A 24 éves játékos új klubjába, a Győri Audi ETO KC-ba nem kevés friss szellőt hozott, és új csapattársaival, Heidi Løkével és Jovanka Radičevićcsel a csapat talán az idei BL-szezon legnagyobb esélyesévé lépett elő.

Ebben az interjúban – amit eredetileg az ehfCL.com-nak adott, mi a teljes, magyar nyelvű verziót közöljük - Lekić elmondja, miért költözött Magyarországra, milyen az új klubja, mit gondol a szerb válogatottról, hogy állnak a tanulmányai, és beszél sok egyébről is.

- Elhagytál egy sikeresen szereplő Krimet, hogy aláírj a Győri Audi ETO-hoz, ahhoz a csapathoz, amely egymás után ötször jutott be az EHF Bajnokok Ligájának elődöntőjébe. Hogy érzed most magad, mit gondolsz erről a döntésről, mi a legfőbb különbség a két klub között?
Andrea Lekić: Hosszú ideig játszottam a Krimnél, és nagyon egyszerű ok miatt hagytam el Ljubljanát: a világ egyik legjobb csapatánál akartam játszani, egy olyannál, amely a BL legnagyobb esélyese. Úgy érzem, megtaláltam a helyem Magyarországon, nagyon jó a klub, a csapatszellem pedig fantasztikus.

- Eddig minden felkészülési és bajnoki meccset megnyertetek, így kijelenthetjük, hogy a Győri Audi ETO a BL legnagyobb esélyese?
- A Győri Audi ETO valóban az egyik legnagyobb esélyes, és igen, minden győzelem még jobban összekovácsolja a csapatot. Ezek a győzelmek rengeteget jelentenek nekem és csapattársaimnak. Ettől függetlenül ahhoz, hogy megnyerd a BL-t, nagyon sok dolognak passzolni kell, többek között a csapat teljesítményének, valamint el kell, hogy kerüljenek minket a sérülések. Nagyon remélem, idén megússzuk ezeket, és végig az egész csapat harcban lehet a BL-címért.

- Múlt héten Brazíliával, a 2011. decemberi világbajnokság házigazdájával játszottatok egy felkészülési meccset. Nagyon szorosan alakult, a végén azonban egy góllal sikerült nyernetek. Mit gondolsz, a BL-ben is ilyen komoly ellenfelekkel kell szembenéznetek?
- Igen, mindenképpen. Ez a világ legerősebb klubsorozata, a legtöbb csapat nagyon magas színvonalat képvisel, nagyon komoly kihívás lesz, hogy messzire jussunk, de készen állunk rá.

- A Krimnél hatvanperces játékos voltál, míg az ETO-nál sokkal kevesebbet játszol. Nem elkeserítő ez számodra?
- Nem, semmi esetre sem. A mai kézilabdában majdnem lehetetlen mentálisan és fizikálisan is teljes mérkőzésekre csúcson pörögni. Szerencsére nagyon jó a keretünk, sok azonos képességű játékossal. Konkoly Csaba, az edzőnk sok támadó- és védekező-felállás között váltogathat, így nagyon jól meg tudja oldani a rotációt.

- A csoportbeli ellenfeleitek a Randers, a Metz és a Hypo. Mit tudsz róluk?
- Nagyon jó csapatok. A Randers a selejtezőből jutott be a csoportküzdelmekbe, biztosak voltunk benne, hogy ők csatlakozhatnak az európai kézilabda-elithez. Jó pár minőségi játékosuk van, tavaly a dán bajnokságban döntőt játszottak, ez is mutatja a csapat erejét.

A Hypóval már játszottunk a felkészülés alatt, több brazil válogatott játékos is erősíti a keretüket, őket tehát jól ismerjük. Nem érhet minket meglepetés, de természetesen nem szabad lebecsülnünk őket. Nemrég játszottunk Németországban a Metz ellen is, így az ő erősségeiket és gyengéiket is ismerjük. Szintén egy jó csapatról beszélünk, de egyértelmű, hogy a mi céljaink nagyon magasak, mindenkit meg kell vernünk a továbbjutáshoz, hogy elérjük az álmunkat.

- Volt olyan példakép előtted fiatal játékos korodban, amilyen lenni szerettél volna?
- Igen, volt néhány. Voltak olyan irányítók, akiktől egy-egy mozdulatot, taktikai húzást szívesen ellestem, és a saját stílusomhoz igazítottam.

