handball.hu: Mióta vagy az MKSZ alelnöke?
Szántó András: Az előző ciklus elejétől, azaz 2005 óta töltöm be a posztot, amelyet szívesen vállaltam el, hiszen a sport a szenvedélyem és a szerelmem. Számomra nagyon nagy megtiszteltetés, hogy felkértek az alelnöki pozícióra. Társadalmi munkában látom el a feladatot, amely azzal jár, hogy elég sok versenyen, sporteseményen jelenek meg. Egyrészt díjakat adok át, másrészt pedig részt veszek az elnökségi üléseken, ahol elmondhatom a kézilabdával kapcsolatos véleményemet, illetve a szponzorok és a sportág érdekeit képviselhetem. Örömömre szolgál, hogy sokszor a női válogatott mellett lehetek, amelyet csapatvezetőként kísérek el a különböző világversenyekre.

handball.hu: A 2003-as horvátországi világbajnokságon a magyar csapat vezetőjeként vettél részt. Milyen élményekkel zártad a világversenyt?
Szántó: Ez volt az első olyan alkalom, amikor a lányok mellett voltam. Bár már azelőtt is támogattam a kézilabdát, akkor kerültem hozzá igazán közel. Azt mondtam, hogy a két lányom mellé gyorsan lett még tizenhat, és tényleg ők is úgy szerettek engem, mint gyermek az apját. Úgy érzem, ez a szeretet a mai napig megmaradt. Számomra hatalmas megtiszteltetés volt, hogy csapatvezetője lehettem egy olyan gárdának, amelyben olyan nevek szerepeltek, mint Farkas Ágnes, Radulovics Bojana, Kirsner Erika, Tóth Timi, vagy Görbicz Anita. Ezzel a kiváló együttessel úgy indultunk Horvátországba, hogy már az is nagy szó lenne, ha a selejtezőkön túljutnánk, hiszen nagyon kemény csoportba kerültünk (Szlovénia, Németország, Dánia, Kína, Elefántcsontpart – a szerk.). Fantasztikus élmény volt, hogy aztán Rijekába, sőt, Zágrábba is eljutottunk. A világbajnokság döntője pedig életem végéig felejthetetlen marad több szempontból is. Az egyik az volt, hogy sajnos ismételten előjött a magyar átok… Igazi boldogságot jelentett viszont azt átélni, hogy egy hatezer férőhelyes csarnok kilencezer magyar emberrel volt megtöltve, úgy, hogy kétezer, jeggyel rendelkező szurkoló az arénán kívül rekedt, akik azok után is örülni tudtak, hogy elveszítettük a meccset. Hiszen azt a döntőt mi buktuk el, hét góllal is vezettük, amelyet a végén elveszítettünk. Abban a pillanatban nagyon elkeseredettek voltunk. Jómagam Sinka László elnök úrral a pálya sarkánál álltam, és nem tudtunk mihez kezdeni, teljesen tehetetlenek voltunk. Legszívesebben berohantam volna a pályára, inkább szakadjon félbe a meccs, tiltsanak el, csak nyerjük meg a világbajnokságot! Sajnos ettől szép a játék. Azért szeretném megélni egyszer azt a pillanatot, amikor fordítva sül el dolog!

handball.hu: Ez a világbajnokság akkora feltöltő erővel bírt, hogy a 2004-es hazai rendezésű Európa-bajnokságon már Sinka Lászlóval közösen vezettétek a szervezőbizottságot…
Szántó: Tulajdonképpen a szakmámat gyakorolhattam, hiszen a munkám is maga a szervezés. Jó érzéssel töltött el, hogy egy olyan bizottságot irányíthattam, amely egytől-egyig olyan kiváló emberekből állt, akik nagyszerűen végeztek el a feladatukat. Azok is, akik közvetlenül a mi kezeink alá dolgoztak, vagy akár takarítottak, mindenki odatette a magáét. Világraszóló európa-bajnoki rendezést produkáltunk, amelyet még mindig példaértékűnek tekintenek, és amelyről a mai napig is beszélnek az EHF- és IHF-kongresszusokon.

