Új csapatommal július 28-án kezdtük el a közös felkészülést az idei szezonra. Ekkor még nem állt rendelkezésemre a teljes gárda, hiszen hat játékosom ekkor éppen a macedóniai junior világbajnokságon képviselte hazája, Montenegró színeit. Az év ezen szakaszában nagyon kegyetlen meleg uralkodik Podgoricán, ezért a klubnál már hosszú idő óta bevett szokás, hogy ha teheti, mindig máshol tölti a felkészülés első pár hetét az együttes. Ez most sem volt másképp.

Tíz napot egy hegyi magaslaton töltöttünk edzőtábor jelleggel, majd egy tizenkét napos túrára indultunk, Kelet felé. Első állomásunk az ukrán Zaporizzsje volt, ahol öt mérkőzést játszottunk igen erős csapatokkal szemben. Ezután Kapronca következett, itt a horvát Podravka tornáján vendégeskedtünk.

Azt gondolom, a késői kezdés ellenére - ha nem is, mint a villám, de – haladunk előre a munkában. A játékosaim döntően fiatalok, és remek kohéziót alkotnak. Angol nyelven vezetem az edzéseket. Ez egyelőre nem is kis mértékben lelassítja a munka dinamikáját, ugyanis nem mindenki beszél angolul, így minden alkalommal fordítani kell oda-vissza. Nem könnyítette a feladatunkat az sem, hogy négy hét leforgása alatt kellett egy kellő alapot megteremteni a Regionális Liga megkezdéséig. Természetesen nem az a cél, hogy itt jó szerepeljen a csapat, de fontosnak ítéltem meg, hogy a játékosok legyenek tisztában azokkal az elvekkel, amiket ezeken a mérkőzéseken szeretnék folyamatosan viszontlátni.

Sajnos a két új beálló beilleszkedését nehezítette, hogy míg Mocsalina csak két hetes késéssel érkezett Podgoricára (nem kapott vízumot), addig Tihana Ambros, a horvát válogatott játékosa az első héten rögtön kézsérülést szenvedett. Minden segítséget megkapok a helyi vezetőktől, akik bevallásuk szerint nem idén, hanem jövőre várnák a kiemelkedő eredményt. Nagy könnyebbség lenne mindenki számára, ha találnék egy volt játékost, vagy egy edző kollégát, aki közvetlenül tudná átfordítani a magyart "Crna Gora"- nyelvre, ahogy ők nevezik. A Bajnokok Ligája csoportmérkőzéseinek első fordulójáig még sok idő van hátra. Bízom abban, hogy erre az időszakra teljesen fel tudunk majd készülni.

Ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak a magyar nőikézilabda-válogatott pekingi eredményéhez minden szakvezetőnek, és hát persze a főszereplőknek is, legfőképpen!

Üdvözlettel,

Zsiga Gyula