Jococia: Egy év külföldi tapasztalat után meg tudnád mondani, miért van az, hogy a magyar kézilabdás lányok szinte kivétel nélkül nem találják, vagy nem találták helyüket külföldi csapatoknál, hogy mélyen valódi tudásuk alatt szerepelnek azok kluboknál, már amikor egyáltalán szóhoz jutnak?
Triffa Ágnes: Erre nagyon nehéz a válasz. Van, aki a hírnévért, van, aki a pénzért megy külföldre. Olyan is van, aki kipróbálni szeretné önmagát, hogy mennyit ér a nemzetközi porondon. Én igazából egyik sem vagyok... Tavaly hirtelen jött egy nemzetközi felkérés: a Magyar Kupán a Krim kapusedzője látott bennem fantáziát, és megkerestek, hogy a fejlődésem érdekében akarok-e lépni, én pedig igent mondtam. Amit nem bántam meg, mert nagyon sokat tanultam! Sajnos ő bánja is, hogy a távozás mellett döntöttem. Mások helyett nem tudok nyilatkozni. Nekem mindenesetre jó tanulóév volt.

ooooo: Szerinted miért vesztett az ETO Veszprémben BL-döntőt ?
Triffa: Úgy gondolom, hogy pici malőrökön múlott az egész, de én nagy sikernek tartom, hogy magyar csapatként az ETO idáig eljutott. Remélem, jövőre elnyerik a trófeát!

Tim: Hogyan értékeled a Ljubljanában töltött időszakot? Volt-e olyan élményed, amely különösen mély nyomot hagyott benned, akár pozitív, akár negatív szempontból?
Triffa: Az elmúlt egy évben sikerült átélnem olyan dolgokat, amelyeket addig soha nem tapasztal meg az ember, amíg nem lesz idegenlégiós. Nem hordják a játékost a tenyerükön, sokkal többet várnak tőlünk, mint egy hazai játékostól. Igazából azt a mentalitást és temperamentumot, ami itt uralkodik, egy nem szláv embernek nem egyszerű megszokni, de tapasztalatszerzésnek jó volt. Persze vannak negatív és pozitív oldalai. Én sokat tanultam…

Császár Georgina Judit: A te érkezéseddel a Debrecen jócskán erősödött. (Nem mintha ebben az évben nem lettek volna erősek). Mit gondolsz, jövőre előrébb fog végezni a bajnokságban? Az itthoni kézis híreket figyelemmel szoktad kísérni, míg a Ljubljanában játszottál?
Triffa: Bízom benne, hogy előrébb fogunk végezni, és kijutunk a nemzetközi porond legmagasabb ligájába (Bajnokok Ligája), de ez sok mindentől függ majd… Minden rajtunk múlik! Természetesen figyelemmel kísértem az itthoni híreket, meccseket.

Sanyesz: Minden rendben van már a szemeddel?
Triffa: Köszönöm szépen, már sokkal jobban van, három hete elkezdtem az edzéseket is teljes intenzitással, de sajnos a szezonnak vége, így majd Debrecenben folytathatom a munkát…

Simon Nikolett: Miért pont Debrecenbe igazoltál?
Triffa: Olyan jövőképet és lehetőségeket vázolt fel elém a klub, amelyekben megtalálhatom számításaimat a jövőt illetően. Nem egy-két évben gondolkozom. A többi meg majd jön… :)!

Kamu Szutra: Engem nagyon érdekelne, hogy kapusként mikor döntesz? Mikor jön el az a pillanat, amikor eldöntöd, hogy merre indulsz, hogy mit védesz? És mikor van az a pillanat, amikor felkínálod az egyik sarkot a kapuban, de mégis a másikba várod a labdát, és végül oda mozdulsz? Ezt már akkor elhatározod, amikor a lövő felugrik? Nézed a tekintetét vagy a labdát? Mennyi időd van erre egyáltalán?
Triffa: Erről lehetne szakkönyvet írni:), de válaszolni nehéz. Sok minden a fejben dől el egy tizedmásodperc alatt… Ez jön magától. Persze tisztában van az ember azzal, hogy minden játékosnak vannak kedvenc lövései, de erre alapozni mindent nem szabad…

