Hétfőn, február 9-én Toljattiba érkezett, és első edzését is megtartotta a régóta kiszemelt – tavaly a volgográdi Dinamóval EHF-kupát is nyert - új tréner, Vjacseszlav Kirilenko.

Miután nyár végén a kupagyőztes csapatból kurtán-furcsán eltávolították, egy ideig munka nélkül volt, majd ősszel ő lett a válogatott másodedzője. Decemberben, a sikeres Eb után Trefilov pedig elhívta Zvenyigorodba a Zvezda-2 (a BL-győztes juniorcsapata) edzőjének, ahol nem érezte jól magát.

„Február 1-jén bejelentettem a zvenyigorodi polgármesternek, aki a helyi kézilabda szövetség elnöke is, hogy szándékomban áll Toljattiba áttenni a működésemet. Erre ő szó szerint ezt mondta: „Legszívesebben nem engednélek el, de végülis szabad ember vagy.” Másnap reggel aztán még tartottam egy edzést, utána megírtam a levelet arról, hogy elutazok, és ezt leadtam a klubban, a személyzeti osztályon... Semmilyen szerződéses kötelezettségben nem álltam a Zvezdával” - jelentette be Kirilenko, rögvest ahogy Toljattiba érkezett.

Aki ebből a sietős nyilatkozatból valamiféle magyarázkodást vél kihallani, nem téved.
Zvenyigorodban ugyanis korántsem így látják a dolgokat.

„Február 2-án Kirilenko nem vette fel a munkát, és azóta nem is lépett velünk kapcsolatba” - panaszolta a Zvezda honlapján Nyikolaj Abramusin, a klub elnöke. „Hozzám aztán semmiféle bejelentés nem érkezett tőle, amiben arra kérne, hogy engedjük el. Mindenesetre ajánlott levelet küldtünk az otthoni címére, hogy sürgősen térjen vissza, és végezze el a rábízott munkát. Ha ezt nem teszi meg, és nem is tudja igazolni a távollétét, akkor a Munka törvénykönyvének megfelelően felmondunk neki, és erről hivatalosan értesítjük az Orosz Kézilabda Szövetséget is.”

Ami az ominózus február elsejei beszélgetést illeti, az valóban megtörtént, „…és ott egy kompromisszumos megoldást javasoltunk: azt, hogy maradjon a juniorcsapat mellett a bajnoki szezon végéig, és csak utána menjen Toljattiba. Egyben megmondtuk neki, hogy szeretnénk végre egy hivatalos levelet is kapni a Ladától, amelyben bejelentik, hogy igényt tartanak Kirilenko úr munkájára.”

Minderre most már – azok után hogy az edző „szabad emberként” elhagyta a Moszkva környéki várost – aligha kerül sor. Többen úgy vélik, Kirilenko leigazolásával a toljatti csapat nemes bosszút állt azokért a játékosokért, akiket az utóbbi két évben Trefilovék csábítottak el tőlük, ezért aztán aligha lesznek megértőek. Az OKSZ-hez esetlegesen beadott panasz sem valószínű, hogy eléri a Zvenyigorodban remélt hatást – elég, ha csak annyit mondunk, hogy az orosz szövetség idén megválasztott új elnöke a toljatti autógyár igazgatója. A Kirilenkót, mint a csapat új edzőjét bemutató hivatalos sajtótájékoztatóról szóló közlemény mindenesetre nem tér ki a történetnek erre az oldalára.

Kirilenko még nem minden: vele együtt visszatért a Ladába Alekszej Gumjanov is, méghozzá másodedzőként! „…Vjacseszlav Ivanoviccsal nagyon érdekes együtt dolgozni, semmiféle nézetkülönbség nincs köztünk. A célunk az, hogy egy csapatként dolgozzunk; jómagam szeretnék fejlődni, mint edző, és azt szeretnénk, ha a Lada megnyerné a bajnokságot” – mondta (egy sikeres edzőtől szokatlan szerénységgel) Gumjanov azon a bizonyos szerdai sajtótájékoztatón.

Ám a helyzet így is unikum a női kézilabda történetében: alkalmasint példa nélküli, hogy egy, a csapatát BL-döntőbe vezető szakember alig másfél év múlva ugyanott – minimális, háromhetes szünetet követően - másodedzőként folytassa az edzői munkát. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy ez az edzői stáb rövid ideig, talán csak a bajnokság végéig működik majd. Gumjanov mindenesetre jónak látta már most tudatni a helyiekkel, hogy külföldi klubokkal is tárgyalásokba kezdett, elsőként mindjárt a Hypóval. Bécsi útjáról hosszabb interjút is adott az egyik ottani lapnak, amit – némileg rövidítve – mi is közlünk:

- Mindent remekül megszerveztek, a repülőtérről azonnal Gunnar Prokophoz vittek. Ott lakik Bécstől nem messze, a hegyekben… Tolmács segítségével beszélgettünk arról, hogy lehetséges, hogy az osztrák klubba igazolok. Utána egy közeli szállodában éjszakáztam, másnap pedig elvittek a csapat központjába, ahol fantasztikus körülmények fogadtak. Még bécsi városnézést is szerveztek nekem. Másnap jöttem vissza repülővel.

- Ami a lényeget illeti: végül aláírták a szerződést?
- Nem, ezt elhalasztottuk a szezon végéig. Az a tény, hogy személyesen is meghívtak Bécsbe, mutatja, hogy komoly az ajánlatuk; de még így is több okunk volt arra, hogy májusig elhalasszuk a döntést. Először is, a Hypónak jelenleg is van edzője, és aláírni egy szerződést akkor, amikor még ő is ott dolgozik, szerintem helytelen lett volna. Másrészt az orosz női junior válogatott edzőjeként áprilisban kvalifikációs tornán veszünk részt, ahol eldől, kijutunk-e az Eb-re. Ha kijutunk, akkor július-augusztusban a juniorokkal leszek az Eb-n, és nem tudok a Hypo nyári alapozásán a csapat mellett lenni.
Gunnar Prokop persze jobban szeretné, ha csak a klubra koncentrálnék, de hajlandó kompromisszumokra is. A junior válogatottunkat pedig, ha rajtam múlik, nem hagyom ott: a velük végzett munka nagyon fontos nekem morális és szakmai szempontból egyaránt.

- Akkor, ha jól értem, kétféle szerződés-variáns is lehetséges: az egyik annak figyelembe vételével, hogy a Hypo mellett a juniorokkal is kell foglalkoznia, a másik pedig az, hogy csak a Hypóval?
- Most, február elején pontosan ez a helyzet. Aztán majd meglátjuk, mi lesz májusban.

Forrás (interjú): Волжская коммуна, № 42 (26501)

Oroszországi tudósítónktól