A Német Kézilabda Szövetség (DHF) az országos (vagy ahogy arrafelé hívják, szövetségi, azaz "Bundes") bajnokságot három osztályban szervezi. Az első két osztályban egyaránt egy csoportban, 14-14 csapat versenyez, a 3. ligát pedig területi alapon négy csoportra osztották, mindegyikben 12-12 résztvevővel. Az ettől lefelé eső szinteken a helyi szövetségek rendezik a bajnokságokat. A negyedik vonalat a tartományi bajnokság (Landesliga) képviseli, illetve, ha több, kisebb tartomány közös bajnokságot szervez, annak Oberliga a neve. A Magyarországnál sokkal nagyobb országban az NB I/B-hez képest feleakkora létszámú másodosztály azt eredményezi, hogy a 3. liga első fele még mindenképpen a magyar másodosztály szintjén játszik.

Bascharage (németesen Niederkirschen, luxemburgi nyelven Nidderkäerjeng) egy kisváros Luxemburg dél-nyugati részén. Itt működik a Roude Léiw (Vörös Oroszlán) nevű kézilabdaklub. Jószerével az egyetlen, valamelyest komolyan vehető utánpótlással rendelkező csapat az országban, ráadásul gyakran felbukkannak itt magánéleti okokból a nagyhercegségbe költöző, de a sporttal teljesen felhagyni nem kívánó külföldi kézilabdázók. Ennek megfelelően a csapat rendszeresen végigtarolta az országos bajnokságot, olyannyira, hogy már nem is jelentett igazán kihívást a játék. Ekkor határozták el, hogy megpróbálkoznak Németországgal. Nem az első osztállyal persze, de mégis, valami olyan bajnokságban, ahol nem nyernek meg mindig, minden mérkőzést. Megkeresték tehát a Luxemburggal szomszédos Saar-vidék és Rajna-Pfalz tartományi szövetségét, és kérték, hadd játszhassanak a két tartomány közös bajnokságában (RPS-Oberliga). Erre megkapták az engedélyt, és 2005-től ott szerepeltek, sőt 2008-ban meg is nyerték a bajnokságot.

A DHB azonban nem járult hozzá, hogy a Vörös Oroszlán benevezzen a 3. Bundesligába, így hiába harcolták ki a pályán a feljutást, maradtak az Oberligában.

Mivel benne volt a levegőben, hogy ismét bajnokok lesznek, elkezdtek gondolkodni a feljebb lépés lehetőségén. Végül úgy döntöttek, hogy németek lesznek, legalábbis az egyesület szintjén. A nagyhercegséghez legközelebb eső német nagyvárosban, Trierben alapítottak egy új sportegyesületet, Handball Roude Léiw Bascharage e.V. néven, oda átigazolták az összes játékosukat, és így már nem lehetett jogi akadálya a német bajnokságban való szereplésüknek. Csak a mérkőzések helyszínével kapcsolatosan kellett külön engedélyhez folyamodniuk, de végül megengedték nekik, hogy továbbra is Luxemburgban játsszák a hazai meccseket.

Így, miután 2010-ben ismét megnyerték az Oberligát, már gond nélkül feljebb léphettek a harmadosztályba. Itt vegyesen szerepelnek, azóta olyan is volt, hogy bajnokok lettek, de az is előfordult, hogy kiestek - hogy aztán ismét visszajussanak.

Természetesen, mivel ezáltal a Roude Léiw papíron egy németországi, trieri egyesület, a játékosoknak pedig német játékengedélyük van, a csapat nem szerepelhet a luxemburgi bajnokságban, és nem is képviselheti Luxemburgot a nemzetközi kupákban. Értelemszerűen a Bascharage-ban játszott mérkőzésekre is Németországból érkeznek a játékvezetők és a versenybíró, és a kommunikáció is német nyelven zajlik. A címben említett útlevélre valójában nincs szükség, hiszen a német-luxemburgi határ szabadon átjárható, a játékosok személyazonosságának ellenőrzése pedig a tisztán német csapatokével azonos módon történik - végülis mindenkinek német játékengedélye van. Minden évben ellátogat egyszer Luxemburgba a nyugati csoport teljes mezőnye, sőt tavasszal még egészen illusztris vendégük is volt, a Német Kupában ugyanis a Thüringer HC-vel sorsolták össze őket, és alacsonyabb osztályúként ők rendezhették a mérkőzést - ahol persze a későbbi bajnok nehézségek nélkül győzött.

Jómagam a Bayer Leverkusen II. csapatát kísértem el Luxemburgba. A jegypénztárban szemrebbenés nélkül kiszolgáltak németül, a belépőjegy 8 Euróba került. A büfében sem okozott nehézséget a német nyelv, az árak nagyjából megfelelnek a németországinak: 0,2 l üdítő 2 Euró, egy hot-dog pedig 2,50-be került.

A Roude Léiw Bascharage keretének az idén két magyar tagja is van, Szűcs Viktória és Ferencz Judit közül az utóbbi nem szerepelt a leverkuseni fiatalok elleni találkozón, amelyre egyébként körülbelül száz néző volt kíváncsi. A színvonalát tekintve az NB I/B első felébe beillő találkozót a hazaiak kezdték jobban, de a második félidőben, amikor a már pályafutásuk delén túl lévő játékosaik elkezdtek fáradni, a pirosban játszó vendégek felülkerekedtek rajtuk, és végül 31-38 arányban nyertek. Ez volt a luxemburgiak első idei veresége, ezzel 6 szerzett és 2 vesztett ponttal négy forduló után a harmadik helyen állnak.

Németh Attila