- A szerb válogatottban is játszol. Mit éreztél, amikor kiderült, hogy Szerbia rendezheti a 2013-as világbajnokságot?
- Még mindig pontosan emlékszem rá. Az első gondolatom az volt, hogy hú, biztosan meg tudja rendezni ezt a hatalmas rendezvényt a szövetségünk? Hatalmas munka egy ilyen jelentős torna megszervezése. Ezen felül a rendező országtól mindig nagyon sokat várnak, úgyhogy mindent meg fogunk tenni azért, hogy a legjobb eredményt érhessük el a világbajnokságon.

- Szerbia néhány napja megnyerte a férfi röplabda Európa-bajnokságot. Követted az eseményt? Mit jelent hazádnak ez az eredmény?
- Igen, követtem, sőt, a bécsi döntőn ott is voltam! Felemelő pillanat volt, nagyon büszke voltam az országomra, hogy megnyertük ezt a tornát.

Nálunk nagyon szeretik az emberek a sportot, az elvárások ennek megfelelően gyakran túl nagyok, és ezeket nem tudjuk végül teljesíteni. Most viszont pont fordítva történt, senki nem számított arra, hogy Szerbia lesz a végső győztes, de mégis így történt, úgyhogy Belgrádban nagy ünneplés kezdődött a döntő után.

- Idegenforgalmat és szállodamenedzsmentet tanulsz. Miért pont ezt? Hogyan találsz időt a tanulmányaid mellett arra, hogy hivatásos kézilabdázó legyél?
- Szeretem, ha nincs lehetőségem unatkozni, szeretek elszakadni a kézilabdától. Azért választottam ezeket a szakokat, hogy fejlődhessek. Belgrádba kell járnom vizsgázni, még 6-7 van hátra. Csak egy évvel vagyok az alaptantervtől elmaradva, úgyhogy egész jól állok. Sokan a kézilabdához a sportmenedzsmentet választják, de én inkább valami mást akartam tanulni, így remélem, hogy később lehet egy kis saját üzletem is - egy régies kávézó, egy szálloda – ha befejezem az aktív játékot.

- Mivel érdekel az idegenforgalom: van kedvenc városod, országod?
- Nagyon szeretem Spanyolországot, különösen a nyugodtságot arrafelé, amely a városokban érezhető, amely az emberekből árad. Volt szerencsém pár napot eltölteni Barcelonában a napokban, teljesen magával ragadott az ország. Ezen felül korábbi lakhelyem, Ljubljana nagy rajongója is vagyok, nagyon kedves hely, rengeteg bárral, étteremmel.

- Nagyon szoros a kapcsolatot a rajongóiddal két rajongói klubon keresztül is: egy román és egy magyar klubról van szó. Mit jelentenek számodra a szurkolók?
- Rengeteget. Nagyon élvezem, ha találkozhatok, beszélhetek velük. Nemrég valaki kérdezte, hogy mi motivál egy meccsen, ha már húsz góllal vezetünk, és még mindig van hátra a találkozóból. Azt mondtam neki, hogy körülnézek, meglátom a szurkolókat, azokat, akik miattunk jöttek a csarnokba. Ez elegendő motiváló erő kell, hogy legyen, hogy folyamatosan a legjobbat nyújtsuk.

Emlékszem rá, hogy a magyar rajongói klub a Krim-meccs alkalmával felrakott egy molinót, pedig akkor még a Krimben játszottam. Először sokkolt a dolog, aztán még a bemelegítés alatt is ideges voltam. Rendkívüli érzés, hogy vannak külföldön is rajongóim, akik értékelik a játékomat. Nagyon jó volt őket újra látni a siófoki felkészülési tornán is.

- A mezszámodról: a hetes a szerencseszámod?
- Nos, mondhatjuk akár így is. Igazából fiatal koromban hetesben kezdtem játszani, de ez a szám már korábbi játékostársamé, Marina Vergeljuk-Striléé volt, amikor a Krimhez igazoltam – így választottam a 77-est, amelyet az ETO-ban is megtartottam, de a válogatottban még mindig hetesben játszom.

Fotók: Csikfalvi Zsolt
Forrás: www.gyoriaudietokc.hu (doomark)