Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation Automatic Google translation
Automatic Google translation

„Ennél többre vagyunk képesek”

2009. december 14. 17:20 © handball.hu

Amint várható volt, a nagy bizakodás és elvárás után mérhetetlen csalódás és bosszúság jellemzi a román tábort, miután legfontosabb mérkőzésükön megbotlottak. Román sajtószemlénket olvashatjátok.

„Ennél többre vagyunk képesek”
Ki a felelős? Miért történhetett meg az a szégyen, hogy az általuk nagy favoritnak, sok esetben a legnagyobbnak kikiáltott román válogatott elég korán búcsúzni kényszerül az érdemi küzdelmektől, és már csak a helyosztókról beszélhetnek? Hogyan lehet az, hogy a számtalan számolgatás és elemzés, amelyek mind arra az egyszerű következtetésekre vezettek, hogy a csapat egészen a döntőig meg sem áll, mégsem váltak be?

Az egész kísértetiesen hasonlít az olimpián történtekre, akkor is magasról szemlélték a világot a verseny előtt, elméletben nem igazán találtak olyan csapatot, amely megállíthatja diadalmenetüket, egészen az utolsó fázisig, hogy ott aztán csupán az időzített forma, és némi szerencse döntsön a legjobb javára az aranyérem sorsáról. Mindig csak az érmekről beszéltek, azok közül is a legfényesebbről, hogy aztán a fránya magyarok szétfosszák minden álmaikat azon a rémes negyeddöntőn, hogy aztán amennyire magasan lebegtek a föld fölött, oly látványos lett a zuhanás utána, és az egymást fölülmúló tanácstalanság. Mintha egymást kérdezték volna, amikor némileg magukhoz tértek: „Ez hogy is volt?”

Bármennyire hihetetlenül hangzik, abból a leckéből mégis igen keveset tanultak, mondhatni semmit. Elképzelésük szerint újból a román válogatott volt a legjobb, a legtapasztaltabb, a legszebb, a legnagyobb favoritja ennek a tornának is, a többi kézilabdanemzet java részét amolyan edzőpartnerként tekintették nagyvonalúan, akik majd nagyszerűen felkészítik a román válogatottat a végső ütközetre, a fináléra.

„Melyik ellenféllel lenne jobb összekerülni a döntőben?” – ez volt a napirendi kérdés az újságírók körében, de még a csapat háza táján is, amint az Cristian Gaţu elnök több nyilatkozatából kiderült, a középdöntő első mérkőzését követően, ahol a házigazda Kína felett arattak győzelmet.

A norvégokkal inkább, akik igaz, hogy gyors és hajszálpontos kézilabdát játszanak, viszont már nem irányítja őket a híres Marit Breivik, ráadásul többször látható volt, hogy felállt védelmek ellen nem sziporkáznak annyira, és a román lányoknak még törleszteni valójuk is volt velük szemben a csoportban elszenvedett vereségért? Vagy jobb lenne összekerülni az oroszokkal, akik nagydarabok , annak ellenére, hogy erősek és kemények, elég lassúak a skandinávokhoz képest, ráadásul szenvednek ők is a keleti csapatok betegségétől, vagyis hullámzó a játékuk?

Mindezek elemzését olyan időpontra időzítették, amikor még hátra voltak a mérkőzések a keményebb ellenfelekkel szemben – Spanyolország és Dél-Korea: mindkettő létfontosságú találkozó, ami hamar be is bizonyosodott. Arról nem beszélve, hogy ha e két mérkőzést sikeresen abszolválják, még marad hátra egy elődöntő is a döntőbe jutásig. Miközben a fináléról folyt az eszmefuttatás, és a következő meccset látatlanban már be is húzták, jött a valóság, és vele együtt az igazi spanyol csapat, a „cigánylány” vezérletével – ahogyan Radu Voina román szövetségi kapitány nevezte mindenki hallatára az egyik időkérésnél a spanyol Manguét –, és egyből megoldották a nagy dilemmát: nem lesznek sem a norvégok, sem pedig az oroszok a románok ellenfelei a nagy döntőben. Annál az egyszerű oknál fogva, mert a románok nem lesznek ott, de még az elődöntőben sem, így nem csak az aranyérmek szálltak el egy csapásra, de még egy nyavalyás érmet sem nyernek ezen a versenyen sem.

