Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation
Automatic Google translation

A fiatal játékosok szezonja II

2017. július 20. 11:45 © handball.hu

A fiatal játékosokról szóló cikksorozatunk második részében a középház négy csapatával foglalkozunk. A légiósok itt nagy számban vannak jelen, mégis találunk olyan klubokat, ahol ennek ellenére nemcsak ők kaptak idén lehetőséget...

Ipress-Center Vác

Vácon a külföldiek mellett mindig is szerepet kaptak a fiatalok, és ez idén sem volt máshogy. Közülük Helembai Fanny-t a Nemzeti Sport egyenesen a bajnoki év lehetséges felfedezettjeként mutatta be szeptemberben, a szezonról írt beharangozó cikkben. Ha ez utólag túlzásnak is tűnik, az kétségtelen, hogy Helembai az egyik legtehetségesebb beállósunk, és idén is jól teljesített. A meccseken érdekesen ötvözi a beálló- és az átlövőjáték elemeit: gyakran előfordul hogy a vonalról kilépve, egy rövid felkanyarodás után szemből támadja meg a védőket és lő gólt mellettük - betörésből, talpról vagy akár felugrásból. Befordulás után viszont hajlamos az akciókat egy nem igazán jól kivitelezett ejtéssel befejezni, amit aztán a kapusok könnyűszerrel hatástalanítanak - a lövőrepertoárját feltétlenül bővíteni kellene. Idén a legjobb meccseit a Siófok, a Dunaújváros és a Budaörs ellen játszotta, itt többször is nagyon jól helyezkedett az ellenfél védőfalában, és lőtt gólokat akkor, amikor igazán kellett. Utánpótlás korában sokáig átlövőként is szerepelt és az ottani mobilitása máig megmaradt, ennek a csapat is hasznát veszi. Ahhoz, hogy a válogatottba bekerüljön, feltétlenül erősödnie kell még, és fontos az is, hogy a játéka vagányabb és harsányabb legyen. Az igazán jó beállósok magukra irányítják a figyelmet - a csapattársakét is, a nézőkét is. A klasszis beállósok meg vannak győződve arról, hogy körülöttük forog a világ, és erről a többieket is meg tudják győzni. Helembai Fanny most még túl szerény ehhez a poszthoz, hasznosan játszik, de szinte észrevétlenül.

Hámori Koniról már egy éve is írtunk mindenféle jót, ezeket akár újra elismételhetnénk, mert idén is kiderült, hogy kevés olyan megbízható és okos játékos van az NB I-ben mint ő. (Érdekes volt összevetni a játékát a nála tizenvalahány évvel idősebb Soós Viki játékával, akivel egymást cserélték jobbátlövőben - a különbség ég és föld.) Koni általában az első húsz perc után állt be, idén gyakran irányítóként is szerepet kapott, de mindhárom belső posztot meg tudja oldani. Ő az, aki a pályán mindig két-három lehetséges játékhelyzetben gondolkodik, és harmadik szándékból is gyakran ad passzokat. Az ETO ellen tavasszal hat gólt lőtt tíz lövésből, adott két asszisztot, plusz három passzt ziccerbe. A Fradi ellen áprilisban, amikor Soós Vikinek nem ment a játék, beállt a 15. percben, és rögtön adott négy passzt ziccerbe a vonalra illetve szélre (háromból aztán gól is lett). Ősszel a Dunaújváros ellen 18-18-nál küldték be az utolsó negyedórára. A Vác ezután még nyolc gólt lőtt, ebből ötöt Koni hozott össze: volt három gólpassza, kiharcolt egy hetest és betalált egyszer betörésből. A mérkőzés jegyzőkönyvében csak ez az egy gól szerepel, de valójában micsoda különbség...

