handball.hu: Mesélj egy kicsit a kezdetekről! Hogyan kerültél ebbe a sportágba?
Katarína Mravikova: Szülővárosomban, Trencsénben kezdtem kézilabdázni nyolc éves koromban. Általános iskolában és gimnáziumban is sporttagozatra jártam. Igazából Trencsénben nem is volt más sportolási lehetőség a kézilabdán kívül. A gimnáziumot már a fővárosban, Pozsonyban fejeztem be, majd a Partizanska csapatában Katarína Miklosovával, a Fradi későbbi kapusával játszottam együtt. Ezután a pozsonyi Inter Bratislava együttesénél töltöttem három évet, mielőtt a Ferencvároshoz szerződtem...

handball.hu: Ebben azért Miklosovának is volt némi szerepe, ugye?
Mravíkova: Igen, Rinán keresztül kerültem ide. Először Németh András figyelt fel rám, amikor a Bratislavával a Vasas ellen vívtunk barátságos mérkőzést. Ezután Rina elárulta neki, hogy el szeretnék jönni a szlovákoktól, hiszen úgy éreztem, jó lenne kipróbálni magam egy másik országban, egy erősebb csapatban is. Őszintén szólva a Fradiról nem sokat tudtam, azon kívül, hogy kiváló játékosaik vannak: hallottam Farkas Ágiról, Kökény Beáról, Pádár Ildiről és Siti Eszterről.

handball.hu: Hogy tudnád összefoglalni az itt töltött éveket?
Mravíkova: Igazán szép volt az elmúlt négy és fél év a Ferencvárosban. Amikor ide szerződtem, nagyon féltem, hiszen egyáltalán nem beszéltem magyarul, de Rina rengeteget segített, és a csapat többi tagja is igyekezett, hogy sikerüljön beilleszkednem. Az edzések is szokatlanok voltak, mert - ellentétben az itteni tréningekkel - Szlovákiában szinte csak futottunk és kondiztunk, labdával keveset foglalkoztunk. Még ha néha nem is tűnik úgy, szerintem sokat fejlődtem. Többet használom a fejem a meccseken, és technikailag is jobb vagyok, mint négy éve. Bár nem vagyok egy izomkolosszus, szerintem azért erősödtem is (nevet).

handball.hu: Feltűnő, hogy mennyivel jobban beszéled a magyar nyelvet, mint pár éve. Milyen módszerrel tanultál?
Mravíkova: Egyáltalán nem jártam tanárhoz. Még Szlovákiában vettem egy magyar nyelvkönyvet, de három fejezet után abbahagytam, mert rájöttem, hogy könyvből tanulni sokkal nehezebb, mint amikor Rina tanít a magyar szavakra. Az írás egyelőre nem megy tökéletesen, de azért az SMS-üzeneteimet meg szokták érteni. Tanultam németül és angolul is, de a magyar nyelv ezeknél sokkal nehezebb. Most már, ha hosszabb ideig nem megyek haza Szlovákiába, előfordul, hogy véletlenül egy-két szót magyarul mondok anyukámnak...

handball.hu: Többször is lett volna rá alkalmad, mégse vetted föl a magyar állampolgárságot. Miért?
Mravíkova: Mert szlovák vagyok! Volt már rá példa, hogy szlovák játékos a magyar nőikézilabda-válogatottban szerepelt. Én is megtehettem volna, de nem tetszene, ha egyik napról a másikra magyar lennék. Nem akarok pályafutásom befejeztével itt maradni, akkor meg hogyan érezném magam, ha magyar állampolgárként mennék vissza Szlovákiába? Persze, hogy jó lenne világversenyeken, olimpiákon szerepelni, de nekem sokkal többet ér, hogy szlovák vagyok.

handball.hu: Pedig nemrégiben lemondtál a szlovák válogatottságról...
Mravíkova: Luluval (Lucia Uhrakova – a szerk.) most úgy döntöttünk, hogy ismét felvesszük a szlovák nemzeti mezt. Újra megpróbáljuk, amivel tíz éve folyamatosan küszködünk, azaz kijutni egy világversenyre. Az előző szövetségi kapitánnyal nem jöttünk ki jól, és nem bíztunk benne, de most edzőcsere történt... Úgy tűnik, a váltás hallatára nem csak mi, hanem a többi külföldön légióskodó szlovák játékos is visszatér az Eb-selejtezőre. Egyébként nincsenek is edzőtáboraink, hanem a megmérettetés előtt (azaz évente egyszer) részt veszünk egy tornán, vagy felkészülés gyanánt olyan "egzotikus" helyekre utazunk, mint Azerbajdzsán... Az biztos, hogyha a következő Európa-bajnokságra sem sikerül kijutnunk, akkor végleg elfogy a türelmem... (A szlovákok ellenfele a 2006-os Eb selejtezőjében Ukrajna lesz – a szerk.)

