik a közvéleményre. A magánszférámat eddig is megvédtem a nyilvánosság elől, s ezen most sem kívánok változtatni. Legyen elég annyi: a doktorok utasításait innentől kezdve maradéktalanul betartom majd.

– Ha visszagondol az elmúlt időszakra, mit csinálna másként? Sokak szerint például a legutóbbi Európa-bajnokságot célszerűbb lett volna kihagynia.
– Ezzel nem értek egyet. Régen rossz, ha valaki a válogatottságot nyűgnek érzi. Én úgy vagyok ezzel, ha a kapitány hív, vagyis számít rám, akkor kutya kötelességem menni s segíteni a nemzeti csapatnak egy világversenyen. Nyilván eljön majd az idő, mikor azt mondom, köszönöm, elég volt, de az a döntés akkor már végleges lesz.

– A klubcsapata játékán nem látszott, hogy egyik legjobbját kénytelen nélkülözni. Milyen volt látni kívülről, illetve a tévé elől a társakat?
– Borzasztó. Annak persze örültem, hogy sikerült mindkétszer nyerni, de a Szkopje ellen már a bemelegítés láttán is nagyon nehéz volt elviselni, hogy nem lehetek lent a pályán. Bevallom, az első egy-két napon még lementem az edzések időpontjában a csarnokba, de aztán nem „kínoztam" magam. A lényeg, hogy újra edzhetek, s pénteken a Dunaferr ellen én is szeretnék játszani. Edzőnkkel, Konkoly Csabával már beszéltem a következő napok feladatairól. A legfontosabb, hogy erőnlétileg utolérjem magam, de egy cseppet sem bánom, állok elébe!

Görbicz folytathatja a kézilabdát
Vizsgálják Görbicz szívpanaszát

Forrás: kisalfold.hu