Általánosságban elmondható, hogy a "B" válogatott, ahogy a mérkőzések jöttek egymás után, egyre jobb teljesítménnyel rukkolt elő. Az "A" kerettel való mérkőzés - amely igazi presztízscsata volt - a rutin és az összeszokottság diadalát hozta. Erre a találkozóra a "B" keret tagjai egy átmozgató edzéssel futottak neki. A támadásokban történt hibákat azonnali büntetéssel jutalmazta a "nagy" válogatott. A csapatjáték igen csak kullogott a maga erőltetett medrében. Ha jól belegondolok, mitől is sikeredett volna jobbra?

Az oroszok ellen már konkrét taktikai elképzeléssel és egy mérkőzéssel a hátunk mögött készülhettünk. Videó segítségével kielemeztük ellenfelünk mozgását. A védelmet is átszerveztük az első találkozóhoz képest. Jól működött, hiszen sokáig vezettünk. Majd bekövetkezett ugyanaz a hiba. Nem tudtunk gyorsan és eredményesen visszarendeződni a pontatlan támadásaink után. Azonban így is magasan felülmúltuk az előző napi támadó tevékenységünket.

A koreai csapat villámgyors játéka miatt egy kicsit tartottam attól, hogy miként fogjuk bírni ezt az iramot, és egyáltalán, ha bírjuk, akkor meddig? Nos, a csapat mozgósította tartalék energiáit, és egyenrangú ellenfélnek bizonyulva futotta végig a meccset Koreával. Pici szerencsével akár nagyobb meglepetés is születhetett volna.

Szűcs, Szucsánszki, Temes, Laluska és Borbás vezéregyéniségek voltak. Jó teljesítmény jellemezte Bódi, Juhász, Klász, Őri és Kocsis játékát. Sopronyi nagyon indiszponált volt, míg Kovacsicz helyzetkihasználása volt gyenge. A kapusok teljesítményére egy gyenge közepeset mondanék.

Nagyon jó érzés volt látni a csapaton azt, hogy egy percig nem hitték el, hogy akár vereséget is szenvedhetnek bármelyik ellenféllel szemben.

Zsiga Gyula

Zsiga Gyula nyílt levele