Csütörtöktől ifi Eb
2017. augusztus 10. 7:49 © handball.hu
Két éven belül immár másodszor rendeznek Szlovákiában utánpótlás világversenyt női kézilabdában. A tavalyi U18-as világbajnokság után idén az U17-es Európa-bajnokságnak ad otthont északi szomszédunk, a mérkőzésekre Nagymihályban kerül sor.
Montenegró
augusztus 10. (csütörtök), 19.30
Idén először nem rendeztek kvalifikációs tornákat, helyette az EHF döntötte el az utóbbi évek eredményei alapján, hogy melyik az a tizenhat válogatott, amelyik ott lehet majd az Eb-n. Ez egyben azt is jelentette, hogy tavasszal mindenki saját magának keresett ellenfeleket és felkészülési tornákat az ilyenkor szokásos – válogatottak számára félretett - versenyhétre. Montenegró a Mediterrán Bajnokságra utazott el Tunéziába, és itt 3x15 perces meccseket játszott Algériával (23-6), Egyiptommal (18-14), Romániával (8-21), Tunéziával (12-17), Olaszországgal (19-8), Törökországgal (22-13) és Franciaországgal (15-15). A torna végén a harmadik helyért aztán újra a franciákkal mérkőztek és másodszorra már legyőzték őket (13-12).
A montenegrói válogatott az EYOF-on is részt vett, a csoportban az oroszoktól (21-28), a dánoktól (16-17), és a franciáktól (18-29) is kikaptak, utána viszont a norvégok csak hosszabbítás után, hetesekkel bizonyultak jobbnak náluk (34-35). Végül a hollandokkal játszottak, és így lettek hetedikek (27-25). Idei eredményeik alapján nem okozhatnak különösebb gondot, bár az Európa-bajnokság első mérkőzésén ellenünk azért nem fogják könnyen adni magukat.
Horvátország
augusztus 11. (péntek), 19.30
Másik délszláv ellenfelünk idén nem kevesebb, mint négy alkalommal találkozott a német korosztályos válogatottal, kétszer hazai pályán (26-36, 23-27), kétszer pedig Pfalz-ban (18-29, 18-25). Sok sikerélményben nem lehetett részük, talán csak annyi, hogy kint Németországban a speyeri polgármester ünnepi fogadásán is részt vehettek. Július végén kétszer Szlovákiával játszottak, őket aztán egyszer le is tudták győzni (22-23, 26-22). A horvátok és a szlovákok - úgy tűnik - hasonló játékerőt képviselnek, és aligha jelentenek majd leküzdhetetlen akadályt.
Dánia
augusztus 13. (vasárnap), 17.30
A dán utánpótlás-válogatottak a korosztályos világversenyek első számú esélyesének számítanak régóta, és így van ez most is, annak ellenére, hogy a felkészülési meccseken eddig felemásan szerepeltek. A svédeket tavaly kétszer is könnyedén verték (27-16, 30-23), decemberben a szlovákok (30-19), a lengyelek (26-20) és a fehéroroszok (33-24) sem jelentettek gondot. Április elején az oroszokkal találkoztak, az első meccsen őket is legyőzték (20-19), a másodikon nem (21-21).
Ezt követően a dán válogatottat kettéosztották: öt játékost (köztük hármat a leggólerősebbek közül) átadtak az EYOF-on résztvevő csapatnak, ahol így „egyharmad A-kétharmad B” válogatottal szerepeltek. A másik fele július végén a Toyota Lambeng Girls-Cup elnevezésű tornán vett részt Saarbrücken-ben. Itt 2x20 perces meccseken a finneket (20-13), az osztrákokat (16-11) és a németeket (21-16) legyőzték, a döntőben viszont meglepetésre a norvégok könnyedén verték őket (12-18). Így aztán a dán „A” válogatott egy kudarcos mérkőzéssel a háta mögött érkezik az U17-es Eb-re, amit pedig a dán szakmai stáb valószínűleg el akart kerülni. Mindenesetre feltűnő, hogy az Eb-re kiszemelt csapatot olyan tornára küldték, ahol komoly ellenféllel alig találkoztak, és az is furcsa hogy ez az „A” válogatott négy hónap alatt a norvégokon és a németeken kívül csak könnyű meccseket játszott. Kicsit olybá tűnik, mintha a dán szövetség a széltől is óvni akarná őket, aztán hogy ez mennyire válik be...
