Május elején véglegessé vált, hogy Zsiga Gyulával szerződést bont a Budapest Bank-FTC, így a 2008/2009-es szezonban az ifjúsági csapat jelenlegi edzője, Elek Gábor irányítja majd a felnőttcsapat edzéseit. Az utánpótlásmester egy éve tért vissza a Ferencvároshoz, s irányítása alatt az ifjúsági csapat megnyerte az NB II északi csoportjának felnőttbajnokságát, ezzel kivívta az indulási jogot az NBI/B-ben. Elek Gábor az ifjúsági csapattal ezüstérmet nyert az Országos Ifjúsági Kupában és 18 fordulót követően második helyen áll az ifjúsági bajnokságban. A jelenlegi keretből Szamoránsky Piroska és Zácsik Szandra egy évvel meghosszabbította idén lejáró szerződését. Hozzá hasonlóan marad a csapatnál a válogatott irányítója, Szucsánszki Zita is, ő a sok ajánlat és megkeresés ellenére úgy döntött, hogy kitölti élő szerződését. Távozik a csapattól Lucia Uhráková, Pastrovics Melinda, és Soós Viktória, mindhárman a DVSC játékosai lesznek.

handball.hu: Az utóbbi időben különböző információk terjedtek el a csapat tragikus anyagi helyzetével kapcsolatban. Mi igaz ezekből? Mi hír a szponzorok felől, alakul már a jövőkép?
Maglódi Lajos: Komolyabb tárgyalások folynak, de nem szerencsés olyan rémhíreket terjeszteni, hogy még gyógyszerre sincs pénze a csapatnak. Ezeket hallva a szponzor is úgy gondolja, hogy ha 20-30 ezer forintos problémáink vannak, akkor itt tényleg komoly gondok lehetnek! Jelenleg a játékosok lakbérei ki vannak fizetve, a járulékkötelezettségeink az APEH felé úgyszintén. Kézilabdázóink irányába valóban vannak elmaradásaink. Azt azonban hozzátenném, ma már nem 150-200 ezer forintért lépnek pályára a lányok, hanem ennél jóval többért. Úgy gondolom, hogy akár két hónapos elmaradás esetén is mindenkinek kellett annyi tartalékot összegyűjtenie, hogy ezt a nehezebb időszakot átvészelje.

handball.hu: Hogy látod, van rá esély, hogy jelenlegi fő támogatójuk a következő szezonra is Veletek marad?
Maglódi: A Győr elleni bajnokit követően leültünk a Budapest Bank képviselőivel, és átbeszéltük, hogyan lehetne egy szép jövőt felépíteni. Ha mindenki tartja azt, amit ott elmondott, akkor nem hiszem, hogy gondok lennének a folytatást illetően. Ahogy már régebben is, most is felajánlottam, hogy a Kft-ben való részesedésemet ingyen visszaadom a Fradinak, ha cserébe ők rendezik az adósságainkat. Ha az adósságrendezés ily módon megoldódna, akkor azoknak is emelt fővel tudnánk a szemébe nézni, akik innen (többek között az anyagi problémák miatt is) elkerültek. Természetesen köszönjük nekik eddigi segítségüket, és azt, hogy nem mentek bíróságra. Súlyosan hangzik, de a legrégebbi tartozásunk Pádár Ildikó felé van. A csapat felé többször kommunikáltam, hogy karnyújtásnyira állunk a megoldástól, és kérem a türelmüket. Nem volt senki, aki azt mondta volna, hogy holnaptól nem jön edzésre, vagy nem áll ki a soron következő mérkőzésre. Érdekes módon a Derecske elleni meccs előtt mindenki megkapta a fizetését, mégis kikaptunk…

