Az Elektromosban kezdte a pályáját, természetesen kapusposzton, azután katonaként a Honvéd következett - bajnoki cím, második hely - vissza az Elektromoshoz. Három év a Fradiban, megint az Elektromos, és tizenegy évvel ezelőtt egy kis játék Ausztriában, közben kapusedzősködés Győrben. Tíz évvel ezelőtt pedig Zsiga Gyula hívta Dunaújvárosba. 489 NB I-es meccs van a háta mögött, kétszeres magyar bajnok, háromszoros kupagyőztes, nyolcvannyolcszor szerepelt a válogatottban, BL, EHF Kupa, Szuperkupa... Egyedül azt sajnálja, hogy sérülés és műtét miatt nem jutott ki a moszkvai olimpiára.

- Valóban szerencsés ember vagyok. Nagyszerű sikereket érhettem el, nagyszerű embereket ismertem meg, és a dunaújvárosi tíz év pedig felejthetetlen a számomra. Kapusedzőként azt csinálom, amit szeretek, és amihez értek.

- Nem lehet unalmas foglalkozás, hiszen ahány kapus, annyi lélek, személyiség, s a hangot meg kell találni velük...
- Mindig törekedtem az emberközeli kapcsolatokra. Nekem a kapusaim őszintén elmondták, mi nyomja az oldalukat. Amolyan lelki szemetesláda is voltam. Sose kiabáltam, inkább buzdítottam, és nem voltam megalkuvó. Voltak elvárásaim, mert játékos koromban is a munka volt a legfontosabb.

- Egy kapusedző meg tud újulni?
- Hogyne. Minden évem, napom, az összes edzésem megörökítve. Egykezes védés, kicsúszás... Mindenre én jöttem rá. De nincs titkom, bárkivel megosztom a szakmai tapasztalataimat. Azaz egy titkom van, az pedig a saját egyéniségem. Az az enyém.

- Olyanokkal foglalkozik, akik a száz kilométer sebességű labda elé állnak. Ez természetellenes jelenet...
- Olyan kiválasztási rendszert dolgoztam ki már a fiataloknál is, amelyben az egyik fontos elem a pszichikai teszt. Ha fél, nem lesz belőle kapus. Érzékenyebbek a hálóőrök, de sírni nem szabad. A kapus mosolygós, hittel teli sportember legyen. Bonyolítja a helyzetet, hogy ahány kapus, annyi féle.

- Elfogadta a győri hívást. Az ETO honlapján jelent meg: "Az ország legjobb kapusedzője szerződött Győrbe".
- Olyan szakmai kihívásnak számító programot bíznak rám, amit el kellett fogadni. Különben sem hívtak a döntésem előtt a Dunaferr vezetői. Indíthatok Győrben egy kapusiskolát, amely párját ritkítja majd az országban. Természetesen a felnőtt csapat kapusaival is én foglalkozom. Nehéz döntés volt. Közel egy hónapig vártam a szerződés aláírásával.

- Elképzelhetetlen, hogy valaki is örülne távozásának. Haragosáról nem tudok, mindenki szerette...
- Jó kapcsolatom volt a vezetőkkel, a játékosokkal, edzőkollégákkal, orvossal, portással, és a nagyszerű dunaújvárosi közönséggel. A Dunaferr első edzésén mindenkitől elköszönök. A pulzusszámom biztos meg fog emelkedni.

Dunaújvárosi Hírlap