Imre Vilmos: Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen igen kellemetlen stílusban kézilabdáznak a szlovákok, főképp támadásban, de védekezésben a hatos falból való nyitás sem kedvez a magyar csapatoknak. Ha nem hibázunk annyit, akkor már az első félidőben elléphettünk volna ellenfelünktől. Ennek tükrében elégedett vagyok a győzelemmel, de a támadójátékon, lerohanáson még van mit csiszolnunk. Hiába készültünk túl sokat Tóth Zsanett kapusból, mégis olyan területeket lőttünk, amelyeket nem szabadott volna. A felállt védelem ellen hatvan percig azzal szenvedtünk, hogy nem tudtuk a játék irányát megfordítani, túl sokszor adtuk a labdát befelé, ezáltal tömörítettük a védőket. Kevésszer passzoltunk a kettes védők mögé, talán a második félidőben volt egy-két Tóth Kata-gól, amely arról a területről esett, amit többször is szerettünk volna megjátszani. Emellett mindkét csapat feszült volt a kialakult légkör miatt, ezt jól mutatja, hogy az első nyolc-kilenc percben mindössze három gól esett.

Tomori Zsuzsanna: Sajnos átvettük a szlovákok lassú, betörésekre épülő játékát, nem léptünk ki rájuk, sokszor magunk közé engedtük őket, amiből gólt tudtak lőni. A lassú támadásainkat fel kell pörgetni a visszavágón, és lerohanásból is gólokat kell szereznünk. Többel szerettünk volna nyerni, de otthon majd így lesz, és akkor kijutunk a világbajnokságra. A bírók eléggé kritikusak voltak, főleg velünk szemben, szerintem nem a képességükhöz méltóan fújtak.

Tóth Katalin: Nagyon örülök, hogy így sikerült bemutatkoznom a válogatottban. Folyamatosan kapom a gratuláló üzeneteket, ami nagyon jól esik. Előzetesen több fórumon is kritizáltak, de remélem, hogy most nekik is bizonyítottam. Szerettünk volna nagyobb különbséggel nyerni, de ilyen szörnyű játékvezetés mellett ez lehetetlen volt, az ellenfél lépéshibáit például rendszeresen nem fújták be. Egyenlő feltételek mellett hazai pályán minimum hat-hét góllal jobbak vagyunk a szlovákoknál.

Tóth Tímea: A játék képe alapján várható volt, hogy szoros eredmény születik. A szlovákok bizonyították, hogy jó csapatot alkotnak, ami nem is meglepő, hiszen többen is külföldön profiskodnak közülük. Igaz, az első félidőben mi is rengeteget hibáztunk, a kihagyott ziccerek pedig megbosszulták önmagukat. A bírókkal nem érdemes foglalkozni, mert egy ilyen meccset mindenképpen hoznunk kell. A saját hibáinkból tanulnunk kell a visszavágóig, a ziccereket be kell lőnünk, nem úgy, mint az első találkozón, amikor akár négy-öt góllal is elhúzhattunk volna, ha ezeket értékesítjük. A védekezést is kicsit jobban össze kell rakni, az én két kiállításom is fegyelmezetlenségből adódott.

Örülök, hogy újra Magyarországon kézilabdázhatok, az emberek szeretetéből nagyon sok erőt tudok meríteni, hiszen bármerre megyek, mindenhol mosolyogva mondják, milyen jó, hogy hazajöttem. Most új kihívások előtt állok, itthon is újra megmutathatom, hogy mire vagyok képes. Komoly terveink vannak a Váccal, szeretnénk a legjobb négy közé kerülni. Bízom benne, hogy ez sikerülni fog, mégpedig az én jó játékomnak is köszönhetően. Volt egy periódusom, amikor nagyon kimerültem fizikálisan, ám szerencsére ez már a múlté. Kell majd egy kis pihenő, aztán egy friss erővel elkezdett alapozás, ami után reményeim szerint jó formában tudom végigjátszani a szezont.

Csekély előny a visszavágóra

© handball.hu, Simony