handball.hu: Gratulálok az új pozíciódhoz! Mi döntött amellett, hogy elfogadd az ETO felkérését?
Róth Kálmán: Én soha nem felejtettem el, hogy honnan jöttem. Számomra akkor is fontosak voltak a fiatalok, amikor csak az első csapatért feleltem. Év elején beindítottunk egy új utánpótlás-nevelési programot, amelynek - mivel akkor még a felnőttcsapatnál dolgoztam - nem volt gazdája. Ennek az ellátására kért fel a klubvezetés, ezen kívül az NBI/B-s csapat felügyeletére, szakmai és egyéb szervezésére. Ez egy olyan feladat, ami a jelenlegi lelkiállapotomnak a legjobb.

handball.hu: Az általános iskolákat ezek szerint továbbra is járni fogod?
Róth: Igen, nyolc-kilenc iskolát szerveztünk be. Az első és második osztályos gyerekeknek elindítjuk a szivacskézilabdát, a harmadik-negyedikeseknek pedig a mini-kézilabdát. A csapatoknak bajnokságokat szervezünk, a tehetségesebb gyerekeket pedig kiválasztjuk, és az élsport felé irányítjuk. Akik erre képességeik alapján nem lesznek alkalmasak, azokkal megpróbáljuk megszerettetni ezt a játékot, hogy legalább kézilabdát értő és szerető emberek legyenek.

handball.hu: A munkába már ma beleveted magad?
Róth: Tulajdonképpen már el is kezdtem, hiszen a tavalyi tanév végén végigjártam ezeket az iskolákat, majd a vezetőkkel és a tornatanár kollégákkal megállapodtunk, hogy szeptemberben visszatérünk. Holnap már tájékoztatót és bemutatóedzést tartunk ennek a korosztálynak.

handball.hu: Amikor elhagytad a felnőttcsapatot, kijelentetted, hogy soha többé nem akarsz az ETO-val foglalkozni. Mi változott meg az elmúlt néhány hét alatt?
Róth: Olyan közeg vett körül mind a családom által, mind pedig a Kazinczy Gimnáziumban, ahol tanítok, amely lehetővé tette, hogy viszonylag hamar regenerálódjak. Egyébként is igen gyorsan túlteszem magam a kudarcokon. Nem csak győriek győzködtek, hanem az ország minden pontján élő edzőkollégáim, sőt, a Kézilabda Szövetség elnöke és főtitkára is biztatott, hogy ne legyek hűtlen a sportághoz. Az iskolában pedig gyerekek között vagyok, ezek a kis lények pedig hamar elfeledtetik az emberrel a felnőttek okozta károkat. Épp most indítottunk egy kézilabda foglalkozást, amelyre nyolcvan tanuló is jelentkezett. Ezek visszaadják a hitemet, megerősítenek abban, hogy vannak a profi kézilabdán kívül is nemes dolgok. Ennek ellenére én továbbra is edzőnek tartom magam, akit mindig az eredményei minősítenek. Úgy gondolom, hogy nem panaszkodhatok: az utánpótlással és a felnőttekkel is olyan sikereim voltak, hogy új szerepkörömet biztosan jól el tudom látni.

handball.hu: Nemrég arra panaszkodtál, hogy az ETO miatt kissé háttérbe szorult a tornatanári állásod. Ez továbbra is így lesz?
Róth: Most már mindig ott tudok lenni a diákjaimmal, hiszen a munkaidőm kötetlen. Új munkakörömnél az a lényeg, hogy látogassam az edzéseket, tanácsokat adjak, tehát hozzá tudom igazítani az iskolában végzett feladatomhoz.

handball: Nem feszélyez, hogy ugyanoda kell visszajárnod, ugyanazokkal az emberekkel kell találkoznod, akik miatt valószínűleg keserű a szájízed?
Róth: Ezen is gondolkodtam, de azt hiszem, hogy nem nekem kell lehajtott fejjel sétálnom ebben a városban. Bárkinek, bármikor belenézek a szemébe most is, és eddigi életem során is, mert én mindig mindent megtettem azért, hogy a munkánk jól működjön. Az eredmények pedig legtöbbször engem igazoltak.

handball.hu: A szurkolók transzparensen búcsúztattak el, melyet a Győr-Dunaferr mérkőzés előtt feszítettek ki. Milyen érzés volt?
Róth: A TV-ben néztem a mérkőzést, onnan értesültem róla. Persze nagyon jól esett, hogy ország-világ előtt megköszönték a munkámat. Meg kell említenem, hogy ezelőtt nagyon kedves ajándékokkal búcsúztatott el az összes szurkolói csoport. Az ő maximális bizalmuk is segített a döntésem meghozatalában, hogy visszatérjek a kézilabdához.

handball.hu

Róth: Keserű szájízzel távozom