„A Partille-kupa keretében a svédek egy monumentális kézilabdatornát rendeztek, hiszen 19 ezer fölött volt a játékosok száma, ezer fölött pedig a résztvevő csapatok száma. Ebbe a hatalmas rendezvénybe építették bele a nyílt Európa-bajnokságot, ami óriási feladat volt, de nagyon jól megoldották. A rendezés, a lebonyolítás profikra vall, és kiváló érzés volt tagja lenni egy ilyen hatalmas kézilabdacsaládnak.

Nagyon jó lehetőség volt számunkra, hogy a szövetség biztosítani tudta a kijutásunkat egy ilyen versenyre, hiszen így ebben az évben olyan alakulatokkal tudtunk megmérkőzni, akik a nemzetközi élvonalhoz tartoznak. A franciákon és a németeken kívül mindenki ott volt azok közül, akik az elmúlt évi Európa-bajnokságon szerepeltek. Így felmérhettük, hogy a tavalyi esztendőhöz képest a csapatunk, a játékosaink hol tartanak, ez pedig a világbajnokság előtt igen komoly információ volt a szakmai stáb részére.

A lányok az első fordulóban hozták a kötelező győzelmeket, hiszen Finnország ellen tízzel, Svájc ellen pedig hárommal nyertek. A harmadik mérkőzésen komoly küzdelem alakult ki a csoportelsőségért a spanyolok ellen, ahol végül egy nagyon komoly végjátékban egy góllal tudtunk nyerni. Így aztán olyan felső ág alakult ki, ahol az egyik oldalon Dánia, Ausztria, Norvégia, Spanyolország, Svédország, a másikon pedig a Lengyelország, Oroszország, Románia, Magyarország, Hollandia ötös állt. Talán egy kicsit jobb lett volna, ha több skandináv csapat kerül a mi csoportunkba. Szerettünk volna egy kicsit több tapasztalatot szerezni, egy picit „skandinávul tanulni”, hiszen a világbajnokságon az egyik ellenfelünk a svédek lesznek a csoportmérkőzések során, a nyolc közé jutásért.

Oroszországgal még sohasem játszottunk, ellenük nagy csatában háromgólos vereséget szenvedtünk. Az oroszok fizikális fölénye és extra kapusteljesítménye mellett mi a közepesnél jobb játékkal tudtunk előrukkolni, így ellenfelünk megérdemelten győzött. A középdöntő második mérkőzésén Románia következett, akit már nagyon régóta ismerünk. Nagyon jó tempóban kaptuk el őket, mindenki a maximumot tudta nyújtani, így alakult ki a nagyarányú győzelem.

A másnap délelőtti találkozó második félidejében összeszedett játékot mutattunk a hollandok ellen, akik meglepő variációkat alkalmaztak: nyitott védekezést, 4+2-t, 3+2+1-et, mindez váltogatva, tehát nagyon komoly taktikai harc folyt a pályán. Még így is sikerült hoznunk a mérkőzést, amely rengeteg gyakorlási lehetőséget biztosított, ám nagyon kijátszottuk az erőnket.

Délután a lengyelek jöttek, akik megleptek bennünket, ráadásul talán ezen a meccsen játszottunk a legrosszabbul, hiszen a statisztikából is az tűnik ki, hogy a technikai hibáink, az eladott labdáink, az elrontott átlövéseink, ziccereink sajnos megbosszulták magukat. Nekünk semmi nem sikerült, és ez a lengyel csapat egyértelműen megbüntetett minket ezért.

Az utolsó, helyosztó mérkőzésen Ausztriával kerültünk össze, akikkel a felkészülés során kétszer is találkoztunk: az egyiken kikaptunk hattal, a másikon pedig tizenkettővel nyertünk, de ezek a találkozók soha nem a realitást mutatják, hiszen mindenki kísérletezik. Az Eb-n a második félidő 21. percében még döntetlen volt az állás, aztán sajnos két komoly hibát vétettünk, és egy kétperces kiállítást is kaptunk, tehát a meccs végére koncentrációban és fizikálisan is kissé elfáradtunk.

Öt nap alatt nyolc mérkőzést kellett lejátszanunk. Bár az első fordulóban 2x20 perces, utána pedig 2x25 perces játékidő volt, nagyon komoly megterhelést jelentett a csapatnak, de a tornán kiváló visszajelzést kaptunk arról, hogy hol tartunk a felkészülésben.

