Most már sejtem, mert túl vagyunk rajta: Vajon melyik a nehezebb feladat? Úgy felkészíteni egy csapatot a mindent eldöntő mérkőzésre, hogy a 7-8 gólos vereség is elfogadható a jobb helyezés elérése érdekében, vagy úgy harcba küldeni a csapatomat, hogy nem gond a 8 gól, mert akár 10-zel is nyerhetünk, ha kijön a lépés!

Sajnos, úgy készültünk a héten, hogy a játékosaim tudatalattijában ott motoszkált a remény, miszerint 8 góllal csak nem győznek le bennünket. Már csak azért sem, mert a rájátszás eddig lejátszott 5 mérkőzésén kiválóan teljesített a csapat, talán görcsölni valója inkább a Vasasnak lesz mint nekünk. Hittem csapatom egységében és küzdeni tudásában, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy jó néhány kulcsjátékosom "lebetlizik", és megtörni látszik a feladat súlya alatt (Kocsik, Kocsis, Borbély és még Vörös kapus is az első 30 percben).

Nagyon gyalázatos védekezés és enervált, gyenge támadójáték jellemezte az első félidei produkciónkat. Egyszerűen nem volt átütőerő a Vasas jól szervezett védelmére. Borbélynak szűk teret hagytak, mondván, meglövetik a belső embereinket. Ilyésen kívül nagyon harmatos volt mindenki. Ugyanakkor villámgyorsan hozták ránk a labdát Tomori és Blaskovits vezérletével.

11-9-es állásnál felzárkózhattunk volna, de 4 ziccert és egy eladott labdát sikerült összehoznunk emberelőnyös szituációban. Majd elugrott a Vasas 16-10-re, és ez volt az első fordulópont a meccs alatt. Triffa és Vörös kapus teljesítménye között "zongorázni" lehetett a különbséget - 8-ból 3 volt a védett lövések száma, még Győri sem tudott segíteni. Ellenfelünk megérdemelten 5 gólos vezetés birtokában (21-16) mehetett pihenőre.

Az első 30 percben 59% volt a lövések pontossága. Támadó teljesítményünk 44% volt. Sajnos a védelem is csak 42%-ot hozott. Míg a Vasas oldalán 70% lövéspontosság és 56% volt a védelem teljesítménye.

A második félidőre alaposan feljavult a védőmunkánk! Megpróbáltuk az addig ellenállhatatlan Tomorit kikapcsolni a játékból. Itt még reménykedtem, hogy magunkra találunk, mert 24-17-es állásnál volt egy 5-0-ás periódusunk! Azonban 24-22-nél kollégám időt kért, majd zsinórban kaptunk 3 gólt. A mérkőzés hátralévő 12 percét szinte emberhátrányban játszottuk végig. 31-24-es állásnál kritikus pillanatok következtek, de amikor nagyon kellett - és ebben a szezonban ez már sokszor így történt -, a csapat igazi csapatként küzdött, szó szerint harcolt a hátrány ledolgozásáért.

Sajnos a támadójátékunk - ami az első félidőben sem volt valami "gerinces" - tovább romlott. 34% teljesítmény és 44% lövéspontosság. A védelem és a kapusteljesítmény azonban nagyon feljavult - szerencsénkre. 66% a védelem és 42% kapus teljesítmény a második félidőben (Vörös Heni).

Elégedett lehettem Koroknai és Baross játékával, bár ők sem játszottak hibátlanul, de sokat vállaltak. Ilyés első, míg Vörös második félidei teljesítményével keltett figyelmet.

Nagyon büszke vagyok a csapatra! Köszönet a munkámat segítő kollégáimnak. Köszönet a város önkormányzatának és az összes szurkoló barátunknak és támogatóinknak, akik lehetővé tették számunkra ebben az igen erős bajnokságban a 6. helyezés elérését!

Zsiga Gyula

Már csak a 3-4. hely kiadó