Kudlacz az elejétől fogva magához vette a karmesteri pálcát, ami ráadásul gólerős játékkal is párosult. A mi oldalunkon Zácsik válaszolt Kudlacz találataira. Látszott, hogy ellenfelünk jól felkészült erre a mérkőzésre belőlünk (7. perc: 4-2). Mi tettük naggyá a lengyel kapust, sorozatban lőttük bele a labdákat, ők pedig kontrákból voltak eredményesek. A 12. percben, 6-3-nál kért időt először Németh András. 7-3-nál Bíró jött be Kiss Éva helyett. Már két irányítót vetettünk be egyszerre, de a riválisunk így is bírta védekezéssel, és elöl is megmaradt a lövőkedve (16. perc: 10-4).

Kapitányunknak gyorsan ki kellett használnia a második időkérési lehetőségünket is, majd a csoportkör után becserélt Hornyák Dóra lépett pályára. Lassacskán kezdtek összejönni végre a mi dolgaink is, és a huszadik percre már felére csökkent a hátrányunk (11-8). Egy magyar támadásnál szerencsétlenül ütközött Tomori, aki hatalmas kínok között, hordágyon hagyta el a pályát. Triscsuk betalált, Bíró ziccert fogott, aztán Hornyák második találata után már csak egy volt közte (11-10). Lengyelország is kapuscseréhez folyamodott, aztán Rasmussen is időt kért. Hornyák harmadik góljával egyenlítettünk (25. perc: 11-11), aztán ismét a fiatal játékosunkon volt a sor. Elképesztően hosszú gólhiányos szakaszt tört meg Kudlacz hetese. Harminc percnyi játék után 13-14-re állt a meccs.


A szünetet követően sokat hibáztak a csapatok, és közel öt és fél perc telt el a játékrész első találatáig, de azt legalább mi szereztük. A lengyelek ugyanerre hét és fél percig várhattak (14-16). A sok kihagyott helyzetünk megbosszulta magát, és a háromgólos előnyünkből egy sem maradt (17-17). Byzdra találata után már megint az ellenfelünk került extázisba (18-17). A félidő közepére újfent fordítani tudtunk (18-20). Oda-vissza billegett a mérleg, szinte percenként változott a felállás. Görbicz fontos gólokkal segítette a válogatottunkat. Mayer 48. percben kapott kétperces büntetése volt az első kiállításunk ezen a játéknapon. Egyetlen kapott góllal megúsztuk ezt a létszámhátrányt (21-21).

A kőkeményen játszó lengyelek Planétát sem kímélték, bár ő egy hatalmas pofonnal "megúszta". Görbicz is sántikálva hagyta el a játékteret, ő is a térdét fájlalta, mint Tomori. Kudlacz emberhátrányból is betalált. Az 53. percben, 23-22-nél visszaállt Kiss Éva. 24-22-nél használta ki az utolsó időkérést Németh András. Szucsánszki gólt, aztán labdát szerzett (56. perc: 24-23). Hosszú támadásunk végén nem született gól, és sajnos a robogó idő most nem nekünk kedvezett. Triscsuk és Byzdra ütközött, és megint az orvosi személyzet került előtérbe a pályán. Az utolsó percre érkezve is 24-23-at mutatott az eredményjelző, és mi támadtunk. Szucsánszki lövését a kapus kifogta, s bár a kontrából már nem történt semmi, a meccset egy góllal elveszítettük, de ennél sokkal fájdalmasabb volt a 24-23-as vereség.

A magyar válogatott már csak akkor juthat ki a márciusi, olimpiai kvalifikációs tornára, ha Norvégia megnyeri a dániai világbajnokságot, Montenegró pedig a legjobb hétben végez. Ebben az esetben a norvégok a tavalyi Eb-n második helyen záró spanyolokat kijuttatják az olimpiára. A vb-n már búcsúzott Eb-harmadik svédek és az Eb-hatodik magyarok a földrészi plusz kvóta alapján jutnának indulási joghoz a kvalifikációs tornán, mivel - norvég aranyérem esetén - Európa, mint legjobb földrész plusz részvételi lehetőséget kapna.

© handball.hu, MTI