Az Európa-bajnokságon megfigyelhető volt, hogy az olyan nemzetek, akik eddig szerényebb eredményeket értek el, rengeteget fejlődtek az elmúlt években, például Svájc, vagy a lengyelek. Sőt, az osztrákok is, akik az Európa-bajnok Dániával 19-19-es döntetlent játszottak a középkörben, a spanyolokat pedig tíz góllal verték meg, viszont nekik is becsúszott egy sötét nap, amikor a norvégoktól tizenkét góllal kikaptak. A lengyelek kiváló fizikális adottságú csapatot hoztak össze. Két éve találkoztunk velük utoljára, akkor még tízzel vertük őket, de az azóta eltelt idő alatt fizikálisan és taktikailag is rengeteget fejlődtek. Az osztrák és a lengyel együttes nem vesz részt a világbajnokságon, így ők erre az Európa-bajnokságra időzítették a formájukat, a felkészülést is már egy hónappal ezelőtt megkezdték erre a versenyre, és Lengyelországban még egy tornát is rendeztek az Eb előtt. Nagyon figyelemre méltó az a fejlődés, ami ezekben az országokban elindult, nekünk tehát nagyon fel kell kötnünk a gatyánkat, hogy ezt a szintet tudjuk tartani.

A mi csapatunk az elmúlt évhez képest jelentősen kicserélődött: nyolc olyan játékos volt a keretben, aki még egyáltalán nem vett részt komoly világversenyen, és nem volt ott a tavalyi Európa-bajnokságon sem. Ezt sajnos az is előidézte, hogy olyanok hiányoztak sérülés miatt, akik eddig alapembereink voltak. Itt például a két Zsigmond-lányra gondolok, vagy Kopecz Barbarára, vagy a 92-es születésű Hornyák Dórára, aki szintén ennek a korosztálynak a tagja, vagy a derékbántalmakkal küszködő Takács Lilire. Tóth Sára, Kopecz Barbara és Takács Lili vb-részvételére még van esély, a pontos állapotukat majd a Tatai Edzőtáborban fogjuk látni. Lényegében tehát ebből a játékosállományból kell kiválasztanom a tizenhat fős utazókeretet.

Az All Star-válogatottba bekerülő Klivinyi Kinga az elmúlt évi Eb-n is bizonyította tehetségét, hiszen csupán két góllal maradt le a gólkirálynői címről, és végig a magyar csapat vezéregyénisége volt. Miután tavaly tőlem, a Vasastól egy felnőtt csapathoz, a Váchoz igazolt, ott olyan edzésmunkát tudott végezni, olyan mérkőzéseken vett részt a magyar bajnokságban, amelyek egyértelműen segítették a fejlődését. Sajnos rajta kívül nem sokan kerültek ilyen helyzetbe, ez meg is látszott a játékosok teljesítményén. Kinga a jövőben a magyar junior és felnőtt válogatott meghatározó embere lehet. A nemzetközi szakembergárda is nagy elismeréssel szól róla.

Mellette ki lehet emelni pár olyan játékost, aki, ha nem is folyamatosan, de néhány mérkőzésen jó teljesítményt nyújtott: Planéta Szimonetta átlövőteljesítményben és a hétméteresek értékesítésében nagyon sokat fejlődött. Fizikálisan még vannak hiányosságai, de nagyon sokat hozzátett a csapatjátékhoz. Tóth Eszternek és Kaszás Ivettnek is voltak jó meccsei, és Palkó Fruzsina védekezése is komoly nemzetközi teljesítményt nyújtott, annak ellenére, hogy vállsérülése miatt támadásban sajnos nem tudtam szerepeltetni. Gávai Szonja a balszélen szintén jól szerepelt. Kapusaink, Hajgató Anna és Kurucz Annamária a nyolc mérkőzés statisztikája alapján mindketten negyven százalék körüli teljesítményt nyújtottak, voltak kiemelkedő mérkőzéseik, de néhány szerényebb eredmény is előfordult. A többieknek jelentősen fel kell pörgetniük magukat, hogy a világbajnokságon jobbak legyenek, hogy be tudjunk jutni a legjobb nyolc közé.

