A középdöntő-csoportunk első fordulójában elért Vâlcea elleni győzelmünket nagy bravúrnak tartom. Nemcsak azért, mert nagyon masszív, erőtől duzzadó a román csapat, és játékosai a nemzetközi porondon igen rutinosnak mondhatók, hanem mert hallatlan nehéz helyzetből kellett összeállnunk a meccsre.

Marija Jovanovics vállműtétre vár, Ana Radovic és Jovanka Radicevic játéka kérdéses volt két nappal a mérkőzés előtt. Teljesítményük - éppen ezért - a felejthető kategóriába esett (az előző hat BL-találkozónkon mindhárman a legjobbak között voltak). Kindl Gabi és Tihana Ambros láb- illetve hátsérülését még a mai napig sem tudta kiheverni.

A csapat védekezése egyre inkább kezd ahhoz hasonlítani, amit már november óta várok. Azt gondolom, a legnagyobb erényünk, hogy kellő agresszivitással vagyunk képesek védekezni. Az utolsó pillanatig küzdenek a csajok, és nem adják fel egy percre sem a mérkőzést. Kapusaink, Sonja Barjaktarovics és Sanela Knezovics minden segítséget megadtak, megadnak az igen magas színvonalú védelemhez. Katerina Bulatovics egyre jobb formába kezd lendülni, bár ő sem bír hatvan percen át kiválóan teljesíteni.

Magyarországon pályára lépni mindig nagy öröm. Szerintem a Győr és a Hypo az a két csapat az összes közül, ahol az összeszokottság és a fegyelem igen magas szinten jelentkezik. Az ellenfeleik célja nem lehet más, mint ezt a hallatlan nagy adottságot és tudást megpróbálja valahogy mérsékelni a mérkőzés folyamán.

Nagyon szépen kidolgozott, precíz mozgások jellemzik a győri lányok támadásait, nem beszélve a játékosaik egyéni technikai felkészültségéről, amit kritikus helyzetben fel is használnak. A védelmük agresszív és stabil, nehezen átjátszható, de ha ez sikerül is, még mindig ott vannak azok a kapusok, akik a magyar válogatottat is erősítik. Egy szó, mint száz, én a Győrt tartom nem csak a mi mérkőzésünk esélyesének, de a csoportunkban az első hely megszerzésének legfőbb várományosának is.

Még is mi az, amire felkészítem a csapatom? A fegyelem és a koncentrációkészség elvesztését két módon érhetjük el: vagy a fejben, vagy a fizikai értelemben vett fáradtságérzés kialakulásával. Ha ebben képesek leszünk valamilyen nyomást gyakorolni az ellenfelünkre, lehet esélyünk arra, hogy egy jó mérkőzést játsszunk velük. Nekünk ez lehet a célunk, erre fogunk törekedni minden teher és nyomás nélkül.

Szeretettel,

Zsiga Gyula