Irányításával két bajnokságot, három Magyar Kupát nyert a csapat, bejutott a BL-ben a négy közé, s játszott két EHF-, valamint egy KEK-döntőt is. A szakvezető egyetlen hiányérzete éppen az, hogy ezek közül mindegyiket elveszítették a zöld-fehérek.

„Nagyban meghatározta az életemet, hogy a régi Richards-pálya mellett laktunk. Gyerekként rendszeresen lejártunk az edzésekre, s amikor csak tudtam, segítettem, például locsoltam a salakot. Természetesen a játékkal is megpróbálkoztam, bár testalkatom miatt kevés esélyem volt arra, hogy komoly karriert fussak be. Amatőr szinten azonban játszottam, de már egészen korán, főiskolás koromban az edzősködés felé orientálódtam. Az akkori Ságvári iskolában volt az első csapatom. Szerencsém volt, mert a diploma után a Gárdonyi iskolába kerültem, ahol Takács Miklós, a győri kézilabdázás atyja tanított, s ott is jutott számomra egy csapat. Innen együtt kerültünk a Balázs Béla iskolába, ahol Miklós bácsi a fiú-, én pedig a lányvonalon építettem ki a kézilabda tagozatos osztályokat. Nagyon jó feltételek mellett dolgozhattunk, s a munkánknak meg is lett az eredménye, hiszen egyre több tehetség került ki a kezeink közül" – kezdte Róth Kálmán, aki 1994-ben megkapta élete első igazán nagy feladatát.

Nem volt még elég érett Mátéfiékhoz

„Bevallom, engem is meglepett, hogy tizenöt éve felkértek az ETO felnőttcsapatának irányítására. Csak ízelítőül néhány név, akikkel akkoriban dolgozhattam: Mátéfi Eszter, Nagy Anikó, Hoffmann Bea és Szántó Anna. Nem véletlenül őket említem, hiszen ők négyen tagjai lettek az egy évvel későbbi, osztrák–magyar közös rendezésű világbajnokságon ezüstéremig jutó válogatottnak. Közös munkánknak ilyen téren mindenképpen volt haszna, bár az kétségtelen tény, nem ez volt pályafutásom legsikeresebb időszaka. Úgy gondolom, nem voltam még felkészült egy ilyen léptékű feladatra. Visszakerültem az utánpótláshoz, melyet egyébként mindig is szívügyemnek tekintettem" – folytatta a szakvezető, aki nem sokkal később ismét tett egy kitérőt a felnőttek világába, s ezt azóta is kulcsfontosságú lépésnek tartja.

„Sikerekben ugyan nem bővelkedett az a tizenkét hónap, hiszen Orosházán kezdtem a munkát, ahonnan elküldtek. Kiskunhalason dolgozhattam tovább. Nulla ponttal vettem át a csapatot, s bár szereztünk egy-két skalpot, a kiesést már nem sikerült elkerülnünk. Mindezektől függetlenül rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem az ott eltöltött hónapok során, s meggyőződésem, hogy későbbi munkámban ezek meghatározóak voltak" – tette hozzá Róth Kálmán.

Az ifibajnokságtól a felnőtt aranyérmekig

A szakember ezután ismét Győrben folytatta a munkát, s újra az utánpótlásban csiszolta a gyémántokat. A Mehlmann Ibolya, Kindl Gabriella fémjelezte gárdával meg is nyerte az ifjúsági bajnokságot, az ifiválogatottal pedig húsz év után kijutott a korosztályos Európa-bajnokságra. Az újabb nagy pillanat 2003-ban következett Róth Kálmán életében, miután Vura Józseftől átvette az akkor még Graboplast-ETO néven futó gárda irányítását. A történet innentől kezdve sokak számára ismerős, a csapat évről évre előrelépett, s 2005-ben magyar bajnok lett. Egyértelműen új fejezet következett a klub életében. A közös munka azonban 2007-ben, a felkészülés végén váratlanul véget ért. Derült égből villámcsapásként jött a hír: Róth Kálmán lemondott.

„Nem foglalkozom már az akkor történtekkel, de nyugodt szívvel kijelenthetem: semmit nem csinálnék másként, s tulajdonképpen mindenben igazolt az élet. A kompromisszumoknak is van egy határa, s az elveimből nem szerettem volna engedni. Nagyon jól érzem magam a bőrömben, az utánpótlásban mindig is szívesen dolgoztam. Ezen a területen az országban az egyik legjobbnak tartanak, s ez azért is lehet így, mert ez a terület olyan szinten senkit nem érdekel, hogy beleszóljon, ami a felnőttcsapatról már nem mondható el. A fiatalok felé, akikkel most dolgozom, lehet erkölcsi és szakmai értékeket közvetíteni, s ennek nap mint nap láthatóak az eredményei" – mondta a szakember, aki korábban úgy nyilatkozott: nem szeretné, ha beskatulyáznák az utánpótlásedzők közé. Igaz, mindenáron nem vágyik a reflektorfénybe sem.