A saarbrückeni torna meccseit nézve annyi mindenesetre kiderül, hogy a dán „A” csapat nagy termetű, lassú és nem különösebben technikás játékosokból áll, legalábbis a belső posztokon. Flemming Larsen, az edző sem túl magabiztos, és igencsak visszafogottan nyilatkozott az esélyekről az EHF-honlapon: „A legfontosabb az, hogy kvalifikáljuk magunkat a jövő évi világbajnokságra. Ehhez elég az első tizenegy csapat közé bekerülni….Láttam hogy a magyarok milyen kiválóan szerepeltek az EYOF-on, ha kikapunk tőlük, akkor utána már csak egy vereség és a csoportból sem fogunk tovább jutni.” Persze azt is hozzátette hogy „úgy érzem jól felkészültünk az Eb-re, de ez lesz az első komoly nemzetközi megmérettetése a lányoknak, és majd csak a pályán derül ki hogyan is bírják az ezzel járó stresszt….” A dán utánpótláscsapatok eddig kivétel nélkül jól jöttek ki az ilyen helyzetekből, de most fel van nekik adva a lecke: ha tőlünk és az oroszoktól is kikapnak, nem jutnak a legjobb négy közé. Az biztos, hogy ilyen nehéz útjuk a döntőbe még sosem volt…
A csoportmeccsek után
A középdöntőben a másik, párhuzamos csoportból kapunk majd ellenfeleket. Az egyik minden bizonnyal az orosz válogatott lesz. Ők júliusban az EYOF-ra majdnem teljes csapattal jöttek. két játékosuk maradt ki, ők is csak azért, mert éppen egy korosztállyal feljebb, a junior válogatottal készültek a szlovéniai Eb-re. Kettejük közül a balátlövő Mihajlicsenko komoly erősítés lesz majd, az irányító Izmajlova kevésbé.. Az EYOF-on az oroszok legyőzték Montenegrót (28-21), Franciaországot (32-22) és Dániát (31-20), utána azonban fordult a kocka, mert az elődöntőben Romániától (26-30), a bronzmeccsen Dániától (27-32) szenvedtek vereséget, méghozzá úgy, hogy a végjátékban esélyük sem volt a győzelemre.
Tavasszal - ha lehet, - még kiszámíthatatlanabbul szerepeltek: márciusban a Kárpát-kupán a norvégoktól tizenhat góllal kaptak ki (22-38), a házigazda románoktól két góllal (27-29), a lengyeleknél jobbak voltak, de csak éppenhogy (26-25). Ehhez képest áprilisban a dánok ellen elfogadhatóan szerepeltek (19-20, 21-21), júliusban a spanyolok viszont kilenc góllal verték őket (26-35), igaz, a második meccsen aztán az oroszok visszavágtak, és magabiztosan nyertek (28-23).
Mindebből talán levonható az a következtetés, hogy az orosz U17-es válogatott formája rendkívül ingadozó, könnyen meg lehet őket lepni, és kiélezett helyzetekben, tétmeccseken nem is túl magabiztosak. Nem csoda, hogy Anatolij Szkorobogatov, az orosz edző, az EYOF után a csapat előtt álló feladatokról így beszélt: „javulnunk kell összjátékban, jóval összeszokottabban kell játszanunk, a védekezésünkön feltétlenül javítani kell és reméljük hogy Mihajlicsenko és Izmajlova visszatérésével erősödni is fogunk…” Erre a rengeteg mindenre a Moszkva melletti edzőtáborban kevesebb mint egy hetük lesz.
