Az időjárás egyelőre nem fogadta kegyeibe a magyar nőikézilabda-válogatottat, amely a nimes-i 18-20 fok és ragyogó napsütés után az esős Dijonnal szembesült. A nedves idő ellenére a hőmérsékletre nem lehet panasz, ezt jól példázza, hogy több rügyező (!) bokrot is láttunk december derekán.

A borongós éghajlat nem szegte a magyar lányok kedvét, akik a világbajnokság csütörtöki szünnapján dijoni városnézésre indultak. A hölgyek láthatóan jókedvűen rótták a kisváros utcácskáit, s válogattak a világhírű mustárköltemények között, egyáltalán nem úgy tűnt, mintha tartanának következő vb-középdöntőbeli ellenfeleiktől (Németország, Románia, majd Dél-Korea következik a sorban).

A lányok elmondták, hogy egyelőre csak Armin Emrich tanítványaira koncentrálnak, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy visszavágjanak a tavalyi Eb-középdöntőben elszenvedett hétgólos vereségért.

Válogatottunk szakvezetői egyébként több játékossal is külön-külön leültek a nimes-i csoportmérkőzések után, hiszen úgy tűnt, páran nehezen dolgozzák fel formaingadozásukat, és a közvélemény nem mindig pozitív kritikáját. Talán ennek is köszönhető, hogy a Lengyelország elleni mérkőzés több szakaszában is már látványos, ötletes magyar játékot láthattunk. „Eddig a szívükkel játszottak a lányok, mostantól pedig az eszükre is hallgatniuk kell” – fogalmazta meg a lényeget Zsiga Gyula, válogatottunk edzője.

A szünnapon tehát megérdemelten lazulhatott a csapat, amely a párizsi mintára épített remekművekben gyönyörködött: „Hihetetlen, hogy Dijonban mindennek van képmása, tegnap megnéztünk a helyi Notre Dame-ot, most pedig itt állunk a kis Diadalív tövében” – mesélte Ferling Bernadett.

Németh András a Diadalív tövében felkérte Ács Ildikót, a csapat fizikoterapeutáját, hogy tartsa meg rögtönzött „bemutatóedzését”. Mindenki meglepetésére Ildikót nem is kellett tovább kérlelni, és párszáz bámészkodó előtt – hatalmas sikert aratva - megtartotta a „tréninget”. Ezután a Diadalív melletti, gyermekek részére felállított körhintát a szövetségi kapitány kérésére a lányok is kipróbálták, miközben sültkrumplihoz hasonlító formájú helyi édességet majszoltak.

A dijoni séta közben megtudtuk, hogy a francia rendezéssel egy cseppet sem elégedett a csapat, előfordult például, hogy „nem megfelelő akkreditációra” hivatkozva nem akarták beengedni a gárdát saját edzésére, vagy leendő ellenfeleink mérkőzésének megtekintésében gátolták meg őket.

A rendezésen kívül már csak a francia ételek bántják a lányok gyomrát, így rendszeres vendégei a szálloda szomszédságában lévő McDonald’s gyorsétteremnek. „Nimesben félig sült húst kellett ennünk, és Dijonban sem sokkal jobb a helyzet. Nincs hozzászokva a gyomrunk az itteni ételekhez” – fogalmazott Szűcs Gabriella. „Többen is hazai ízeket, kolbászt és hasonló finomságokat csempésztek otthonról a táskájukban” – tette hozzá.

handball.hu (bee) - Dijon