A tizenhat éves Kácsor Grétát teljesen tudatosan kezdte el Németh András beépíteni a Vácba tavaly nyáron, és nemcsak azokra az öt percekre a meccsek végén, amikor már úgyis mindegy. Augusztusban játszott a felkészülési tornákon, és utána bajnoki meccseken is kapott lehetőséget, egyre többet. A Dunaújváros ellen tavasszal hat perc alatt három gólt lőtt (kettőt betörésből és egyet nyolc méterről felugrásból) . A Kisvárda ellen áprilisban öt perc alatt egyszer talált be, de ezen kívül kiharcolt egy hetest, és adott egy asszisztot a beállósnak. Utána a Békéscsaba ellen lőtt egy gólt átlövésből, adott egy gólpasszt és amikor egyszer védekezésben – rendezetlen védelemnél - fent maradt, ügyes helyezkedéssel megakadályozta Vukajlović-ot a góllövésben. Ígéretes bemutatkozás volt ez a meccseken állandóan fejpántot viselő - és ezért összetéveszthetetlen – fiatal balátlövőtől, aki a korosztályos válogatott egyik legjobb hármas védője is egyben.

Persze azért Vácon sem találja meg mindenki a számítását... A 2012-es junior-válogatott Takács Bianka – aki három éve még az egyik leggólerősebb beállósnak számított – múlt nyáron került oda, de már a szezon előtt szóba került, hogy mégis inkább a másodosztályú Balmazújvárosban játsszon kölcsönben. Végül fél szezont maradt és februárban aztán Szombathelyre igazolt. Még furcsább helyzetbe került a csapat saját nevelésű játékosa Szondi Zsófi: az ő posztjára egy hasonlóan fiatal szerb balszélső érkezett, így Szondinak meccsenként csak öt perc játékidőt jutott. Jó kérdés, hogy mi lesz belőle Vácon a következő szezonban....

Alba Fehérvár KC

Fehérváron hosszú idő után először vannak újra utánpótlás válogatott játékosok, és idén ők és néhány máshonnan igazolt fiatal a felnőtt csapat edzésein is részt vettek, legalábbis alkalmanként. Ennek azonban nem lett jó vége: alig egy hónap alatt négy ifikorú játékosnak is elszakadt a térdszalagja. Erre a sorsra jutott a balszélső Tornóczky Sára, az irányító Piller Kármen és Hudra Enikő, a kapus Vajk Eszter, ráadásul rajtuk kívül az átlövő Utasi Linda is ki kellett hogy hagyja a szezon java részét.

Így, hogy a sérülések és betegségek rendet vágtak a fehérvári utánpótlás soraiban, a felnőtt csapatban komolyan vehető fiatal játékos csak egy maradt, a jobbszélső Májer Krisztina. Idén ő sem tűnt túl meggyőzőnek: szeptemberben eleve bizonytalanul kezdte az idényt, és beletelt egy-két hónapba amíg formába jött. Az MTK és a Békéscsaba ellen év végén nagyon jól teljesített, de az új évben ezt már nem tudta megismételni. Felállt fal ellen tavasszal szinte képtelen volt gólt lőni, védekezésben meg az egyik legtöbbször kiállított játékos volt jobbszélen. Két ígéretes év után most egy csalódást keltő évet zárt, bár éppen ebben az évben – Csáki Viki Debrecenbe igazolását követően – eleve könnyebben jutott játéklehetőséghez. Mindenesetre ősszel már a brazil válogatott Nascimento-val kell majd megharcolnia a játékidőért...

Siófok KC

Dalmose légióshadának némileg hirtelen távozását követően nyugalmasabb idők köszöntöttek be a Balaton partján. Jöttek ugyan külföldiek, de az új edző, Horváth Roland – Siófokon szokatlan merészséggel – többeket közülük a kispadra ültetett, és helyette hazai játékosoknak adott lehetőséget.