Árpa: Hová fogod kiállítani a londoni aranyérmedet? Figyelem, a kérdésre válaszolj, hagyjuk az előbb nyerjük meg, stb. dumát! Ha nem hisztek benne, akkor soha nem lesz meg!
Triffa: Teljesen igazad van :)! A szobámba állítanám ki, mert van egy fal, ahol az eddig elért érmek, kupák, oklevelek, ajándékok vannak kirakva:), és nagyon fontosak számomra.

Csilla: A kinn töltött egy év alatt mit tapasztaltál: mit mondanál a szláv mentalitásról?
Triffa: Elég erős temperamentummal rendelkeznek. Ezt arra értem, hogy nem egyszerű bekerülni náluk abba a körbe, amiben ők élnek. Valahol fentebb érzik magukat annál, mint aki nem szlovén… Azt ne kérdezd miért:), mert nem tudom, de ezt sok külföldi mondta már... Köztük élve jobban átérzi az ember! Elég görcsösen és fegyelemben élik mindennapjaikat, ami valahol jó, de valahol nem... Más világ az egész, de köztük élve tényleg jobban átérzi az ember!

Noveremhuga: Engem az érdekelne, hogy a Lokiban Te leszel az első számú kapus?
Triffa: Teljesen más stílusú kapusok vagyunk Évivel. Úgy gondolom, teljesen kiegészítjük egymást. A munka, adott forma, eredményesség pedig eldönti, hogy ki lesz a kapuban :)!

Gabcikaa: : Az lenne a kérésem, hogy összeállítanád az álomcsapatodat? Lehet benne külföldi és magyar is :) (a kapus poszt legyen a tiéd :)
Triffa: Hűha :) Hát, el tudnám magam előtt képzelni: Cupic (jobbszél), Lazarov (jobblövő), Balic (irányító), Karabatic (ballövő), Goigou (balszél), Vori (beálló). Ha ez a csapat védekezne előttem, nem kéne nagyon ugrálnom a kapuban :) A viccet félretéve: Mikkelsen (balszél), Popovic (ballövő), Görbicz/Hammerseng (irányító), Jurack, (jobblövő), Varzaru (jobbszél), Stanca (beálló). Ez szép csapat lenne :)! De elég nehéz, mert nagyon sok játékos van, akit jónak tartok!

Vatti: Te tulajdonképpen sarkadi, vagy gyulai vagy-e? Milyen gyakran szoktál hazalátogatni, mennyire tartod a földijeiddel a kapcsolatot? (Személyes megjegyzés: nekem is az a szülővárosom, mint Neked)
Triffa: Sarkadi vagyok :)! Igen, persze, hogy tartom a kapcsolatot az itthoni barátokkal. Most, hogy külföldön voltam, nem tudtam sokat itthon lenni, de mikor időm engedte, kocsiba ültem, és hazajöttem… De most már nem lesz ezzel probléma :)!

Szakál Ágnes: Mit gondolsz arról, hogy a csabai csajok a negyedik helyen zártak? Terveidben szerepel, hogy a békéscsabai csapatban szerepelj?
Triffa: Volt szerencsém elég sok csabai meccset megtekinteni, és nekem mindig olyan furcsa érzés abba a csarnokba bemenni. Itt nevelkedtem fel, innen indult el a pályám! Mindig más szemmel tekintem meg a meccsüket, mintha csak egy sima bajnokit néznék! Nagyon örültem, mikor Neten néztem a Fehérép - Hódmezővásárhely meccset, és biztossá vált, hogy a csajok a legjobb négyben vannak! Örülök, hogy fiatal játékosokból összekovácsolt, jó szellemű csapattá érett ez a kis közeg! Sok emberrel játszottam együtt, így mindig izgulok értük, és szorítok nekik :)! Remélem, hogy egyszer majd én is fogok még hazaiként a kapuban állni. Volt róla szó idén is, de a Debrecen hamarabb megkeresett.