handball.hu: Mi lehet annak az oka, hogy több, kiválóan megrendezett felnőtt és korosztályos világverseny után mégsem mi nyertük meg a 2011-es férfi világbajnokság rendezésének jogát?
Szántó: Vannak még egyéb terveink, szeretnénk még világversenyekre pályázni. Nem keserít el, hogy a 2011-es vb-rendezés jogát nem mi kaptuk meg. A háttérben természetesen igen komoly lobbi áll egy ilyen szavazáson, ahol nagyon sok ország küldötte van jelen. Jól tudjuk, hogy hogyan történik egy ilyen szavazás, ahol mindent be kell dobni. Nem akarok hazabeszélni, de szakmailag és szervezésileg messze mi voltunk a legjobbak, de itt sajnos nem mindig ezek az észérvek győznek, hanem a lobbi-tevékenység. Lehet, hogy ez nem nekünk volt a legjobb, ki kell értékelni, de tovább kell menni, addig-addig kell pályáznunk, amíg nem tudunk elhozni valamit, hiszen az országnak, a közönségnek szüksége van ilyen versenyekre. Szeretnénk minél több emberrel, gyerekkel megszerettetni a kézilabdát, és ez a lényeg. Ha idehozunk egy világversenyt, akkor minél több fiatal lássa, és megszeresse ezt a sportot. Eljussanak az ország különböző részeire, akár kisebb falvakba is, és akkor lesz a kézilabdának jövője.

handball.hu: 2008 decemberében megkaptad a Magyar Sport Kiemelkedő Támogatásáért-díjat. Mit lehet tudni erről a kitüntetésről?
Szántó: Számomra nem csak megtiszteltetés, de egyben meglepetés is volt ez a díj, amelyet azoknak ítélnek oda, akik elég sokat tesznek a magyar sportért: anyagilag, és egyéb hátsó támogatással is segítik annak előremozdítását. Jómagam 1995 óta támogatom, segítem a sportot, tehát a díj tulajdonképpen ennek a hosszú, tizenhárom éves munkának a meghálálása, legalábbis így gondolom.

handball.hu: Mi volt az első olyan lépés, amellyel 1995-ben elkezdted a támogatást?
Szántó: A Syma Kft. 1995-ben indította a szponzori tevékenységét, ami óriási áttörést jelentett, hiszen akkor ülésezett Magyarországon a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, amely nálunk döntött a téli olimpia aktuális helyszínéről. A Syma ekkor kezdte el arany fokozatú támogatóként segíteni a Magyar Olimpiai Bizottságot. A kézilabdára visszatérve pedig éppen ebben az évben tartották az osztrák-magyar közös rendezésű női világbajnokságot, ám a Budapest Sportcsarnok foglalt volt, hiszen – mint minden évben – ismét a mi rendezésünk alatt került sor a karácsonyi vásárra, amely ismét hatalmas bevételt hozott a magyar államnak. Mikor felvetődött, hogy a BS helyett a Körcsarnokban legyen a világbajnokság budapesti központja, önzetlenül felajánlottuk, hogy támogatjuk a kézilabda szövetséget. Mi ezt őszinte szívvel tettük, hiszen nagyon-nagyon régen jómagam is kézilabdáztam, és elkötelezett híve voltam a sportágnak. Azóta megszakítás nélkül támogatjuk az MKSZ-t.

handball.hu: Azt tudjuk, hogy a Vasasban kézilabdáztál, de mennyi ideig, és milyen poszton?
Szántó: Úgy kerültem közel a sportághoz, hogy a tornatanárom, Jenővári tanár úr volt a Vasas edzője, ő vitt le edzésre. Mindig szerettem, imádtam a sportot, annak minden fajtáját. Ha jól emlékszem, két-két és fél évet töltöttem a Vasas kapujában.

handball.hu: A családod is ennyire él-hal a sportért?
Szántó: Őszintén szólva, édesapámtól „örököltem” a sport iránti szeretetet, hiszen ő tornában is, és dzsúdóban is országos bajnok volt. Ő szerettette meg velem a sportot, legyen az nyáron, télen, teremben, vagy a szabadban. Nekem egy szó volt: sport. Nagyon fáj, hogy bár szerettem volna, hogy a lányaim sportoljanak, ez nem igazán valósult meg. Az egyik lányom egy rövid ritmikus sportgimnasztikai kitérő után a hip-hop táncnál kötött ki (nem tudom, ezt nevezhetjük-e sportnak), a másikat pedig kevésbé érdekli a dolog. Mindenesetre annyiban érinti őket a mániám, hogy el kell viselniük, milyen sokat vagyok távol emiatt. Ilyenkor vagy velem tartanak, vagy a televízión keresztül figyelik a történéseket.

handball.hu: Tanulnak még a lányok?
Szántó: Igen, egyikük még középiskolás, a másik pedig most kezdi el a Harsányi János Főiskolát (egészen véletlenül éppen a kongresszus- és rendezvényszervező szakon). Szerencsére bennük is megvan az az érdeklődés, ami engem jellemzett fiatalkoromban: édesapám a Hungexpo igazgatója volt a hatvanas-hetvenes években, én pedig mindig bejártam hozzá. Ekkor csapott meg a szakma illata, most pedig ugyanezt tapasztalom a lányaimnál.

