handball.hu: Milyen érzés, hogy sikerült megszereznetek első BL-pontjaitokat?
Zsiga Gyula: Nagyon jó, főleg azért, mert ilyen meggyőző fölénnyel tudtunk nyerni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ellenfelünk játékán érződött, hogy legjobbjuk, Marija Jovanović kiesett. Három fontos dolgot emelnék ki: volt átlövő teljesítményünk, szélsőink igen kevés hibával kézilabdáztak, és az összes hétméterest belőttük, ami talán emberemlékezet óta nem fordult elő.

handball.hu: Mivel tudtad így felpörgetni a csapatot a montenegróiak ellen?
Zsiga: A legfontosabb, hogy a lányok higgyenek önmagukban, az elvégzett munkában, és minden mérkőzésre motiváltak legyenek. Egész héten azt éreztem, hogy becsületbeli ügynek tekintjük a győzelmet, hiszen az első meccs nyerhető lett volna, hazai közönségünk előtt pedig ezt be akartuk bizonyítani. Nagyon bízom benne, hogy ezt a fajta tartást, lendületet ez a siker megalapozza, és ebben a szellemben tudunk tovább haladni.

handball.hu: Az utolsó csoportmérkőzésen az ezer sebből vérző Viborg otthonában kellene kiharcolni a KEK-indulást. Van reális esély a győzelemre?
Zsiga: Minden mérkőzésüket láttam, és ezek mindegyikén mások léptek pályára. Igaz, hogy dánok, de annyian vannak, mint az oroszok. Kristine Lunde már felépült súlyos vállsérüléséből, és a Valcea ellen már játszott is. Kétesélyes a mérkőzés: fiatalságunkból adódóan vagy fejet hajtunk, és megtiszteltetésnek vesszük, hogy ilyen neves ellenféllel mérkőzhetünk meg, mint azt a hazai Viborg és Vâlcea elleni találkozón megtettük, vagy pedig szintén fiatalságunknak köszönhetően megpróbálunk - amennyire lehet - határozottan fellépni. Bízom benne, hogy ez utóbbi fog történni, azaz bátrak, határozottak leszünk.

Életben tartott remények

handball.hu (bee)