Ferenczy Fruzsi első igazi felnőtt szezonja ígéretesen kezdődött, az első meccsen az Érd ellen szinte végig pályán volt jobbátlövőben, lőtt három gólt, adott két asszisztot, és egy hetest is kiharcolt. Két héttel ezután a Fehérvár ellen kevésbé ment neki a játék, de a vége előtt másfél perccel ő lőtte a meccsdöntő gólt, ráadásul emberhátrányból: megindult előre kilenc méterről, bement három védő között és a vonalról már nem hibázott. Ősszel leginkább jobboldalon játszott, majd Janjušević visszatérése után - főleg tavasszal, Nze-Minko kiesését követően - inkább irányítóban, de róla is igaz, hogy mindhárom belső poszton képes jó teljesítményre.

Első felnőtt évében persze voltak komoly formaingadozásai. Egy nagyon jó meccset kevésbé jók követtek, és néha bizonyos játékelemekkel - például a beállós megjátszásával - túl sokszor próbálkozott, akkor is, amikor már látszott, hogy ez nem igazán célravezető. Ez történt például a Ferencváros ellen novemberben, ahol a játékvezetői felfogás miatt sem volt sok értelme El-Ghaoui-nak passzolni, de Fruzsi ezen a meccsen is lőtt két gólt, adott egy asszisztot, és két hetest is kiharcolt (azaz a huszonhét siófoki gólból ötöt ő hozott össze). Tavasszal, amikor a csapatban néhányan már nem nagyon törődtek a játékkal, ő továbbra is változatlanul odatette magát és a szezonban a legjobb meccse áprilisban volt a Debrecen ellen. Akkor nyolc gólt lőtt (négyet hetesből), és nem kevesebb mint hét gólpasszt adott a többieknek. De amikor nem igazán ment neki a játék, és csak egy félidőt kapott (például februárban az Érd ellen), akkor is adott három asszisztot, mégha gólt nem is dobott. Kifejezetten jó első éven van túl Ferenczy Fruzsi a felnőtt NB I-ben, a kérdés már csak az, hogy szeptembertől, az újra új légiósokkal és új edzővel felálló Siófokban hány perc jut majd neki...?

Farkas Evelin, az idei junior bajnokság harmadik legjobb góllövője hosszú hónapokon, de inkább hosszú éveken át perceket is alig kapott a felnőtt csapatban. Aztán május elején, amikor Erdősi Ildikó megsérült, és kellett valaki helyette a balszélső posztra, végre lehetőséghez jutott és bizonyított. Négy meccsen tizenhat gólt lőtt, köztük az ETO-nak és a Fradinak is. Az ETO ellen irányítóban és zavaró védőként is jól szerepelt; gyakorlatilag minimális felnőtt NB I-es tapasztalattal máris volt olyan jó, mint az ETO vagy az Újváros fiatal szélsői (akik persze az egész szezonban szerepeltek mérkőzéseken). Nem is értjük, hogy a Siófok miért rejtegette őt eddig...

Kevésbé szerencsésen mutatkozott be Gercsó Nóri, aki a csapat második számú kapusa volt Pastrovics Melinda mellett. A junior-válogatottban korábban kiválóan szereplő játékos Siófokon valamiért nem találta önmagát, hiába kapott játékidőt, egy jó meccsre sem futotta tőle. Így aztán szeptembertől régi-új klubjában a SZISÉ-ben fog védeni, kölcsönben. Figyelembe véve hogy máris igazoltak a helyére egy másik fiatal kapust, azt hiszem, nem kockáztatunk túl sokat, ha azt mondjuk, hogy Gercsó Nóri a jövőben már nem fog Siófokon játszani...

