Minden jól indult. A Vásárhely a tizenötödik percben már 6–2-re vezetett az egyik közvetlen rivális, a Fehérép Alcoa ellen. A közönség tapsolt, a B-közép buzdított, egy kicsit már ünnepeltünk. Sajnos ezek voltak – kis túlzással – a mérkőzés utolsó szép, örömteli pillanatai. Kettős emberelőnyből nem találtak be Wolfék, egy hetes is kimaradt, és ez elbizonytalanította őket. A fehérváriak fordítottak, és a találkozó végéig – párszor azért még volt iksz – egygólnyit megőriztek előnyükből, 22–23.

"Nagyon csalódott vagyok, kicsit meghaltam szombaton" – mondta Farkas József vezetőedző. "Hajnalig virrasztottam, legalább ötször lejátszottam fejben a mérkőzést, kerestem a hibákat, a vereség okait. Most is az a véleményem: tizenöt perc jó teljesítmény kevés a sikerhez, és nemcsak a Fehérép Alcoa ellen. Addig volt hatékony, agresszív a védekezésünk, párosulva jó kapusteljesítménnyel, és fejeztük be eredményesen akcióinkat. Ekkor kettős emberelőnyben - a büntetőt is beleszámítva - három ziccert hibáztunk, ellenfelünk viszont gólt szerzett, és megkezdte a felzárkózást. Megtorpanásunk a Fehérvárnak szárnyakat adott, és a következő, valamivel több mint tíz perces szakaszt 7–1-re nyerte egy olyan meccsen, ahol minden gólnak jelentősége volt.

Sok hibával kézilabdáztunk, nem volt nyerőemberünk, Lovásznak és Abramovicsnak akadtak jó pillanatai, szép megoldásai, de ez kevésnek bizonyult. Úgy tűnhet, magyarázom a bizonyítványt, de tény: azonkívül, hogy a sérült Pollákovára nem számíthattam, Jókai egész héten betegséggel küszködött, míg Nyikolajenko a meccs napjára betegedett meg. A kispadon pedig három olyan fiatal ült – ellenben az Alcoánál válogatottak –, akiket ilyen éles helyzetben nem vethettem be. Ezért, a betegségek és a korlátozott variálási lehetőségek miatt fordulhatott elő, hogy a második félidő egy részében a szélső Koroknai balátlövő poszton szerepelt. Az sem használt, hogy a játékvezetők míg az első félidőben szigorúak voltak, a másodikban következetlenül, szinte mindent engedtek. Utolsó lövésünknél pedig, amit Koroknai elvállalt és kihagyott, lehet, hogy hetest kellett volna ítélniük, de ezt még visszanézem videóról. Azzal lett volna esélyünk az egyenlítésre, maradt volna sanszunk – bár nem a mi kezünkben lett volna a sorsunk – a négy közé jutásra. Ami elúszott... A szurkolókra nem panaszkodhatunk, mellettünk álltak."

A folytatásban, amellett, hogy Dunaújvárosban nyer, a Vásárhelynek szurkolnia kell a Fradinak, hogy győzzön Békéscsabán. Akkor ugyanis az ötödik helyen zárhatná az alapszakaszt, és reális esélye lenne azt a rájátszásban is megtartva kiharcolni a nemzetközi kupaszereplést.

Forrás: Imre Péter - www.delmagyar.hu

Még kiadó a negyedik hely