handball.hu: Alakul már a jövő évi keret? Kik azok a játékosok, akiket feltétlenül meg szeretnének tartani?
Maglódi: Jelenleg négyükkel van érvényes szerződésünk: Zácsik Szandrával, Szucsánszki Zitával, Juhász Gabriellával és Szamoránsky Piroskával. Kovacsicz Mónit pedig mindenképpen a csapatban szeretnénk jövőre is tudni, amennyiben az anyagi helyzetünk ezt lehetővé teszi. A többiekkel le kell ülni, és beszélni velük arról, hogy itt képzelik-e el a jövőjüket. Jelenleg Magyarországon két olyan élcsapat van, amelynek nincsenek fizetési problémái, az ETO és a Debrecen. Mondhatnám akár a Békéscsabát is, de nem mindegy, hogy hetvenezret, 500-600 ezret, vagy esetleg még ennél is többet kell kifizetni egy játékosnak. Addig, amíg a Győr 50-70 millió forint körüli támogatást kap az önkormányzattól, mi az utánpótlással együtt, a 180 gyerek után kapunk 740 ezer forintot. A BL-re kaptunk 10 ezer eurót, ebből az EHF 5970 eurót vont le a játékvezetők költségeire. 3500 euróra rögtön megbüntettek minket a szurkolói viselkedés miatt, így a végén maradt 530 euró. Hivatalosan viszont még ez sem, ugyanis 3750 eurót be kellett fizetnünk nevezési díjra. Ha ezt összeadjuk, láthatjuk, hogy egy BL-részvétel abszolút deficites: idén összesen 10-11 millió forintunkba került, míg a jegybevétel durván 3 millió forint volt. Lejátszottunk hat mérkőzést, és a csoportkör végére 5 millió forint volt a hiányunk.

handball.hu: Mennyire kalkuláltatok ezzel előre?
Maglódi: Sajnos a bevétel még a várakozásainkat is alulmúlta. A sorozat végén már az is megesett, hogy vissza kellett vásárolnunk a saját reklámjainkat. Előzetesen 6 millió forintos jegybevételre számítottam, ehelyett a Valcea ellen 1 461 000, a Viborg ellen 894 000, míg a Podgorica-meccsen 612 000 forintot kasszíroztunk. Mondhatjuk, hogy azért volt ilyen kevés a bevétel, mert felemeltük a jegyek árát, az éremnek azonban két oldala van. Tavaly a szurkolók összetörték a buszt, és ezért hatezer eurót kellett fizetnünk. Ha ezeket az embereket nem tudjuk magunk közül kiközösíteni, akkor közösen kell, hogy vállaljuk ennek a költségeit is, mert azt hiszem, hogy ez így lenne a tisztességes.

handball.hu: Nincs valami megoldás a szurkolói vandalizmus visszaszorítására?
Maglódi: Magyarországon sajnos nem adottak azok a törvényi rendeletek, amivel meg tudnánk tenni, hogy egyesek holnaptól nem léphessenek be a csarnok területére. Mert ha megveszik a jegyüket, és nem verekednek, akkor nem viszi el őket a rendőrség. Hiába is szállítják be a kapitányságra, ha egy óra múlva kiengedik, mert nem foglalkoznak vele, vagy inkább el se viszik, hogy ne kelljen három-négy órán át tartó jegyzőkönyv-felvételi procedúrán keresztülmenni.

handball.hu: Valami saját, „helyi” szankciót sem áll módotokban bevezetni?
Maglódi: Készítettem már egy szurkolói házirendet, de egymagam kevés vagyok hozzá, hogy végre tudjam hajttatni. Nincsenek meg azok a rendeletek, azok a feltételek, mint mondjuk Angliában. Sok mindenben majmoljuk a nyugati országokat, csak éppen ezekben nem. Azt mondjuk, hogy húzzunk fel kerítést, melyet a szurkoló nem léphet át. Csak amíg Angliában megtehetik, hogy aki azon belül engedély nélkül belép, azt örökre kitiltják, eltiltják, leültetik, addig idehaza bárki nyugodtan leköphet, megverhet, és sok egyéb aljasságot megtorlás nélkül megtehet bárkivel.