handball.hu: Miben látod az okát, hogy hazánkban sokkal erősebb a kézilabda, mint nálatok?
Mravíkova: Itt teljesen más a hozzáállás. Magyarországgal ellentétben Szlovákiában félprofi és amatőr csapatok vannak, így kevesebb a pénz is a sportágra. Nálunk a foci és a jégkorong áll a középpontban, Budapesten pedig sokszor még az is előfordul, hogy megismernek az utcán. Trencsénben 10-15 néző - leginkább családtagok - előtt játszottunk, a Fradinak pedig hatalmas a szurkolótábora, gyakran 1000-1500-an szorítanak nekünk.

handball.hu: Az itt töltött idő alatt több ajánlatot is kaptál neves hazai és külföldi alakulatoktól. Miért maradtál mégis a Fradinál?
Mravíkova: Mert megszoktam a csapatot és a várost. Én az a típus vagyok, akinek hosszú idő kell, hogy hozzászokjon egy új helyzethez. Németh András kiváló edző, akivel nagy megtiszteltetés együtt dolgozni, és a lányokkal is jól kijövök. Miért mennék máshová, ha jól érzem magam itt?

handball.hu: Pároddal már hosszú évek óta együtt vagytok. Mikorra tervezitek az esküvőt?
Mravíkova: Tomas akár már a jövő héten elvenne, csak nem érünk rá (nevet). Amikor egyikünknek van egy kis szabadideje, biztos, hogy a másik dolgozik. Van, amikor egy hónapig nem látjuk egymást. Őt Németországba szólítja a munkája, hiszen a sógora német, s az ő cégének dolgozik. Csak ritkán tudjuk meglátogatni a családunkat, akkor pedig nem csak Trencsénbe, hanem a fővárosba is el kell mennünk, hiszen a párom pozsonyi.

handball.hu: Gondolkodtál már azon, mivel foglalkozol majd, ha egyszer abbahagyod a kézilabdázást?
Mravíkova: Elsősorban gyermeket szeretnék, aztán majd meglátjuk... A fejünkben már megszületett egy olasz kávézó megnyitása Pozsonyban vagy a környékén. Mivel nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni, így az is lehet, hogy egy kis óvodát nyitunk majd.

handball.hu: Mi a helyzet a magyar konyhával, szereted?
Mravíkova: Az ételek tekintetében elég válogatós vagyok, főképp az olasz konyhát szeretem, a tésztákat és a pizzát. A húst nem igazán kedvelem, inkább a salátánál maradok, persze azért nem vagyok vegetáriánus. A csokoládéval viszont le lehet venni a lábamról! A magyar csokikat például kifejezetten szeretem.

handball.hu: Mivel töltöd a szabadidődet?
Mravíkova: Legtöbbször a kutyámmal, Snoopy-val sétálok, naponta akár ötször is leviszem. Ő egy két és fél éves angol szetter, akit a párom még kölyökkutyaként hozott ajándékba Horvátországból. Nagyon megszerettük őt. Imádom a kutyákat, de a macskákat már kevésbé. A nagymamám faluban él, de én még a csirkéktől is félek. A bogaraktól kifejezetten rettegek, főleg azóta, hogy az azerbajdzsáni edzőtáborozás alatt szinte elleptek minket a szálláson. Természetesen aludni se tudtunk tőlük, meg a patkányoktól...

handball.hu: A kézilabdán kívül más sportág felé is kacsintgatsz azért?
Mravíkova: Néha kilátogatok a PLER meccseire, hiszen kapusuk, Michal Melus szintén szlovák. Az olasz focit nagyon szeretem! Akárcsak Görbicz Anitának, nekem is a Roma csapata és Francesco Totti játéka a kedvencem. A párommal együtt nekik szurkolunk, és az a véleményünk, hogy a Roma egyszemélyes csapat: ha Tottinak megy a játék, bárkit megvernek.

handball.hu (bee)