Vérten Orsolya: "Nagyon nehéz megszólalnom, nehezen találok szavakat... Mindent elárul, amit az eredményjelzőn látunk: 23 gólt lőni hazai pályán, több mint katasztrofális támadójátékra utal. Igaz, a védelmünk sem működött jobban. Ezt a vereséget nem lehet a fáradtságra fogni, nagyon jól tudtuk, hogy ez a 60 perc van hátra az idényből, amelyre össze kell magunkat kapni, nem pedig fáradtságra panaszkodni. Nem sikerült. Azért nem tudok a szezont értékelve maradéktalanul örülni, mert szerintem korábban sosem volt ekkora sanszunk megnyerni egy nemzetközi kupát. Korábban nagy különbségű vereségeket szenvedtünk idegenben, most azonban mi voltunk az esélyesei a KEK-döntőnek. Viszont azt sem mondhatom, hogy nyomott bennünket a tét, mert ez így nem igaz. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy most sem sikerült."

Görbicz Anita: "Természetesen örülök, hogy újra sikerült megnyernünk a Magyar Kupát és a bajnokságot, de roppant csalódott vagyok a rossz befejezés miatt. A KEK-döntőben mindenben fölénk nőtt a Podgorica, sem a védekezésünk, sem a támadójátékunk nem működött, sőt, akaratban is felülmúltak bennünket a szerb-montenegróiak. Sokat foglalkozott a közvélemény az elmúlt napokban azzal, hogy nagyon sűrű lett a szezon vége, s hogy sokat kivehet a csapatból az, hogy sorozatban kell élet-halál meccseket játszani. Nos, én nem érzem úgy, hogy fizikálisan ez annyira megterhelő lett volna. Én legalábbis nem éreztem magam fáradtnak. A kupadöntő elvesztésének szerintem inkább mentális okai lehetnek. Nem tudok mit mondani… Semmit nem ér az egyéni jó teljesítmény, a kézilabda csapatjáték, amit mindenkinek szem előtt kellene tartania. Inkább ne játszottam volna jól, de nyertünk volna! Utólag nem tehetünk mást, mint ezt a meccset is odatesszük a többi mellé, amelyet meg kell nézni, és tanulni kell belőle! Mindenesetre nagyon szégyellem magam, hogy egy ilyen nagyszerű közönség előtt megint nem sikerült nyernünk."

Róth Kálmán: "Az ETO-nak véleményem szerint nincs döntőfóbiája. Ki merem jelenteni, hogy ha az én csapatom friss, simán veri ezt a Podgoricát. Úgy gondolom, most jött ki rajtunk az elmúlt két hónap fáradtsága. A KEK-döntőt a szerdai bajnoki finálé napján vesztettük el, amikor nem tudtam a játékosaimat pihentetni. Kiderült, hogy a győri kispad mégsem olyan hosszú, mint amilyennek gondoltuk. A magyar középmezőny ellen elegendő a cserepadunk, nemzetközi szinten viszont kevés. Az idény során kiderült, hogy csupán 4-5 olyan játékosunk van, aki folyamatosan képes egyenletesen jó teljesítményre, s aki elbírja a tétet. Gyakorlatilag lövő nélkül nyertük meg a magyar bajnokságot és az MK-t, s ezt a két győzelmet így akár bravúrként is elkönyvelhetnénk. Én a játékosaimra nem fogok rosszat mondani, tiszta szívvel állítom, hogy becsülettel végigdolgozták az idei szezont, amelyet összességében sikeresnek értékelek. Elégedett persze nem vagyok, egy edző sosem lehet az, igyekezni fogunk, hogy a hibáinkat kijavítsuk, s azon leszünk, hogy a szerényebben teljesítő játékosaink a sok-sok nagy csatában megedződjenek. Ami a folytatást illeti: el kell gondolkodnunk a jövőbeli igazolásokon, lehetséges, hogy máshonnan szerződtetett játékosok helyett inkább utánpótlásvonalon kell szétnéznünk."

Pircs Anikó (SztárSport)