Egy utazás utáni első nap
2013. augusztus 1. 22:46 © handball.hu
A Gróz János vezette strandkézilabda válogatott elutazott a kolumbiai Caliba, a Világjátékok helyszínére. Az első nap tudósítását olvashatjátok cikkünkben. Az első mérkőzésre magyar idő szerint pénteken délután kerül sor.
Mire túltettük magunkat az első sokkon, jött egy telefon a második rossz hírrel: csak kilenc játékos nevezhető a Világjátékokra, mert most már a sportág állandó résztvevője a rendezvénynek. Nem volt egyszerű az első edzőtábor napján, amikor mindenki boldogan, stressz nélkül érkezik, abban a biztos tudatban, hogy Európa legjobbjának számít, és majdnem biztosan utazni fog. Senki nem volt boldog, de mindenki megfeszült a két hét alatt, hogy utazhasson, és az utolsó pillanatig vártunk, ki maradjon itthon.
Mivel nem tudtuk, mi vár ránk, a fizikai részt emeltük meg (így egyben a játékosok alapozását is segítettük, hogy ne maradjanak le a klubmunkáról). A napi futást kétszer 5 km-re emeltük, és az erősítő részek is kétszer egy órát tettek ki. Emellett gyakoroltuk az új mozgásokat, a dél-amerikai játékstílus elleni védekezést. Itt kisebb mozgékony nyulak dobálják fel a labdákat kínaira, és kicsit durvább a játék is. A végén Csuka Szasza maradt itthon, de csak taktikai megfontolásból. Szasza az egyik legtöbbet dolgozó játékos volt az egész felkészülés alatt, nagyon sajnáltuk Mariannal együtt (bárkit nagyon sajnáltunk volna, mindenki megérdemelte volna ezt az utazást.)
A jó hír a rosszban, hogy az egy helyünket technikai vezetésre cserélték, így Langauf Pista jöhetett velünk (köszönjük Hajdu Janiéknak, hogy nélkülözik). Legalább van valaki, aki a háttérharcokat profin elintézi. Az utazás szörnyű volt, nincs mit szépíteni rajta. Kb. 7-kor indult mindenki otthonról, és az otthoni idő szerint reggel hétre voltunk az akkreditáción.
A hosszú úton a gyerek rész mögött voltunk, az egyik kisfiú, aki beteg volt, sajnos szegény végigüvöltötte a 11 órát. Itt kiderült, hogy nem vagyunk a rendszerben, öt ember nem kapott akkreditációt. Mivel más magyar sportolókkal együtt voltunk a buszon, nem vártunk tovább, másfél óra huzavona után a szállásra mentünk.
Itt folytatódott a harc, hogy egy helyen lehessen a csapat, Pista kétórás küzdelemben elérte, hogy egy szinten lehessünk. Sikerült a lányokat hajnali 4-kor lefektetni, mi még egy órát a helyi segítővel egyeztettünk, hogy hogyan edzhetünk kettőt másnap, és mi hogyan lesz.
A lányok 8.30-kor keltek, és reggeli után a 10-es busszal mentünk edzeni. Van saját rendőri kíséretünk (mindenhova rendőr jön velünk). A helyiek nagyon segítőkészek és barátságosak, de a körülmény sajnos helyi. Itt mindenért harcolni kell: busz, kíséret, víz, pálya, stb. A többórás akkreditálás helyett edzeni mentünk, majd délben elkezdtük a harcot az igazolványokért (este 7-re meglett). Mindenki beszállt, a három MOB-os lány Pistával együtt küzdött.
A helyiek is segíteni akartak, de a rendszerük nem engedte felvinni a játékosokat, így kétnapos program lett nekik. Bejöttünk egy órás csendes pihenőre (a lányok az utazás után 4,5 órás alvással erősen ki voltak), aztán kezdtük a délutáni munkát, majd megnéztük az ellenfeleket. A lányok láthatták, hogy itt mindenki komolyan veszi magát és azt, hogy mit képvisel. Kicsit talán végre tudatosodott bennük, hogy nem lesz ez annyira egyszerű, ahogy az okosok mondják mindig.
Négy év telt el az utolsó Világjátékok óta, Kolumbia és Uruguay kimondottan sokat fejlődött (Uruguay tavaly megverte a vb-n a dánokat is). Este kilenckor volt takarodó, és most senki nem is vitatkozott. Ma is megyünk kettőt edzeni - már a mérkőzés helyszínén. Igyekszünk a lányokat szoktatni a tömegekhez, itt soka néző, mindent fényképeznek, lelkesednek, és nagyon közvetlenek. Este - ha lesz idő - igyekszem mindent megírni.
Gróz János - Kolumbia, Cali
A magyarok programja (magyar idő szerint):
augusztus 2., péntek 18.20 Brazília S - Magyarország S
augusztus 3., szombat 3.00 Kolumbia S - Magyarország S
augusztus 3., szombat 17.25 Magyarország S - Tunézia S
© handball.hu