Tiszta szívéből szereti az ETO-t

„Vannak megkereséseim. Nem titok, nyáron a Valcea is hívott, de mivel nem szerettem volna félbehagyni a munkát a juniorválogatottnál – engem az adott szó kötelez, korábban pedig ígéretet tettem arra, hogy nem hagyom cserben a csapatot –, végül meghiúsult ez a lehetőség. Megjegyzem, ezt egy cseppet sem bánom. Nagyon jól érzem magam Győrben, s azt tapasztalom, hogy máshol is annyira azonosítanak már az ETO-val, hogy talán ez is az oka, hogy igazán komoly szintig – leszámítva az előbb említett valceai ajánlatot – nem igazán jutunk el a tárgyalások során. Hozzátenném: ebben van is valami, mert én tiszta szívemből szeretem ezt a klubot, rengeteget köszönhetek az ETO-nak, hiszen itt lett belőlem valaki. Lehet, hogy ez a gondolkodásmód nem divat manapság, de nekem az a célom, hogy mindig megfeleljek ennek az egyesületnek, s az érdekeit a lehető legjobban képviseljem, bármilyen pozíciót is töltök be. Éppen a közelmúltban hosszabbítottuk meg egyébként szakmai igazgatói szerződésemet az Audi ETO-nál, vagyis folytathatom az elkezdett munkát" – fogalmazott Róth Kálmán, aki szerint a nemzetközi női kézilabdában egy kisebb törés következett be.

„A generációváltás nem hozta azt az eredményt, amelyre számítani lehetett. Örömteli ugyan, hogy sok pénz áramlott be a sportágba, ám ez azzal járt együtt, hogy szinte mindenki azonnal eredményt akar. Ennek szellemében szorulnak mindinkább háttérbe saját országukban a fiatalok. Ha jól megnézzük, akkor talán Norvégia az, ahol alig találni légiósokat. Az északi ország eredményei ismertek: az elmúlt időszakban szinte mindent megnyertek. Dánia, mely sokáig fellegvárnak számított, viszont éppen ebbe a csapdába esett bele, rengeteg külföldi játszik a klubokban, s ez meg is látszik a válogatottjuk szereplésén. Ami bennünket illet, a juniorok kapitányaként azt látom, van egy szűk réteg, melyből lehet válogatni. Akad jó pár tehetségünk, de sorsuk éppen most dől el. Ha nem sikerül stabilizálniuk a helyüket a felnőttek között, akkor könnyen elveszhetnek. Éppen ezért sem jó látni, hogy a Dunaferr vagy a Ferencváros ilyen nehéz helyzetben van. Bár kényszerűségből most előtérbe kerülhetnek ezeknél a kluboknál a fiatalok" – beszélt a sportág jelenlegi helyzetéről a szakember, majd rátért a közeli jövőre.

A tanítással is viszonozza azt, amit a kézilabdától kapott

„Családom jóvoltából nagyobb ünnep volt a kerek születésnapom, én magam annyira nem foglalkoztam ezzel. Azért némi számvetést készítettem, s ez alapján azt mondom: elégedett vagyok az életemmel, bár az elveszített kupadöntők miatt van bennem hiányérzet. A sportsikerek mellett boldog családi légkörben élek, imádok tanítani a Kazinczyban, mely iskola szintén sokat adott nekem, mert akkor is számított rám, s segítette edzői munkámat, amikor az első csapat élén dolgoztam. A főiskolán is lehetőséget kaptam, hogy a kézilabdát oktassam, s ha csak azt elérem, hogy a hallgatóimmal megszerettetem a sportágat, már megérte csinálni, s akkor legalább én is visszaadhatok valamit a kézilabdának. Ami a szakmai jövőt illeti, a nyári junior EB-n, mely jórészt Győrben lesz, a legjobb négy közé jutással már elégedett leszek. Erre a keret alkalmas is, bár azt azért nem bánnám, ha Zácsik Szandra honosítását addigra sikerülne elintézni..." – mondta befejezésül Róth Kálmán.

Forrás: Kisalföld