Nagy váltás, új kihívás

Micskó Zsófia: Carmen Nitescu (a Yutz román származású, korábban a Győri ETO csapatában szerepelt játékosa) keresett meg telefonon még tavaly áprilisban, hogy lenne-e kedvem kint játszani. Gondoltam: egy próbát megér, így április végén kiutaztam próbajátékra, ami sikeres volt, de hazajövetelem után sokat töprengtem, hogy elfogadjam-e az ajánlatot. Végül kint kötöttem ki. 2006. július 20-án kezdtük el a munkát. Ismeretlen környezet, ismeretlen emberek, és persze a nyelv. Próbálok a munkába temetkezni, hogy ne gondoljak folyton az otthoniakra. Ettől függetlenül azonban már beilleszkedtem a csapatba. A kézilabdázás stílusa sajnos egészen más, mint Magyarországon, így van még mit tanulnom, de nem adom fel.

Turtóczki Ágnes: Igazából én akartam mindenképp visszajönni Franciaországba, mert a Dániában töltött egy év nem igazán nyerte el a tetszésem, úgy az ottani élet, mint a kézilabda területén. Viszont szerencsésnek érzem magam, hogy belekóstolhattam a világ legerősebbnek tartott bajnokságába. Tavaly márciusban én kerestem fel Daniel Villaint, az akkori edzőt, mostani szakmai igazgatót, aki akkor csak annyit tudott mondani, hogy amennyiben aktuális lesz a kérdés, megkeres. Május elején hívott vissza, és nagyon rövid idő alatt sikerült megegyeznünk. Franciaország és a francia kézilabda nem teljesen idegen számomra, két szezont töltöttem már itt (2003-2005, Dijon), és akkor is nagyon jól éreztem magam. Egyáltalán nem jelentett nehézséget visszatérni. Sőt, kifejezetten örültem a lehetőségnek.

Első benyomások, különbségek

Micskó Zsófia: Az emberek barátságosak, segítőkészek. Persze minden új volt, így a felfedezés örömével teltek az első hetek. Itt a kézilabda nem hivatás, csak hobbi. Élvezik a játékot, mondjuk ez az edzésmunkán meg is látszik, de az biztos, hogy nem stresszelnek, nem teszi őket görcsössé a tét.

Turtóczki Ágnes: Csapatunk egészen családias. Évek óta nem változott a vezetőség összetétele. Mindenki roppant segítőkész volt, éreztem, hogy egy olyan csapathoz érkeztem, ahol az emberek figyelnek egymásra, és bármilyen nehézség esetén számíthatok rájuk. A magyar bajnokság sokkal erősebb, mint a francia, és jóval nagyobb nyilvánosságot is kap. A női kézilabda nem tartozik a média által preferált sportágak közé Franciaországban. Igaz, hogy a nemzetközi eredmények klubszinten nem jelentősek, de úgy érzem, hogy az elmúlt pár évben sokat fejlődött a sportág, azonban még így is elmarad az otthoni szinttől. Azt hiszem, ez főleg a két ország közötti eltérő felfogásban keresendő, úgy az edzésmunkában, mint a hozzáállásban.

Elvárások, idegen nyelv

Micskó Zsófia: Nagyon kevés az edzés, a terhelés, a felkészítés. Hiányzik a szervezettség, a munka, és a hajtás. Küzdeni egymásért, magamért. Kevesen beszélnek más nyelven, vagy ha tudnak is, nemigen akarják használni.

Turtóczki Ágnes: Az előző szezonban, Fleurynek nagyon jó csapata volt, mégsem tudtak igazán nagy eredményt elérni. Sokan távoztak júniusban, főleg meghatározó játékosok, és az eddigi edző is. Négyen érkeztünk, plusz az új edző (Stephane Nicol). Jelenleg azon dolgozunk, hogy a megmaradt csapat, kiegészülve az újoncokkal és a fiatalokkal, ütőképes legyen, és biztosítani tudjuk a helyünket a francia első osztályban. A bajnokság nem indult túl jól, de egyre inkább alakul a csapat. Egyre erősebbek, összeszokottabbak leszünk, és ez meglátszik a játékunkon és az eredményeinken. Tavaly június óta sajnos kopott egy kicsit a francia tudásom, de kb. egy hónap alatt minden visszajött, így most már egyáltalán nem okoz ez gondot sem az edzéseken, sem a magánéletben.

Új csapat, új feladatok

Micskó Zsófia: Védekezésben tudom segíteni a csapatot és az átlövéseimmel, bár az itteni játék nagyon más, mint otthon: nem olyan fegyelmezett, nem olyan szervezett, sokszor grundkézilabda-érzetem van.

Turtóczki Ágnes: Csapatomban az idősebb, tapasztaltabb játékosok közé tartozom, és remélem, hogy ezzel a segítségükre lehetek nehéz helyzetekben. Nagyon szeretném, hogy ez a szezon jól sikerüljön. Ehhez, úgy érzem, minden körülmény ideális számomra: megkapom a megfelelő bizalmat és játéklehetőséget is.

Hegedüs Márk, Time Out Magazin (www.timeoutmag.com)

Micskó Zsófia

A 21 éves győri nevelésű átlövő pályafutása kezdetén Győrben szerepelt, majd innen igazolt a 2004/2005-ös szezonra Kiskunhalasba. Új csapatában két idényt töltött. Egy nagyon komoly autóbalesetet követően került Franicaországba, ahol a Yutz Handball Team csapatában játszik 2006 nyara óta.

Turtóczki Ágnes

A ferencvárosi nevelésű, 1980-ban született játékos szezonról-szezonra járta csapatait. Szerepelt a Vác, a Fradi, a Vasas, a Cornexi és a Dunaferr színeiben. Innen igazolt el 2003 nyarán Dijonba, ahol két szezont töltött. Kipróbálta magát – az Esbjerg csapatában- Dániában, de onnan egy év után visszatért Franciaországba. Jelenleg a Fleury les Aubrais légiósa.