Sajnos a nap első mérkőzésén duplán tisztet áldoztunk a norvégok ellen: az előző napi ütközés után a szakvezetés úgy döntött, hogy Győri Ági pihenőnapot kap, és Kókai Ágié legyen az az érdem, hogy először győzhessen magyar női kapusként a norvégok ellen az utolsó öt évben. Szerencsére Kókai Ági jól élt a bizalommal, így övé lett a történelmi érdem, a miénk pedig a tapasztalat: két jó kapusunk van.

Nem kezdődött jól a mérkőzés, a norvég védő véletlenül lerúgta Kittit a térdén, így egyből cserére kényszerültünk. A Kitti helyére beálló Hajdú Ágit hamar kipécézte a két bíró lány, így folyamatos egyeseket (büntetőket) fújtak, Ági becsületére legyen mondva, jól bírta lelkileg. Nem volt más választás: Kittit vissza kellett sérülten küldeni, mert amíg őt őrizték, Sidó Kriszta folyamatosan szerezte a gólokat Fekete Bozsival együtt. Az első félidő sima volt nekünk, sajnos a másodikban hosszú futón sok egyest fújtak Ágira, hátul a védekezésünk nem tudott mit kezdeni a megváltozott "körülményekkel". A szétlövésben (Hajdú Ági kettesével is) sikerült hoznunk a mérkőzést. Ez volt az első győzelmünk hivatalos világversenyen a norvégok ellen 2009 óta.

Az esti, horvát mérkőzés előtt kiderült: Kitti már járni sem nagyon bír, így az utolsó pillanatban kihúztuk, viszont a kapuba beírtuk a sérüléséből felépülő Győri Ágit. Gondolom, akik nézték, látták, hogy egy nagyon sima első félidő, majd egy elengedett második félidő eleje után nagy harcban hoztuk be magunkat a győzelembe. Csuka Szasza ügyesen élt a lehetőséggel támadásban. A csapat erejét jelzi az, hogy két nagyon sikeres csapatot győztünk le úgy, hogy egy-egy vezető játékosunk hiányzott, de a csapat mindig kitermelte a húzójátékosokat. Nagyon büszke voltam a lányokra a nap folyamán, még mindig vannak kétségeik, de lassan már ők is elfogadják, hogy mi lehetünk a világ egyik legjobb csapata, ha eleget dolgozunk érte.

Az esti megbeszélésen elhangzott, hogy a második félidei játék oka az önbizalomhiány és a hosszú (5 perc) pihenő is lehet. Így a mai naptól a szünet egy részében mozgunk tovább (nem táncolunk, hogy ne legyünk tiszteletlenek), és meglátjuk, hogy alakulnak a második félidők. Persze ebben egy kicsit benne van az a játékvezetői felfogás, hogy a szétlövés izgalma jót tesz a nézettségnek.

Nagyon sokan mondták, hogy ebből a csoportból nem megyünk tovább a nyolcba, mert ez egy halálcsoport, ami valamelyik nagy számára tényleg így is van. Ma a horvát-norvég dönt arról, ki esik ki és ki jut be a nyolcba. Sajnos a csoportelsőség a jól összerakott csoportok miatt nekünk nem jelent jó ellenfelet a négybe jutáshoz, de azt igen: ha sikerül, nem kell a dánokkal elődöntőt játszanunk.

Továbbra is lépésenként kell haladnunk, 1-6. hely közé tervezve, hogy ott maradjunk az elitben. Természetesen a vb miatt az 1-4. hely lenne ideális, de van itt nyolc csapat, amelyik nagyon oda akar kerülni. Kérdéses lesz az adott forma és a játékvezetés felfogása. Tiszta strandkézilabdában a mai csapatok közül tíz mérkőzésből hét-nyolcat mi nyernénk meg bárki ellen (Brazília nem ide számit), semleges környezetben. Ahhoz kell felnőnünk ezekkel a fiatal lányokkal, nőkkel, hogy mindenhol, minden fújás mellett így legyen, és akkor sok szép sikert hozhatunk az országunknak.

Szeretnénk mindenkinek megköszöni a szurkolást a biztató üzeneteket! Hajrá magyarok!

Gróz János, Randers

A második nap is jól sikerült

© handball.hu