- Nagyon egyszerre léptek két évvel ezelőtt, de jelen állás szerint útjaik másfelé indulnak. Kötelezően alakult így a dolog?
- Amikor eljöttünk a Fradiból két éve – válaszolta Kirsner Erika –, meg voltunk győződve arról, hogy együtt is jövünk vissza. Én még arról is, hogy a Népligetből megyek majd nyugdíjba. November-december tájékán azonban már biztossá vált, hogy ez nem válhat valóra, a szponzori háttér miatt ez nem kivitelezhető.

- Akkor Fradi biztosan nem. És a Vác, ahol a szakember biztosan, az átlövő valószínűleg kiköthet?
- Ez a váci lehetőség érdekesen alakult. A pekingi olimpia alatt a Hypo gyakorlatilag elfogyott, így András kapcsolatainak köszönhetően Vácon edzettünk három-négy hetet. Szerintem az ötlet akkor mélyülhetett el igazán, hogy idén nyáron végleg hazajön. Timit hívta is magával, aki gondolkodik a dolgon jelenleg, nekem viszont nem szólt. Ez egy kicsit rosszulesett, amiről beszéltünk is azóta már. Azt a választ kaptam: nem is gondolta volna, hogy a Fradin kívül más magyar csapatban is játszanék, lennének itthon terveim.

- Miért, lennének?
- Tulajdonképpen már nem. Felkészültem, hogy befejezem a pályafutásomat, és a jövőben az anyaszerepre koncentrálok.

- Akkor tulajdonképpen ennyi volt? Lemegy a szezon, és kész, vége? Szavaiból azt veszem ki: nincs éppen maga alatt a kissé bizonytalan jövőképtől...
- Nagyjából már eldöntöttem, úgyhogy már nem okoz fejfájást. Egy esély van még a folytatásra, hogy egy évet ráhúzok itt, a Hypo-ban.

- A többiek mennek, Ön marad?
- Szerintem nem hiszik, hogy össze vagyunk nőve mi hárman. Januárban szólt Prokop, hogy egy évet még szívesen dolgozna velem. A napokban ülünk le erről egyeztetni, úgy vagyok vele: ha összejön, ajándék, ha nem, akkor sem leszek elkeseredve.

- A Bécsben eltöltött időszaktól azt kapta, amit várt?
- Végülis igen. Profi a csapat, profik a körülmények. Itt nincs horribilis pénz, amit viszont ígértek, azt maradéktalanul teljesítik.

- Ebben még a gazdasági válság sem hozott változást?
- Eddig nem.

- És szakmailag? Éppen ellentétes teljesítményt nyújt, mint társa, Tóth Tímea.
- A csapat nagyon jól összeállt már az első évben, BL-döntőt játszhattunk, nem is számítottam rá. Arra sem, hogy egyénileg jóval gyengébb teljesítményt nyújtok majd, mint utolsó ferencvárosi idényemben.

- Mindeközben a BL-gólkirálynői címet szerző Tóth Tímea vezérletével BL-döntőig menetelt a Hypo. Ön miért maradt el a várakozásoktól és képességeitől?
- Engem a klubváltás sokkal jobban megviselt, mint azt magam is vártam. Hét évet voltam a Népligetben, hogy eljöttem, sokat sírtam, nehezen találtam magamra. Aztán valahogy mégis sikerült túljutnom ezen a krízisen, a második szezonra meg teljesen rendbe jöttem. Ez a teljesítményemen is látszik, jóval kiegyensúlyozottabb vagyok, mint egy éve.

- Tóth Tímea elsősorban honvágyával magyarázza a hazatérését, hiányoztak a barátok, a társasági élet, a kikapcsolódási lehetőség. Önnek ez nem jelentett problémát?
- Én is egyedül vagyok kint Bécsben, otthon hagytam a férjemet, de az autópályán gyorsan oda lehet érnünk egymáshoz. Ez áthidalható gondot jelentett. Persze így, hogy már látja a végét az ember, valahogy gyorsabban telik az idő is, és kevesebb problémát látok magam előtt…

Forrás: sporthirado.hu