DVSC-TVP

Debrecenben öt külföldi játékosnál többet nem szeretnének, ezt a klubvezetés mondta. De ha ők öten mind mezőnyjátékosok, az máris egy teljes kezdősor, ahol magyarok csak a kapuban és a széleken lesznek. Márpedig Debrecenben ez a helyzet, így az önként vállalt légiós korlát nem sokat ér. Sirián Szederkéről és Tóvizi Petráról sem nagyon hallottunk egészen addig, amíg tavaly ősszel a montenegrói beállós, Klikovac személyes viszonyai hirtelen összekuszálódtak a klubon belül (fogalmazzunk így). Nem sokkal utána el is küldték Debrecenből, ami aztán megnyitotta a lehetőséget a két magyar beállós előtt, és ők ezzel éltek is...

Sirián Szederke látványos góljaira és virtuóz labdakezelésére emlékezhetünk még az ETO-ból, amikor ott juniorként szerepelt. Aki esetleg kételkedne abban, hogy ilyenekre Debrecenben is képes, az elég ha megnézi azt a gólt, amelyiket a második félidő elején lőtt a Siófoknak novemberben. Ugyanitt az utolsó másodpercekben három siófoki védő gyűrűjében is be tudott fordulni a vonalon, és az így kiharcolt időntúli hetesből tudott aztán egyenlíteni és pontot szerezni a Debrecen. Januárban, a Dunaújváros ellen egyszerűen tarthatatlan volt: harminc perc alatt lőtt négy gólt, pluszban még kiharcolt három kiállítást és három hetest is (a harmadikat itt is az utolsó percben, ami el is döntötte a mérkőzést). Tavasszal négyszer még a Siófok ellen talált be, de aztán inkább csak egy-két gólt láttunk tőle meccsenként. Ennek egyik oka a Debrecen meglehetősen egysíkú, átlövőkre épülő támadójátéka. Jezsikava hiába irányító, mégis mindent egymaga akar megoldani, a beállónak szinte soha nem passzol. A Magyar Kupában, a Dunaújváros elleni bronzmeccsen Sirián először a második félidő vége felé kapott olyan labdát, amiből be tudott fordulni és gólt is tudott lőni - előtte ötven percen át mindössze három passzt adtak neki vonalra, ráadásul egyiket sem helyzetbe. De ugyanígy történt az Érd ellen tavasszal, amikor majdnem negyven perc alatt a beállók mindössze egy labdát kaptak, azt is három perccel a mérkőzés befejezése előtt. A Debrecen nem használja ki a beállójátékban rejlő lehetőségeket, helyette az átlövéseket erőlteti, így nem is könnyű ezen a poszton bizonyítani.

Ez érvényes a junior korú Tóvizi Petrára is, aki Klikovac távozása után kapott lehetőséget a felnőttek között. Bár még nagyon fiatal, de az adottságai elsőrendűek: eleve magas, ezért kettes vagy hármas védőként is ideális, ráadásul nagyon gyors. Nem csoda hogy Tiselj igyekezett megfelelő játékidőt adni neki. Az első NB I-es gólját a Fradinak lőtte januárban, Szekeres és Kovacsics között beküzdve magát a vonalig, és utána még kettőt, ugyancsak a hatosról. A szezon végén, májusban a Dunaújváros ellen is négyszer betalált, közülük egyszer indításból. Szép jövő előtt áll, mondhatnánk, de Tóvizi esetében éppen ez a jövő tűnik kérdőjelesnek – a következő évben a hírek szerint a tanulmányaira akar koncentrálni, ezért a Debrecen igazolt a helyére egy izlandi beállóst. Vagy mondjuk így: a Debrecen igazolt a helyére egy izlandi beállóst, ezért Tóvizi a következő szezonban a tanulmányaira fog koncentrálni... A kettő közül valamelyik állítás igaz.