handball.hu: Mennyire érzitek a szurkolói viselkedések negatív hatását?
Maglódi: Sajnos egyre inkább a bőrünkön, és egyre erőteljesebben... Nagyon jó példa a Fehérép elleni meccs, ahol a fradisták azt állították, hogy a fehérvári szurkolók mutogattak, állítólag meg is ütöttek valakit, amiből az lett a végkifejlet, hogy „drukkereink” a pályára is beszaladtak. Huszonegy éve foglalkozom ezzel a sportággal, tizenkilenc éve vagyok a Ferencvárosnál, de ez a mentalitás soha nem volt jellemző. Hála Istennek, az még nem hangzott el a szponzoroktól, hogy ehhez nem adják a nevüket, de arra kértek, hogy tegyünk meg mindent ezeknek az embereknek a megfékezése érdekében. Számomra a legnagyobb meglepetés az volt, mikor ezen az ominózus fehérvári bajnoki meccsen odamentem a szurkolókhoz, és normális viselkedésre kértem őket: arra, hogy ne köpködjék le az ellenfél játékosait, ne dobálják és köpködjék a játékvezetőt. Ekkor az egyikük alpári hangnemben válaszolt, mondván, hogy lerúgja, szétrúgja a fejem. Később kiderült, hogy ez az alak a Ferencváros futsal-csapatának a csapatkapitánya. Másnap pedig, amikor a futsal klub elnökével beszéltem, azt a választ kaptam, hogy az illető biztosan csak részeg volt! Úgy gondolom, hogy még nagyobb bűn, ha egy sportoló részegen a másik csapat szakosztályának a mérkőzésén randalírozik. Ezt én maximálisan elítélem, és nem tudok vele azonosulni.

handball.hu: A játékosaidat is utolérték már az effajta zaklatók?
Maglódi: Rossz erről beszélni, de erre is akadt már példa. Tavaly, mikor a Valcea-meccs után kikaptunk a Fehérépől, felhívtak, hogy idejönnének, és megreguláznánk a lányokat. Kérdeztem tőlük, hogy mit akarnak, mit képzelnek magukról? Idejönni és megverni a lányokat? Vagy az az eset, mikor tényleg meg is jelentek nálunk, és közölték, ha nem csinálom azt, amit ők mondanak, akkor szétverik a csarnokot. Szerencsére egyrészt nem ijedtem meg, másrészt pedig épp férficsapatunk edzett, akik rögtön mellém álltak, és kérdezték, hogy mi a probléma, utána pedig éles versenyfutás indult az ajtóig! Ilyenkor már rögtön nem olyan bátrak ám!

handball.hu: Próbáltatok már esetleg közösen fellépni az ehhez hasonló esetek ellen?
Maglódi: A legérdekesebb az volt, mikor a Hypo otthonában játszottunk, és a szurkolóink feltettek egy drapériát, amire Gunnar Prokop az akkori napokban elhunyt felesége felé nyilvánították ki a részvétüket. Ez a transzparens meggyulladt, és kisebb balhé, verekedés is kialakult, meglopták egymást a szurkolók, és egyebek. Az esetet a TV is többször bejátszotta. Erre mi hazaérkezésünk után fogalmaztunk egy levelet, amelyet mindenki aláírt, kivéve az akkori elnököt, Dámosy Zsoltot, és az akkori elnökség tagját, a szurkolói szövetség vezetőjét, Boros Bánk Leventét... Sőt, még ők akartak ellenem fegyelmit indítani, azzal az indokkal, hogy megsértettem a drukkereket ezzel a levéllel, amelynek tartalma egyébként az volt, hogy mi elhatárolódunk ezektől az emberektől, és kérjük a szurkolókat, hogy ezt a fajta viselkedést ők is rekesszék ki! Semmilyen bántó szóhasználatot nem írtunk, nem tituláltunk senkit sem huligánnak, nem szidtunk senkit. Egy kulturált levelet fogalmaztunk, s ezek után azt kaptam vissza, hogy „Maglódi, takarodj!”.

handball.hu: Mit szóltál Németh András bejelentéséhez a tavalyi szezon végén, miszerint másfél évtized után itthagyja a Fradit?
Maglódi: András köztudottan elég nehéz figura. Úgy érzem, sok mindent elviseltünk tőle, mivel azok az eredmények, amelyeket vele elért a csapat, példaértékűek. Tizenöt éven keresztül a Ferencváros mindig dobogós volt, nyertünk hét bajnokságot, hét magyar kupát, EHF-kupát, valamint BL-döntőt játszottunk. Azt mondom, ha most lenne egy ilyen ember, lehet, hogy most is bármit megtennék érte! Mert valakinek az ütköző szerepét is el kell vállalnia, ez pedig sokszor én voltam. Azt el kell mondanom – és ezt András is többször nyilatkozta –, hogy azok a döntések, amelyeket meghoztam, kilencvenkilenc százalékban azonosak voltak az övéivel, tehát ő sem csinálta volna másképpen. Az együtt töltött idő, az együtt végzett munka alatt nagyon sok súrlódás nem volt köztünk. Nemigen lehetett hallani, hogy mi összevesztünk, volna, nem voltak balhéink, és nem is furkáltuk egymást.