handball.hu: Mivel töltöd az idődet, amikor éppen nem a szervezéssel és a sporttal foglalkozol?
Szántó: Próbálok minél több időt a családommal tölteni, és szeretek utazgatni is. Emellett van egy borzalmasan jó, vagy rossz tulajdonságom is: a kedvenc hobbim a munkám, amelyet nagyon-nagyon szeretek. Nem elsősorban az anyagi érdekek ösztönöznek, hanem a cél. Ha sportosan fogalmazok, akkor ha megugorjuk a magunk elé kitűzött célt, akkor jöhet a következő. Ez üzleti nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy előre menekülök. Magyarországon 1990-ben alakult meg a Syma cég, azóta szerencsére annyit fejlődtünk, hogy jelenleg mi vagyunk a szakma piacvezetője. Igen komoly terveink vannak még, amelyet szeretnénk megvalósítani, és szerencsére látom a jövőt. Az 1947 óta létező, svájci alapítású Syma jelenleg 92 országban van jelen. A vállalatnak a világon egyedül Magyarországon van saját rendezvényhelyszíne: az első csarnokunk kilenc éve, a második pedig három esztendeje épült.

handball.hu: Egyébként a férfi kézilabda is ennyire közel áll a szívedhez?
Szántó: A Syma a női és a férfi kézilabdát is támogatja. A cég tulajdonosaként azt mondom, hogy a férfimezeken még jobban is dominál a logónk. Szoktam férfimeccsekre is járni, bár a világversenyekre csak a lányokkal tartok, hiszen dolgoznom is kell, és a decemberi női világverseny után nem tehetem azt meg, hogy januárban ismételten közel egy hónapot távol legyek a cégemtől. Valahol lehet, hogy egy hangyányit tényleg közelebb áll hozzám a női kézilabda, de hogy ha százalékosan kellene kifejeznem ezt az arányt, akkor 49-51-et tudnék mondani a nők javára.

handball.hu: Talán azért, mert két lányod van?
Szántó: Lehet… Otthon lényegében női uralom van. Az is benne lehet a pakliban, hogy 2003-ban a női válogatott mellé kerültem, majd azóta szinte minden évben velük tartok.

handball.hu: Az is szerepet játszhat az érzéseidben, hogy a nők több sikerrel dicsekedhetnek?
Szántó: Kétségtelen, hogy a csajok többször voltak eredményesebbek, mint a fiúk, akik azért például az athéni olimpián a lányoknál jobb helyezést értek el. A férfiaknál most egy olyan csapat van kialakulóban, amelyiknek tényleg van jelene és jövője, és én nagyom bízom bennük. Abban, hogy a jövő év januári ausztriai Európa-bajnokságon olyan eredményt érnek el a fiúk, amelyre büszkék lehetnek. Örülök, hogy kvalifikálódtak az Eb-re, annak meg főképpen, hogy a lányok és a fiúk is ott lehetnek az aktuális világversenyen.

handball.hu: A válogatott melletti elfoglaltságod mellett 2009-től az újjáalakuló váci női csapat klubelnöke leszel. Németh András edző kért fel a feladatra, vagy egyfajta közös kezdeményezés volt a csapat felfuttatásának ötlete?
Szántó: Andráshoz már igen régóta kellemes baráti kapcsolat fűz a kézilabda által. A Fradinál töltött évei alatt is segítettem őket a háttérből, aztán annak ellenére is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, hogy az osztrák Hypo vezetőedzője lett. Tudtam róla, hogy váci álmokat szövöget, és meg is keresett azzal kapcsolatban, hogy nagyon komoly jövő előtt áll Vác, és úgy tűnik, hogy a polgármesteri támogatottsággal sincs gond. Vác esetében nem magáról a városról szól a történet, hanem az egész régióról: Gödöllőről, Gödről, tehát a Dunakanyarról, azaz egy olyan fejlett térségről, amelyet azért nem lehetetlen tovább fejleszteni, sőt, kell is. Ebben látok fantáziát, én pedig általában ilyen szituációkban szoktam magamat százszázalékosan odatenni. Megbeszéltük Andrással, hogy én klubelnökként, ő pedig klubigazgatóként próbáljuk felhozni a váci női kézilabdát, megteremteni a régió utánpótlásának jövőjét. Ahogy a cégemnél, úgy itt is célt tűztem ki magam elé, ez pedig az első négy hely egyikének elérését jelenti. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor büszke lehetek majd a lányokra, a támogatókra, mindazokra, akik ebben segítettek.

