Jó néhány változást kell kezelnem a Budućnostnál, persze maradnak biztos pontjaim is. Milena Knezević például hosszútávra ide kötötte magát.

Szamoránsky Piroska leigazolása nagy könnyebbséget jelent. Mocsalina ugyan első számú beállósként érkezett tavaly hozzánk, de egyrészt sok gondja akadt a térdével, nagyon sérülékeny volt, majd bejelentette, hogy anyai örömök elé néz, így két-három hónap után kölcsönös szerződésbontással távozott. A magas horvát válogatott beállósunk, Tihana Ambroš hátával folyamatosan problémák vannak: az orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy a csigolyái egy hatvanöt éves nőéhez hasonlóak, emellett egyéb sérülésekkel, betegségekkel is bajlódik, így nagyon nehéz vele dolgozni. Lazovics fiatal, mindössze tizenhét éves, tehetséges beálló, ám korából fakadóan még nagyon rutintalan. Sok lehetőséget kapott az utóbbi időben, mozgékonysága, labdaérzékenysége jobb, mint Tihanáé.

Olyan beállóst kerestünk, aki beleillene a gyors játékba, az agresszív védelembe, Piroska erre tökéletes alany, ráadásul úgy alakult az élete, hogy épp csapatot keresett, és így pont találkoztak az elképzeléseink. Nálunk olyan közegbe kerül, ahol segítik őt mindenben, és Gabival mi is természetesen támogatjuk a mielőbbi csapatba épülését.

Bulatović szerződés-hosszabbítása legalább ekkora jó hírt jelentett számunkra, hiszen ilyen kvalitású játékerőt az ő posztján csak Jurack képvisel. Fiatal, tehetséges, sokat fejlődött, és bízom benne, hogy ehhez kicsit én is hozzájárultam. Katarina nem igazán találta meg a helyét Dániában, kevés volt számára a kinti edzésmennyiség. Itt nagyon szeretik, jól érzi magát, és szívesen marad.

Az én szerződésem még további egy évre szól, ám ha így alakulnak a dolgok, tovább is maradhatok.

A szélső pozícióba keresünk még embert és a belső posztokra, akik a padon tudnak mennyiséget és egyben minőséget alkotni. Az idén a szezon közben kivált Radovićot és Jovanovićot sajnos nem tudtuk érdemben pótolni.

Ami az idei BL-szériát illeti, mindenki elégedett az eredménnyel. Az, hogy az elődöntőig nem tudtunk eljutni, a realitást igazolta, hiszen per pillanat az ETO és a Vâlcea is jobb nálunk. Ezért is büszkeség, hogy mindkettőt sikerült megszorongatnunk.

Győrben balszerencsénk volt az utolsó percekben, mikor az irányítónk elcsúszott, majd zsinórban kaptunk két gólt. A ljubljanai meccset nagyon eltoltunk. Egy-két jó mérkőzés után utaztunk oda, és azt hittük, hogy ezek után a Krimet is megverjük. Egyértelműen mentálisan nem sikerült akkor a felkészülésünk, és már az első tizenöt percben eldőlt, hogy nem tudunk változtatni. A végén pedig, mikor Bulatović megsérült, szinte fel is adtuk a meccset. Az, hogy Vâlceában nagy zakóba szaladtunk, félig-meddig benne volt a kalapban. Nekik az óriási tétmeccs volt, mindent megtettek a győzelemért, s mi sem fogtunk ki jó napot.

Összességében a tizenkét idei BL-meccsből hatot megnyertünk, s két döntetlen mellett négy vereséget mutat a mérlegünk, ez egy ilyen csapatnak nagyon jó eredmény. Az elődöntőbe jutott négy csapat közül hárommal játszottunk: kettőt meg tudtunk verni a Moracában (a Hypót és a Vâlceát), a Győrrel pedig ikszeltünk. Külön büszkeséggel tölt el minket, hogy a Bajnokok Ligájában hazai pályán veretlenek tudtunk maradni.

Szeretettel,

Zsiga Gyula

© handball.hu