Alžbeta Polláková harmadik szezonját tölti Magyarországon, az ASA-Consolis HNKC előtt két esztendőt a Vasasban kézilabdázott, ebből fél évig sérüléssel bajlódott. Jól beszél magyarul, másfél év alatt sajátította el nyelvünket, és hasonló szinten kommunikál angolul és oroszul is. Vásárhelyen, az egyeztetéskor, a szerződéskötéskor az volt az első kérdése: hol van a katolikus templom?

"Nem vagyok bigottan vallásos, de életem fontos része a hit, esténként imádkozom, és minden vasárnap ott vagyok a templomban. Bízok Istenben, és már többször segített, hozzá fohászkodtam, amikor a kutyám beteg volt, és akkor is, amikor eltévedtem."

A sportban is szükséges a hit: a győzelembe vetett hit. Egyéni sikereire, gólkirályi címeire, legjobb játékos díjaira büszke, viszont megjegyezte: „Szlovákia kézilabdában nem nagyhatalom, olimpiai és világbajnoki reményeim nem lehetnek, pedig már tizenhárom éves koromtól válogatott vagyok a különböző korosztályokban".

Fontos számára a család, nagyon szereti a szüleit, amikor hazalátogat, mindig új erőt, pozitív energiát kap tőlük. Ők a példaképei. Tervei szerint még négy évig kézilabdázik. A sport utáni élete kézilabda nélküli lesz: elképzelhető – a végzettsége ezt lehetővé teszi –, hogy édesanyja rimaszombati szállodájában dolgozik majd.

Névjegy

Alžbeta Polláková 1984. január 23-án született a szlovákiai Revúcában. A Betka becenévre hallgató balátlövő több mint negyvenszer szerepelt már hazája felnőtt válogatottjában, háromszor nyert szlovák bajnokságot, és a legtöbb gól, amit egy meccsen dobott, tizenhat volt. Sportos családból származik, édesapja focizott, édesanyja röplabdázott. Kedvenc itala a zöld tea, az étkek közül pedig a szlovák ételeket, például a sztrapacskát részesíti előnyben.

Forrás: Imre Péter (Délmagyarország OnLine)