handball.hu: A klubelnöki poszt a szponzorok összefogásával, esetleg további támogatók bevonásával jár?
Szántó: Igen, lényegében az a szerepem, hogy a kapcsolataim révén támogatói kört hozzak létre, és ezt bővítsem. Emellett meg kell próbálnom megteremteni egy minél kellemesebb környezetet, hogy minél jobb feltételek mellett tudjanak majd pályára lépni a lányok, és minél jobb eredményeket érjenek el.

handball.hu: Milyen szempontok szerint alakult a csapatépítés?
Szántó: András teljes szabadkezet kapott, de az elsődleges szempont az volt, hogy tudjuk is finanszírozni a kialakított csapatot. Nem fogom a nevemet adni ígérgetésekhez, ha nem tudunk fizetni, akkor inkább kiszállok. Ugyanígy teszek az üzleti életben: szeretnék, szeretek korrekt lenni, azt szeretném, ha olyannak látnának, amilyen vagyok. A csapat kialakításánál az volt a cél, hogy addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér. Senkinek nem akarunk tartozni, ugyanakkor pedig szeretnénk minél jobb eredményt elérni a bajnokságban. Természetesen próbáltunk olyan komolyabb nevekre építeni, mint Tóth Tímea, Lucia Uhraková, vagy Temes Bernadett. Melléjük egy fiatal gárdát szeretnénk felépíteni, és az alapokról, lépcsőzetesen feljutni egy szép csúcsra, amelynek majd meglátjuk, hogy mi lesz a teteje.

handball.hu: A ferencvárosi szurkolók egy része azzal vádolja Németh Andrást, hogy a Fradi szponzorai közül többet is Vácra csábított, köztük a Syma Kft-t is. Mi ennek a háttere?
Szántó: Leszögezem, hogy nem azért támogattam a Ferencvárost, mert nekem Fradi-szívem van. Ott volt Németh András személye, mellette pedig három-négy olyan meghatározó játékos, akik miatt én oda kötődtem. Mindamellett, hogy akkor még azt mondtam, nem túl szerencsés, ha egy MKSZ elnökségi tag klubérdekeket is képvisel. Most már azért másképpen látom, hiszen többen is vagyunk olyanok az elnökségben, akik klubokhoz kötődünk. A Fradit nagyon sajnáltam, próbáltam is segíteni az említett személyek miatt. Hozzáteszem, nagyon fájt, hogy engem, aki három-négy éven át nem keveset áldoztam a ferencvárosi női kézilabdára, a klub saját szurkolói leköpködtek. Olyan durva szavakat használtak rám, amelyekre nem vagyok kíváncsi, ez pedig kicsit elgondolkoztatott. Vácon ilyen szerencsére nem várható. Ha ott is előfordulna ilyen szituáció, biztosan felállnék. Mégis azt mondom, ha a jövőben a Fradi úgy érzi, hogy szüksége van rám, akkor szívesen támogatom őket, de csak addig, amíg egyetlenegyszer a történtekhez hasonló incidensek nem merülnek fel.

handball.hu: A kézilabdát támogató cégek közül sokan úgy vélik, hogy egy pénznyelő gépezetről van szó. Ezt Te is így látod, vagy úgy gondolod, a sportágnak köszönhetően egyre többen ismerik meg a támogatót?
Szántó: Nem értek azokkal egyet, akik pénznyelőként gondolnak a kézilabdára, ők szerintem ne is támogassák a sportágat, ezt a legkomolyabban mondom! Nekem az a véleményem, hogy a betett pénz sokszorosa megtérül. Egyrészt ugyanis akár az írott médiában, akár a televízióban megjelenünk, látják az emberek a logónkat. A többi sportágban a szponzorok beteszik a pénzüket, aztán pedig vagy kapnak érte valamit, vagy nem. A kézilabdában azonban működik egy támogatói kör, amely az egész alapja, amelyet majd „kicsiben” Vácon is megpróbálunk kialakítani. Két-három havonta valamelyik támogató meghívja a többi szponzort, és ilyenkor olyan baráti és üzleti kapcsolatok épülnek, amelyek sokkal-sokkal többet hoznak, mint amennyit elvisz a kézilabda. Ebben a sportágban túl gyakran nem változnak a szponzortáblák, legalábbis a szövetségnél. Ez tehát egy kiváló befektetés, én legalábbis így gondolom, és talán mi vagyunk az egyetlenek, akik 1995 óta egyfolytában támogatják a kézilabdát.

© handball.hu