Másik középdöntőbeli ellenfélnek valószínűleg a német válogatottat kapjuk majd. Őket a saarbrückeni tornán, július végén a norvégok és a dánok is legyőzték, előbbiek elég nehezen (12-15), utóbbiak nagyon könnyen (16-21), de aztán a harmadik helyért játszott meccsen Ausztriát magabiztosan utasították maguk mögé (24-10). Az EYOF-on velünk szemben tizenhét góllal alulmaradó, és utána a versenyt győzelem nélkül az utolsó helyen záró holland U17-es válogatottal viszont aligha találkozunk majd a középdöntőben.
Csapatunkat
Sokan ismerik, és mindenki sokat vár tőlük. Persze ők tették magasra a lécet az eddigi eredményeikkel. Októberben, az Olimpiai Reménységek Versenyét még kicsit bizonytalanul kezdtük, Csehország (21-16) és Szlovákia (28-23) ellen nem igazán ment a játék, de utána a torna legjobb csapatát, Lengyelországot valósággal elsöpörtük (35-23). Decemberben Kína U19-es válogatottja nem jelenthetett akadályt (39-23), márciusban a dabasi tornán a franciáknál (32-22), a hollandoknál (34-22) és a szlovén csapatnál (33-26) is jobbak voltunk. Júniusban aztán kétszer találkoztunk a norvég „A” válogatottal (30-20, 25-20), a többi meg már kézilabda történelem: a győri Ifjúsági Olimpiai Játékokon is mi győztünk, miután magabiztos és gyakran szemkápráztató játékkal múltuk felül Hollandiát (43-26), Norvégiát (26-15), Dániát (32-24) és a döntőben Romániát is (30-23), azt követően, hogy egy csoportmeccsen három góllal kikaptunk tőlük (20-23).
Ilyen sikerek után az elvárások is óriásiak, mindenki a döntőben szeretné látni a lányokat az Európa-bajnokságon, sőt….Ez azonban nem lesz olyan könnyű. Az még a legkevesebb, hogy Nagymihályon valamennyi ország a legjobb csapatával lesz majd ott, mert a dánok „A” válogatottja jelenleg gyengébbnek tűnik az EYOF-on szereplő válogatottnál, az oroszok felforgatták a csapatukat, de az öt új játékos közül csak ketten számítanak valójában erősítésnek, a norvég „A” válogatottat pedig alig néhány hete kétszer is nagyon elvertük. Ennél valamivel komolyabb gond, hogy az utóbbi tíz év legszerencsétlenebb sorsolását kaptuk, ki tudja miért: a csoportban a dánokkal, a középdöntőben az oroszokkal játszunk majd, és a kettő közül az egyiket feltétlenül le kell győznünk ahhoz, hogy a legjobb négy közé jussunk. (Persze ennek az oroszok és a dánok sem örülnek.)
Nem tette könnyebbé a helyzetünket az sem, hogy alig néhány nappal az EYOF előtt Herczeg Lili megsérült, ezért mindkét tornát az első számú kapusunk nélkül kell teljesítenünk. Ám a legnagyobb gond az EYOF lehet – mert így egy hónapon belül kétszer kell csúcsformába kerülni, ami sosem egyszerű, különösen egy ilyen kimerítő verseny után. Ugyanakkor az EYOF pozitív hatását sem szabad lebecsülni: a lányok önbizalmat szereztek ezen a tornán, nem is keveset, és győztes csapatként most már jobban tudják, mint korábban, hogy mi kell a győzelemhez. És ez csak az előnyünkre lehet az Európa-bajnokságon.
Magyarország ifjúsági válogatottja az Európa-bajnokságon:
Kapusok: Szabó Dóra (DVSC), Magera Noémi (NEKA)
Jobbszélsők: Arany Rebeka (Vasas), Kovács Noémi (NEKA)
Jobbátlövő: Afentáler Sára (ETO)
Irányítók: Pál Tamara (ETO), Vámos Petra (NEKA), Tóth Nikolett (FTC)
Beállók: Simon Armilla (NEKA), Varga Emőke (ETO)
Balátlövők: Kuczora Csenge (Vasas), Kácsor Gréta (Vác), Szilovics Fanni (ETO), Gerháth Kincső (ETO)
Balszélső: Schatzl Natalie (NEKA), Borgyos Panna (DVSC)
Dán Róbert