handball.hu: A jó viszony a távozását követően is megmaradt köztetek?
Maglódi: Persze, rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Amikor András hazafelé utazik, és átlépi a határt, nem egyszer felhív, és hosszasan beszélgetünk. Nem csak a kézilabdáról, hanem úgy általánosságban, mindenről.

handball.hu: Mi a helyzet Zsiga Gyulával? Vele milyen a kapcsolatod?
Maglódi: Gyula teljesen más. Annyira jól nem ismerem őt, hiszen szűk egy éve van csak nálunk. Ő egy teljesen más egyéniség, pont az ellentéte elődjének. András más habitusú ember, aki rendkívül szókimondó volt. Tartotta magát az elveihez, nagyon nehezen engedett magához közel embereket. Gyula pedig ennek teljesen a fordítottja: barátkozóbb típus, lágyabb szívű, engedékenyebb. Ez sokszor nem biztos, hogy jó, mert gyakran igenis gyeplőzni kellene a társaságot, és keményebb, határozottabb fellépésre lenne szükség. Ő nem üvölt, mint András, hanem megpróbálja emberi hangon megoldani a dolgokat. Úgy látszik, hogy ez nem mindig jó és eredményes.

handball.hu: A segédedzője kiválasztásában mennyire kérte ki Gyula a véleményed?
Maglódi: Átbeszéltünk mindent, persze a döntést mindig nekem kell meghozni. Ő elmondja, hogy mit, kit szeretne, hogy szeretné. Én általában rábólintottam azokra a dolgokra, amelyekről azt gondoltam, hogy előrébb viszi az életünket. Ezért esett a választásunk Németh Helgára is, ám ez a kezdeményezés valamilyen oknál fogva mégsem úgy jött össze, ahogyan szerettük volna. A kezdet kezdetén azt terveztük, hogy Kökény Bea segíti majd Gyula munkáját, hiszen ő az öltözőben is rendre tudta volna utasítani a lányokat. Ekkor jutott eszünkbe Németh Helga, mint az egyik „nagy öreg”. Ő jelentős hazai és nemzetközi rutinnal rendelkező játékos. Eleinte tényleg teljes erőbedobással látott neki a feladatnak, aztán valami miatt ez a lendület megtorpant. Már fizikálisan se bírta úgy a terhelést, ahogy kellett volna. Ekkor azt mondtuk, hogy adott egy fiatal társaság, az utánpótlásban is sok tehetséges gyerek, akikre építkezhetünk, így közös megegyezéssel váltunk el tőle, barátsággal. Helga jelenleg Érden játszik, és az ottani utánpótlás-csapatnak a vezetője. Aztán jött Szarka Éva, aki a junior-válogatott edzője is volt. Ő nagyon lelkes, szó szerint fanatizálni tudja az embereket. Rá nagyon sok minden ragadt András mentalitásából, hiszen pályaedzőként hosszú éveken keresztül segítette, előtte pedig játékosként dolgozott a keze alatt. Nagyon sok pozitív energiát ad át a csapatnak. A kispadnál is bátorítja azokat, akiknek éppen nem megy a játék, megpróbálja kicsit feldobni őket azzal, hogy „menj vissza, csináld csak, jó lesz ez”!

