Miután a Metzingen a Thüringer HC-től és a Bietigheimtől is kikapott, a csapat szinte légüres térbe került: semmi esélye nem maradt arra, hogy beleszóljon a bajnoki címért folyó harcba, de a mögötte lévőktől sem kell tartania, gyakorlatilag bebetonozódtak a harmadik helyre. Előttük a bajnoki címért zajló harc kétszereplősre szűkült, és hétről hétre élesebbé vált. Sem a THC, sem a Bietighem nem botlott, ez utóbbiak hibátlanok maradtak, és a THC eredménylistáján is csak a Bietigheim elleni vereség szerepelt a negatív rovatban. Ilyen előzmények után került sor a két éllovas mérkőzésére Bad Langensalzában. A Salza-Halle alighanem akkor is megtelt volna, ha szerényebb képességű ellenfél jutott volna erre a napra: a csarnokban ugyanis ez volt az utolsó mérkőzés az átépítés előtt. A sportcsarnokot kibővítik, az építkezés ideje alatt a THC a hazai bajnoki meccseit Erfurtban és esetleg Nordhausenben játsza majd. Az esetleg a bajnokságot is eldöntő meccsre természetesen elővételben elkelt minden jegy. A német szövetség pedig a legjobb német játékvezetőket küldte a rangadóra.

A képlet egyszerű volt: ha a Bietigheim nyer, eldőlt a bajnokság, mert gyakorlatilag lehetetlen, hogy a hátralévő hat fordulóban az addig hibátlan csapat öt pontot veszítsen. Herbert Müllernek valamit ki kellett találnia, hiszen ő is tudhatta: ha Bietigheimben mindhárom belső védő, Maura Visser, Luisa Schulze és Kim Naidzinavicius is bevethető, ritkán kapnak ki Németországban bárkitől. Így a THC mestere ezúttal sem számíthatott arra, hogy csapata majd negyven gólt lő, muszáj volt a védekezésben valami lépnie, hogy esélye legyen a győzelemre. A védőfalban felcserélte Emily Bölköt és Alicia Stollét, így Bölk védekezett Kudłacz-Gloccal szemben kettesben, a nagyobb szabadságot adó, de egyben nagyobb mozgékonyságot igénylő poszton, és Stolle volt Josefine Huber párja középen. A balszélre pedig, a veszélyesnek tartott Angela Malesteinnel szembe Iveta Luzumovát állította Müller, szokatlan módon a balszélsőjét cserélve támadás-védekezésre. A húzás bevált: a Bölk – Stolle – Huber fallal szemben a Bietigheim alig tudott helyzetbe kerülni, emellett Bölk sok labdát is szerzett, indított is. Malestein pedig az első játékrészben csak kétszer talált be. Így összességében nyolc találaton tartották a trónkövetelőt az első harminc percben.

Erre szükség is volt, mert a THC, ahogy várható is volt, nehezen boldogult támadásban. Középen nem volt reális esélyük, ennek ellenére Bölk viszonylag sokat próbálkozott ott, eredménytelenül. A húszéves játékos így ezen a mérkőzésen sokkal hasznosabb volt a védekezésben, mint elöl, ami nem megszokott tőle. A címvédő akkor tudott eredményes lenni, ha a ketteseknél próbálkozott, de így is csak 11 gólt szereztek az első félidőben.

A második játékrészben tovább folytatódott az eredmény hullámzása: hol a hazaiak húztak el három-négy góllal, hol a vendégek zárkóztak fel, vagy akár egyenlítettek is ki. Ebben a játékrészben Malestein a kispadtól távolabbi oldalon játszott, így nem lehetett cserélni a védőjét, szerzett is négy gólt, és még gólpasszt is adott. Döntő jelentőségű volt, hogy a THC hátrafelé volt olyan gyors, mint pár évvel ezelőtt előre, a visszarendeződésük kiváló volt, így el tudták kerülni a lerohanásból kapott gólokat. Bár folyamatosan cserélték az egyik hármas védőt, ezt a Bietigheim sosem tudta kihasználni. Támadásban pedig többet játszottak a szélekre. Ha valaki, hát Müller, és kapusedzője, egyben öccse, jól ismerhetik a THC kapusa, a korábban egy szűk évtizeden át náluk védő Dinah Eckerle gyenge pontjait: végül Alexandra Mazzucco három, Jovana Sazdovska négy góllal zárt, különösen az észak-macedón játékos végjátékban szerzett góljai voltak kulcsfontosságúak.

Az utolsó percben, egygólos vezetésnél a THC lényegében a győzelemért támadott, de Alicia Stolle gólját nem adták meg. A THC sokadszor is passzív jelzésig jutott támadásban, és nem is tudtak gólt szerezni. A Bietigheim megpróbálkozott egy lerohanással, de a hazaiak olyan jól zártak vissza, hogy Malestein előtt minden lehetőség bezárult és ő technikai hibát vétett, a megítélt szabaddobás utáni másodperceket pedig már csak ki kellett húzni.

Így a két csapat most egyaránt 38-38 ponttal áll. Németországban azonos pontszámnál egyből a gólkülönbség dönt, az egymás elleni eredmény nem számít. Így, ha mindketten nyerik minden hátralévő mérkőzésüket, a gólkülönbség alapján hirdethetnek bajnokot. A Bietigheim várja jobb helyzetből a bajnoki hajrát: 10 góllal jobban állnak, és egyértelműen könnyebb a hátralévő programjuk. De egy ilyen helyzetben sok múlhat az idegeken, abban pedig ők nem szoktak erősek lenni.

A 4-6. helyen is hasonló a helyzet, viszont az ott egyaránt 23 ponttal álló Levekusen, Dortmund és Buxtehude aligha fogja vereség nélkül lehozni az utolsó hat játéknapot. Mindhárom csapat formája elég labilis volt a szezon folyamán. A BVB helyzetét kicsit nehezíti, hogy több kulcsjátékosuk is tartósan sérült, de a Leverkusen is bármikor jó egy váratlan vereségre akár, így itt még minden kiszámíthatatlan.

A kiesés három csapatot fenyeget, a Nellingen 7, a Halle-Neustadt 8, a Neckarsulm 9 pontot gyűjtött eddig. Azt már tudjuk, hogy a Nellingen nem igényelt licencet sem az első, sem a másodosztályra, így ők mindkét osztályban fix kiesőnek számítanak. A második liga éllovasai közül sem igényelt mindenki első osztályú licencet, így elég sok még a nyitott kérdés.

Az utolsó fordulókra sok izgalmat tartogat még a bajnokság, az élmezőnyben, mögöttük, és egészen hátul is.

Németh Attila