Ahhoz képest, hogy az előző évben mennyit tudtunk készülni, jónak tartom a hatodik helyet. A szövetség utánpótlás-szekciója olyan financiális helyzetben volt, hogy bár a szándék megvolt, egyszerűen nem tudtak több pénzt előteremteni erre. Több csapat orvosi és táplálkozástudományi háttere előrébb van, mint a miénk. A norvégokkal tart például két fizikoterapeuta, egy videoelemző, aki az összes mérkőzést felveszi, és azonnal számítógépre tölti, külön technikai vezető, és egyéb ügyintéző is volt. Egy orvost hoztak magukkal, de folyamatosan konzultáltak az otthon maradt kluborvosokkal, akik a saját játékosaikkal kapcsolatban adtak tanácsokat. Amikor a Hajdu János-féle női csapat kiutazott az olimpiára, ők vittek hasonló összetételű stábot. A magyar utánpótlás bajnokságok, és az alacsonyabb osztályok mérkőzéseinek színvonala, és az ott szereplő játékosok képessége a nemzetközi szinttől jelentősen elmarad. Arra a magyar bajnokság nem igazán tudja őket felkészíteni.

Legközelebb július 16-án Tatán találkozik a keret, ahol hat napot tudunk még együtt készülni. Utána Martinique-ra utazunk, ahová a franciák hívtak meg minket. Az elmúlt évi Eb-n a franciák vezetőire olyan benyomást keltett a magyar válogatott játéka és a szakvezetőink felkészültsége, hogy úgy döntöttek, velünk szeretnének készülni a világbajnokság előtti egy héten, ezért Martinique szigetén teljes ellátást és edzőtáborozási lehetőséget biztosítanak nekünk. Ez nagyon jól jön nekünk, hiszen az időeltolódást amúgy is kompenzálni kellett volna, ráadásul olyan csapattal, mint a franciák tudunk készülni, és két edzőmérkőzést is lejátszani. Ami egy kicsit érdekessé és pikánssá teszi a dolgot, az az, hogy éppen Franciaországgal vagyunk egy csoportban a világbajnokságon, és lehet, hogy éppen az ellenük vívandó mérkőzés dönt arról, hogy ki jut a legjobb nyolc közé.

A világbajnokságtól az európai csapatok dominanciáját várom, melléjük még talán Korea tud beszállni. A tavalyi Eb mezőnyéből mindenki ott lesz, plusz Óceánia visszalépésével még Németország is, így még erősebbé vált a verseny. A legjobb nyolc közé jutás igen komoly feladat lesz, mert a francia-svéd-magyar hármas küzd meg a továbbjutó két helyért.

Az elkövetkezendő időszakot megpróbáljuk a leghasznosabban kihasználni, és a franciákat és a svédeket is úgy feltérképezni, ahogy csak lehet. Szerencsére több felvételt is készítettünk róluk Göteborgban. Nagyon elégedett lennék, ha a legjobb nyolc közé sikerülne jutnunk, azon belül pedig bárki bárkit megverhet, és bárkitől ki is kaphat. Nagyon kiegyensúlyozott a mezőny, több csapat is igen komoly financiális, szellemi és szakmai erőket mozgósít a felkészülésre. Év közben is komoly bajnokságokban szerepeltetik őket, olyan szisztéma szerint dolgoznak, amelyet mi anyagiak és lehetőségek hiányában sajnos nem tudunk biztosítani.

A hollandoknál például minden héten egyszer összejön a válogatott, amelyből tizenhárom játékos egy csapatban kézilabdázik, és egy kollégiumban lakik, és napi két edzésen vesz részt. A holland ifjúsági válogatott mindemellett a holland felnőtt bajnokságban szerepel hétről-hétre. A norvégok hasonló szisztémában működnek, bár ők nem a felnőtt bajnokságban szerepelnek, hanem év közben olyan tornákat szerveznek, ahol felnőtt csapatok, külföldiek ellen mérik össze az erejüket, tehát több olyan lehetőségük van, ahol szakmailag előrébb tudnak lépni. Igaz, hogy az Eb-n csak a kilencedik helyen végeztek, de nagyon szoros mérkőzéseket játszottak, nem volt teljes a keretük, kipróbáltak új fiatalokat is, tehát teljes egészében a vb-felkészülésre szánták a tornát, ahogyan például a hollandok és a spanyolok is. Aki most kirobbanóan játszott, annak valószínűleg valami hiba csúszhatott az időzítésébe, mert három hét múlva nagyon nehéz lesz ismét csúcsformát mutatnia."

Papp György

© handball.hu