handball.hu: Mit tudhatunk a jelenlegi fiatalabb generációkról? Látsz köztük olyanokat, akikkel később komolyan lehet számolni?
Maglódi: Az utánpótlás szerencsére egyre jobb. Az ificsapatunk nagyon szépen fejlődik, s jelenleg a második helyen áll a bajnokságban, ez pedig hosszú-hosszú évek óta nem volt így. Ők az Országos Ifjúsági Bajnokságban a második helyet szerezték meg. Szinte mindegyik utánpótlás csapatunk bekerült az országos döntőbe, amelyet az 1994-es évfolyam meg is nyert. Serdülő korosztályban két csapatot is indítottunk. A serdülő I vezeti a táblázatot, eddig minden mérkőzését megnyerte. Egyre jobban beérik Németh Csilla, akinek nagyon sokat kell játszania, ezért adtuk kölcsön az Inárcsnak, de szerepel az NB II-es csapatunkban is, s emellett az ifiben és a felnőttek között is. Dajka Bettina, Mohácsik Marcsi, Albert Helga, Szabó Edina is ügyesek, tehetségesek. Szeretném, ha idén megnyernénk az NB II-t, jövőre pedig akkor NBI/B-ben indítanánk el az ificsapatunkat. Ez komoly előrelépés lenne nekik. Ha ott az élmezőnyben végeznének, akkor tudnánk, hogy ezeknek a gyerekeknek előbb-utóbb több lehetőséget lehet adni, esetleg éles helyzetekben is bevethetnénk őket. Egyébként is az az elképzelésem a jövőt tekintve, hogy egyre több fiatalt hozzunk fel az ifiből, és ők üljenek a kispadon. Nem akarjuk az ETO-t utánozni, de a jövő a saját nevelésű fiatalokban rejlik. Szarka Éva csapatában, az 1996-os korosztályban is sok ügyes, tehetséges gyerek van. Ők eddig kétszer nyerték meg az országos bajnokságot. Egyedül az 1993-as korosztályunkon látom, hogy sajnos valahogy nem az igazi. Onnan nem sok gyerek tud majd felkerülni a serdülőbe, hiszen mintha nem igazán vennék komolyan a sportolást.

handball.hu: Ha már az utánpótlásról beszélünk: mennyire látod a frissen érkezők számából, hogy még mindig népszerű a kézilabda?
Maglódi: Szerencsére rengetegen jelentkeznek. A szivacskézilabdát Pádár Ildi vezeti, és van olyan foglalkozás, ahol hetvenen, sőt, nyolcvanan is vannak. Nem is a tavalyi bajnoki cím miatt nőtt meg az érdeklődés, hanem úgy gondolom, hogy a Fradi vonzereje óriási. Ehhez azért azt is tudni kell, hogy Budapesten nagyon kevés helyen van kézilabdázási lehetőség. Rajtunk kívül van az Angyalföldi Sportiskola, a Vasassal nem tudom, mi lesz. A Goldberger is próbálkozik, de két külön helyen működik a felnőtt és utánpótlás csapat.

handball.hu: Mekkora esélyt látsz rá, hogy a következő években is ott legyen a legjobbak között a Fradi?
Maglódi: Ez anyagi dolgoktól függ, hiszen ma már senki nem jön azért ide kézilabdázni, mert a klubot Ferencvárosnak hívják. Teljesen elanyagiasodott minden. Ma már úgy gondolkodnak a játékosok, hogy bármilyen közeget elviselnek napi három órán át, ha tele van a zsebük, mivel az nekik többet ér. Az 1993-as csapatból sokan azért maradtak itt, mert jól érezték magukat, és szerették ezt a sportot. Kökény Beát senki sem tudta leigazolni, mert azt mondta, neki többet jelent, hogy egy jó közösség tagja lehet. Pedig akkor is előfordult, hogy nyolc hónapig nem kaptunk fizetést! Egy MTK–FTC focimeccsen ugyanis elkezdtek ócsároló rigmusokat kiabálni a szurkolóink, akkor a mi egyik szponzorunk azt mondta, innentől kezdve nem támogatja tovább a csapatot. Ennek hatására buktunk harmincmillió forintot, ami nemcsak akkor, hanem most is komoly pénz. A szurkolók egy része nem méri fel, hogy bizonyos megmozdulásokkal mekkora kárt tud okozni a klubnak!

Az interjú teljes terjedelmében a Time Out magazin legfrissebb számában olvasható.

Hétvégétől kapható a Time Out

handball.hu (jj, bee)