7/7 a statisztikai mutatónk a pénteki nap után, pedig tényleg minden volt, ami csak lehetett a nap folyamán. Mindenbe belekötöttek a szervezők, pólókat cseréltettek, a kapus lábát kötözték át, volt hatalmasra fújt labda. Volt üvöltő, rugdosó ellenfél, csipkedő, kiabáló ellenfél, változó, majd egyenletes fújás. Egy igazi középdöntős nap volt.

Az idén már arról volt szó, hogy nem kiabálhat a kapus, a játékos, tilos az ellenfél felé mozgás közben a hang kiadása. Az idéntől a fémbetétes térdgépek, segédeszközök használata nem megengedett. Három játékosunk is speciális kötést használ, Győri Ági meg átváltott egy műanyagbetétes térdgépre. A tegnapi nap folyamán már a műanyagosat is átkötözték a kapuson bemelegítés helyett (bár az ukrán kapus fémeset használ, neki lehet). A törökök védekezés közben üvöltöztek, hogy megfélelmítsék a támadókat, spanyol barátnőink aláfeküdtek bárkinek, és véresre csípték a játékosainkat. Igazából egy komplett tesztnap volt, ami nem tör meg, az megerősít jelleggel.

A mi csoportunkból kikerülő csapatok a nap folyamán nagyrészt pár eltéréssel győztek a másik csoport csapatai felett. Így jelentős borulás volt az eredményekben. Sajnos a nagykereszt várható ellenfele (olaszok) nem változott. Tomiék sajnos nem nyertek senki ellen, így megint egymással játszunk a négybe jutásért. Nem igazán örültünk ennek, nagy a világ, kevés a magyar, jobb nem egymás ellen küzdeni bárhol is. Nagyon reméltük, hogy elmozdulnak a végéről valahogy, de ez nem történt meg. Bár Tomi szavai, hogy nekünk itt ezen az Eb-n nincs ellenfelünk, nagyon jól estek, de én még mindig nem álmodoznék.

Sajnos a strandkézilabda - főleg az idei fújással - egy lutri lett, ha akarják és hagyják, nyersz, ha nem, akkor harcolsz és bízol a szerencsédben. Nekünk van kiben bíznunk: a kapuban a világ egyik legjobb strandkézilabda kapusa, Győri Ági áll, és van adóssága az olaszok ellen. Két gólkirálynőnk van, akik szintén a világ legjobbjai fiatal koruk ellenére (Fekete Bozsana, Gróz Kitti), bármelyikük képes eldönteni a mérkőzést. Van még a világelitbe tartozó három forgónk, akik egyszerre védőjátékosok is és bármilyen poszton bevethetőek (Kretz Fruzsina, Hajdú Ágnes, Tóth Emese). Van egy nagyon rutinos nyúlunk, akinek a 20 góljával mentünk tavaly a vb négybe, és van három újoncunk, akik lelkesek, ügyesek, és az életüket adják, ha kell.

Minden mellettünk szól csak akarni, bírni kell, és állni kell a nyomást, a próbálkozást (bár a csütörtöki és a pénteki nap is erről szólt). Reméljük - ha már mindenki mindig elmondja itt nekünk, hogy milyen jók vagyunk és milyen profi ez az egész -, akkor a játékvezetés is ennek megfelelő lesz. Most videózunk, aztán megyünk gyakorolni kicsit az olasz védekezésre, kapusra. Aztán a megszokott menetrend, és reméljük, egy történelmi siker, ha nem, akkor a munka megy tovább az ötödik helyért és a vb lehetőségért.

15 év után valószínűleg a magyar női strandkézilabda megérdemelne egy éremlehetőséget az Eb-k történelmében végre.

Gróz János, Randers


© handball.hu