Balkáni szokás szerint, mint mindig, amikor a nagy elvárásokat felváltják a nagy kudarcok, bűnbak-keresésekbe kezdtek nagy szorgalommal; mindenki a legjobb tudása szerint igyekszik részt venni benne. A szurkolók a különböző fórumokon nagy nullának nevezik a kapitányt, aki képtelen értelmes és hasznos tanácsokat adni a mérkőzések alatt, az időkéréseket is csak azért kéri ki, mert jogában áll, és ha már kikérte, javarészt banális dolgokat továbbít tanítványainak. Mint például: „Gyerünk lányok, mindent bele!” vagy „Nincs lehetetlen, ezt meg tudjátok csinálni!”

A túlsztárolt román játékosok – mivel nem tűrik a profi szakértőt, mint irányítót maguk mellett – megkapták azt az embert, akire vágytak; kedveskedik, viccelődik, pajtáskodik, viszont edzőnek teljes mértékben alkalmatlan. Szerintük a szövetségi kapitányt egyetlen dolog foglalkoztatta egész világbajnokság idején, hogy menyét, Lecuşanut minél többet játszassa, hogy így növelje értékét, aki a közeljövőben ennek értelmében még nagyobb gázsit követelhet jelenlegi klubjától.

„Elég szerény képességű csapat okozta nagy bukásunkat” – írja mai számában a ProSport című napilap. „Elsősorban magunkat okolhatjuk a nem várt vereségért. Habozó védelem, amelyen túl sokszor átgázolt Mangué kisasszony és társai, támadásban meglepő tanácstalanság és ötlethiány, ami szerencsétlenül edzői tétlenséggel is párosult. A kapitányunk kulcspillanatokban képtelen volt jó döntéseket hozni. Ezt az egész káoszt tetézte egy olyan dán bírópáros küldése, akik elég keserű emlékeket ébresztenek bennünk. Ők voltak ugyanis azok a játékvezetők, akik feljelentették a román férfi válogatott volt kapitányát és egész stábját, amikor megpróbálták őket megvesztegetni egy Montenegró elleni selejtező alkalmával, hogy a férfi csapat mindenáron kijusson végre egy világversenyre.

Nagyon rossz előjelnek tűnt első látásra küldésük, és borús sejtelmeink be is igazolódtak – az igaz, hogy nem voltak látványosan részrehajlók a spanyol csapat felé, viszont a kétértelmű ítéleteket mindig a javukra hozták, így lassan, de biztosan felőrölték válogatottunkat a meccs végéig. A mérkőzés legfontosabb szakaszában pedig nyíltan beleavatkoztak a játékba – persze, hogy a kárunkra –, így végleg elásták a gödrünket. Ahelyett, hogy Mangué ellen támadó szabálytalanságot fújtak volna, a következő jelenetnél kiállították Tivadart, biztosítva ezáltal az ellenfélnek a lehetőséget arra, hogy fordítson. Ez végül meg is történt. S ha ez nem volt elég, Amariei utolsó gólját elvették lépéshiba miatt.”

Mariana Târcă, aki a világbajnokság előtt azt nyilatkozta, hogy "végre van egy aranyérem-várományos csapatunk", így értékelte a láttottakat: „Ezt teljes mértékben mi rontottuk el. Számtalan gyermeteg hibát követtünk el, ami ezen a szinten megengedhetetlen. Védelmünk passzív volt és puhány, sok könnyű gólt kaptunk. Támadásban semmi elképzelés, sokszor ücsörögtünk labdával a kezünkben, képtelenek voltunk kitalálni valamit, hogy feltörjük a spanyol védelmet. Ez a korosztály sokkal többre hivatott, sokkal többet vártam tőlük, úgy tűnik, hiába. Játéktudásból szerintem nincs hiány, a nagy gond a mentalitásban keresendő. Valamit változtatni kell ezen sürgősen, máskülönben attól félek, nem lesz túl sok sikerélményünk a jövőben sem.”