Juhász Viktória: Mondtad, hogy sok játékost tartasz jónak, de van kedvenced? Ha igen, miért?
Triffa: Igen, nagyon sok játékost tartok jónak, attól függetlenül, hogy még nincs az elitben. Pl. Neagu is egy éve lett igazán elismerve. Sok olyan nevet írhatnék, akit jónak tartok, de kedvencem nincs, vagyis egy mégis: Leganger :), de ő lassan már levezet.

Tóth Lilla: Szerinted a kézilabdázáshoz sok tehetségre van szükség (a legtöbb sportoló szülei szintén sportolók)?
Triffa: Persze minden sporthoz kell tehetség, nem feltétlenül sportoló szülőkkel a háttérben. De ez nem mindig elég, ezen felül még rengeteget kell dolgozni alázattal és kitartással.

Kézilabda: Milyennek láttad az életet Szlovéniában, mennyiben volt másabb ott élni, mint Magyarországon? Milyen volt az edzések minősége, mennyisége? Milyen volt a kapcsolatod Marta Bonnal? Nem érezted magad kicsit egyedül odakinn?
Triffa: Igen nehéz kérdést tettél fel. Szlovénia, mint ország nagyon szép. Kicsi, de minden megtalálható benne (hegyek, tenger stb.). A szlovénok zárt közösséget alkotnak. Nem igazán engednek be idegeneket. Igazából inkább a többi külföldi játékossal tartottam a kapcsolatot. Marta Bonnal semmi problémánk nem volt egymással. Magánvéleményem, hogy szakmailag nem egy nagy képességű edző. A tréningek ugyanolyan erősségűek, mint itthon, napi két edzés, két órában. Szlovéniában annyival volt másabb, mint itthon, hogy perfekt németül beszéltem, egyébként minden olyan, mint Magyarországon. Természetesen a barátok és a családom nagyon hiányzott.

Axi: A kérdésem az lenne, hogy pontosan mi baja lett a szemednek, amikor Vérten Orsi véletlenül fejbelőtt?
Triffa: A magyar sajtó állításával ellentétben nem olyan kis problémája volt. Mérkőzés után hazautaztam egy magán szemorvoshoz, aki azonnal MRI és CT vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat eredménye: majdnem leszakadt a retinám. Hála Istennek, műteni nem kellett, csak sok kihagyással járt, mivel szigorú pihenést írtak elő, ha meg akartam úszni az operációt. Jelenleg úgy néz ki, hogy minden rendben van.

Sanyesz: Hova várod a Lokit a bajnokság végére?
Triffa: Minimum az első négybe. Az elmúlt évnek voltak előnyei és buktatói is. Szerintem az idei bajnokság erősebb lesz, mint a tavalyi volt.

Mr. Kézi: Azt lehet tudni, hogy itthonról és külföldről mely csapatoktól volt ajánlatod?
Triffa: Magyarországról keresett még a Békéscsaba, külföldről pedig a Kolding, a Metz és egy másik francia csapat is. Érdeklődések voltak még Spanyolországból is...

Simon Nikolett: Mivel nem nagyon követem a pályafutásodat, ezért szeretném megkérdezni, hogy hány évesen kezdtél el a kézilabdával foglalkozni, és mit tanácsolnál azoknak, akik el akarják kezdeni ezt a sportágat?
Triffa:Tízéves voltam, amikor elkezdtem kézilabdázni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy kezdjen el sportolni, sok mindenre megtanítja, arról nem beszélve, hogy egészséges is.

Marianella: Mi a véleményed a honosításról (gondolok itt Kindl Gabi esetére is)?
Triffa: A véleményem csupán annyi, hogy igazából Gabinak teljes mértékben igaza van. A magyar válogatott nem tartott rá igényt, míg a montenegróinak szüksége volt rá, Ő meg elfogadta a felkérésüket. Szerintem ezzel nem lett hazaáruló, hiszen mi tettük szabad prédává.

Kérdezzétek Triffa Ágit!

© handball.hu