Marincsák Nikolett ősszel még úgy tűntm hogy megtalálja a helyét a csapatban. Tiselj az ő gyors irányítójátékát egyfajta kontrasztként próbálta beépíteni a Debrecen játékába: a félidőnkénti húsz perc átlövőjáték után az ő egy-egyezésekre és gyors passzokra épülő megoldásai ilyenkor - jó esetben - új színt jelentettek. Volt olyan meccs (például októberben az Érd ellen) amikor ez működött, de aztán jött a Nantes elleni hazai vereség, a kudarc az EHF-kupában és ezt követően Marincsák már nem sok játékidőt kapott (bár ő a franciák ellen végülis jól teljesített). Igaz, sérülések is közbejöttek, de az is látszott hogy Tiselj mintha lemondott volna róla, mindenesetre január óta már nem volt a régi. Azután hogy április elején bejelentették hogy Kisvárdán folytatja, már nem is nevezték. A szezon utolsó meccsein szó szerint már csak a mezét küldték fel a pályára, ugyanis Kenyeres Barbara – saját mez híján – abban játszott májusban.

Amikor Siska Pálma az első bajnoki meccsen a Békéscsaba ellen egy perc játékidőt sem kapott - még tízgólos hazai előnynél sem - már sejteni lehetett, hogy ez az év sem róla fog szólni Debrecenben. Kezdetben szinte csak hetesekre küldték be, de például januárban, amikor a Fradi ellen végre támadásban is szerepet kapott, és elkezdte lőni a gólokat, Tiselj ott is rögtön lecserélte, és beküldte helyette Garbuzt. A bajnokság végén aztán újra rendszeresen játszott, már csak azért is, mert a sok sérült miatt egyszerűen szükség volt rá. A szezon utolsó meccsét, az MTK ellen - a végén egy szuper lefordulásos átlövésgóllal és egy klassz gólpasszal - még megnyerte a csapatának, de szeptembertől már ő is máshol, Kecskeméten folytatja.

Siska Pálma utóbbi két évben történt leépítésére nehéz magyarázatot találni, de az biztos, hogy kevés fiatal játékos kézilabdás karrierje futott zátonyra olyan látványosan, mint az övé. Pedig Siska debreceni nevelés, hiányposzton játszik, védekezésben nem kell cserélni, nem sérülékeny és korábban már a felnőtt csapatban is bizonyított, nem is akárhogyan. Ennek ellenére nem volt rá szükség...

Dán Róbert

© handball.hu
Írd meg a véleményed!

Írd meg a véleményed! Eddig 93 hozzászólás érkezett.

Ajánld a cikket másoknak!

Ajánld a cikket másoknak!

További hírek

2017. augusztus 15. 21:07

Ifi Eb: egy pont a németek ellen

2017. augusztus 13. 19:03

Ifi Eb: a dánok is kipipálva

2017. augusztus 12. 20:32

Győrben járt a Vasas

2017. augusztus 11. 22:30

Sokgólos bemutató Csengeren

2017. augusztus 11. 21:01

Ifi Eb: magyar siker, középdöntő

2017. augusztus 11. 3:04

Érd-Budaörs „döntő” lesz

2017. augusztus 10. 20:12

Ifi Eb: sikeres kezdés

2017. augusztus 10. 7:49

Csütörtöktől ifi Eb

2017. augusztus 6. 10:35

Junior Eb: negyedikek a magyarok

2017. augusztus 5. 12:38

Junior Eb: az alsóház befejezte

2017. augusztus 4. 13:59

Junior Eb: a bronzért játszunk

2017. augusztus 2. 16:26

Junior Eb: elődöntőbe jutottunk

2017. augusztus 1. 16:42

Zácsik Budaörsön folytatja

2017. augusztus 1. 16:32

Junior Eb: az oroszok ellen is siker

2017. július 31. 17:30

Zácsik elhagyja a Fradit

2017. július 31. 8:49

Junior Eb: csoportelsőként tovább

2017. július 30. 22:12

EYOF-győztesek a lányaink

2017. július 29. 11:45

EYOF: döntőben a magyar lányok

2017. július 29. 11:38

Junior Eb: megint magyar siker

2017. július 27. 15:48

Győzelemmel kezdtünk a junior Eb-n