A román szövetség több belső forrása szerint Voina napjai meg vannak számlálva a válogatott élén, és pont az idézett hölgy az első számú jelölt arra, hogy hamarosan leváltsa.

Megszólalt az örök optimista Cristian Gaţu elnök is, aki egyébként mindig a legnagyobbat jósolja saját csapatának minden világesemény előtt, hogy aztán legyen mit magyarázkodnia a túlzásba vitt derűlátásáért: „Életem legsötétebb szakaszát éltem át a mérkőzés utolsó négy percében. Egész meccsen csak futottunk az eredmény után, hogy amikor végre mi ragadtuk meg a vezetést, négy perc leforgása alatt sikerült elbukni a véghajrát, és vele együtt a továbbjutást is. A bíráskodás a mi szempontunkból kritikán aluli volt. Nem vagyok mérges a lányokra, talán csak magamra, mert újonnan elszalasztottam a lehetőséget, hogy lássam őket a dobogó valamely fokán, mert azt megérdemelnék a játékosaink”.

Radu Voina röviden értékelt a román újságírók kérdéseire válaszolva: „Nagyon nehéz találkozón vagyunk túl, amely győzelmi kényszer miatt nem úgy sikerült, ahogyan elképzeltük. Elég nehezen rázódtunk bele az elején a mérkőzésbe, nem is tudom, hány hetest hibáztunk, ami ilyen kiélezett szituációkban végletes lehet. Ezen kívül igen statikus játékot produkáltunk, arról nem is beszélve, hogy belső védelmünk nagyon gyenge napot fogott ki.

A lányok mérhetetlenül csalódottak. Azt hiszem, nincs sok értelme tovább fokozni a feszültséget. Annyira szétestek lelkileg, hogy nagy kérdés, mire lesznek képesek a következő találkozón Dél-Korea ellen. Természetesen számítok otthonról kritikákra. Ilyen a mi életünk. Akkor is bíráltak, amikor ment a szekerünk, képzelhetik, mi következhet most, amikor ennyi ember elvárásainak nem feleltünk, nem feleltem meg.

Lehet, hogy e pillanatban ennyire vagyunk képesek. Állandóan hitegetjük magunkat, hogy mi vagyunk a legjobbak, hogy az aranyérem legnagyobb favoritjaiként lépünk mindig elő, még mielőtt a viadal megkezdődött volna. Véleményem szerint azért ennél többre vagyunk képesek, mint amit ezen a világbajnokságon nyújtottunk.”

A kapitány arra a kérdésre, hogy leválthatják-e posztjáról, azt felelte: „E pillanatban ez lenne a legkisebb gondom, és nyilván a legelviselhetőbb dolog számomra.”

Romániai tudósítónktól

© handball.hu

Vb 2009 - további hírek

2009. december 21. 23:33

Véget ért a menedzserjáték is

2009. december 21. 12:00

„Nyugodt lelkiismerettel jöttem haza”

2009. december 21. 5:52

Szabó Edina: Krumbholz egy zseni

2009. december 20. 13:11

Íme az All Star-csapat!

2009. december 20. 11:34

"Gyors atomkézilabdát játszottunk"

2009. december 20. 11:20

Harmadszor is a világ tetején

2009. december 20. 9:08

Éremmel utaznak haza a norvégok

2009. december 18. 16:10

"A csillagok talán ezt írták meg"

2009. december 18. 14:01

"Meccsről-meccsre fejlődtünk"

2009. december 18. 13:58

Triplázhat Oroszország

2009. december 18. 11:11

Újra robbant a francia bomba

2009. december 17. 14:35

Dánia a legjobb ötben

2009. december 17. 12:04

Összement a nagy mellény

2009. december 17. 9:36

Angoláé a 11. hely

2009. december 17. 9:10

Méltó befejezés

2009. december 17. 8:10

Igazán szép búcsú Szucsoutól

2009. december 16. 18:01

Bemutatkozik Ausztria

2009. december 15. 14:54

Dél-Korea lehet még ötödik is

2009. december 15. 14:39

Oroszország is a négyben

2009. december 15. 13:15

Felcserélt mérkőzések