Hátország: győztesek és vesztesek
2018. május 29. 7:33 © handball.hu
Szokásainkat követve az idén is összefoglaljuk az utánpótlás és az alsóbb osztályú bajnokságok eredményeit. Az új utánpótlás-versenyrendszer első tanulságait is megpróbáljuk levonni.
Új rendszerben bonyolították le a legfelső utánpótlás-korosztályok versenyeit. Megváltozott a korosztályok kiosztása is, a korábbiaknál eggyel kevesebb korosztály számára írták ki a bajnokságokat az idei évtől. A 2002-es és fiatalabb lányok számára kiírt serdülő bajnokság felett csak egyetlen, ifjúsági bajnokságot rendeztek, ahol a korhatár 1999 volt. Sok év után megszüntették azt a bajnoki rendszert, ahol az NB I-es klubok ifjúsági csapatai játszottak egymás ellen, ezúttal mások is lehetőséget kaphattak a bizonyításra. Az új rendszer tulajdonképpen rögtön az első játéknapon bevált: a csepeli lányok győzni tudtak Kisvárdán, pedig a Csepel DSE felnőtt csapata a harmadosztály, az NB II, déli csoportjában szerepel. Összességében azért a mezőnyt az NB I-es klubok ificsapatai uralták, a keleti csoportban az eső hat, a nyugatiban az első nyolc helyen ők és a NEKA csapatai végeztek. Nyugaton ráadásul a Győr és a NEKA is két-két csapatta indult, az első öt helyre rajtuk kívül csak a Dunaújváros tudott beférkőzni. Tanulságos viszont az is, hogy keleten két első osztályú klub, a Kecskemét és a Kisvárda végzett a két utolsó helyen, a Kisvárda ráadásul igazi pofozógépként, a mérkőzéseit átlagosan 15 góllal elveszítve. A nyugati csoportot a Győr és a NEKA első csapatai, a keletit a Ferencváros uralta, rajtuk kívül a Debrecen jutott még be az országos négyes döntőbe.
A serdülő bajnokság lebonyolítása az idei évtől az ifivel teljes mértékben megegyezik, itt is három osztályban rendezték a bajnokságot, az első osztályt 24 csapattal, keleti és nyugati csoportban. Eben a korosztályban egy kicsivel jobban szerepeltek a nem NB I-es klubok: nyugaton a Szombathely negyedik, keleten az Orosháza hatodik lett. Igaz, a serdülőknél korábban, az országos nyílt serdülő bajnokság (OSB) keretein belül is játszhattak egymás ellen az NB I-es klubok és a többi egyesület csapatai. A kétszer tizenkét csapatos első osztályban viszont túl nagyok a tudásbéli különbségek: a Győr +394, a Kecskemét -334 gólkülönbséggel fejezte be a bajnokságot, sok volt a húsz gól feletti különbséggel végződő találkozó, és akadtak harminc felettiek is: 47-12, 42-9, 39-9. Nyugatról itt is a NEKA és a Győr, keletről pedig a a Ferencváros mellett az MTK jutott a négyes döntőbe.
A két korosztály országos döntőjét egy rendezvény keretében tartották Szigetszentmiklóson, május utolsó hétvégéjén. Ez volt az első ilyen esemény. Szombaton a négy elődöntőt rendezték meg, előbb a serdülőkét, majd az ifjúságiakét. A serdülőknél a keleti csoportból érkező két csapatot arcul csaphatta a valóság: a Fradinak a Győrrel, az MTK-nak a NEKÁ-val szemben semmi esélye sem volt. Az ifiben kiegyenlítettebbek voltak az erőviszonyok, a Ferencváros nagy csatában verte a NEKÁ-t, a Győr kicsit könnyebben a Debrecent. A második játéknapon a két bronzmérkőzést rendezték előbb, a serdülőknél a Ferencváros magabiztosan győzte le az MTK-t, az ifiben a csalódott NEKA legalább a bronzérmet megszerezte, miután megverték a láthatóan szűkebb keretből építkező DVSC-t. A serdülő döntő óriási küzdelmet, a kispadokon időnként erős indulatokat hozott, mindkét csapat nagyon meg akarta nyerni a bajnokságot. Ez végül a Nemzeti Kézilabda Akadémia csapatának sikerült. Az ifiben a Ferencváros kicsit idegesen kezdett, ebből a Győr előnyt tudott kovácsolni, amelyet a mérkőzés végéig meg is őriztek, így az aranyérem Róth Kálmán csapatához került.
Jövőre létszámbővítés lesz az első osztályban mindkét korosztálynál. Ez - főleg a serdülőknél - bizonyára tovább fogja növelni a mezőny eleje és vége közt tudásbéli különbséget, viszont lehetővé teszi, hogy ismét az NB I-es mérkőzések előtt legyenek az ifimeccsek.
---------------------------------------------------------------------------------
A felnőtt mezőnyben a másodosztály nyugati csoportjában ismét nekirugaszkodott a bajnoki címnek és a feljutásnak a Szombathely gárdája. Legfőbb ellenfelük az élvonalból tavaly kieső, de keretét nagyrészt egyben tartó, és egyértelműen az azonnali visszajutást célul kitűző Mosonmagyaróvár volt. A két csapat sokáig fej fej mellett haladt, ám tavaszra a Szombathely teljesen kipukkadt. Nagyon simán kikaptak a NEKÁ-tól, ezt követte egy nehezen megmagyarázható vereség hazai pályán a Mohács ellen. A következő fordulóban jött a csúcsrangadó, és egyértelmű volt: ha nem tudnak nyerni Mosonmagyaróváron, akkor lényegében el is szálltak az esélyeik. A balatonboglári vereség után menesztették Füzesi Ferenc vezetőedzőt, a helyére kinevezett Józsa Krisztiánnak kellett volna megmentenie a szezont. Nem sikerült, Mosonmagyaróváron olyan simán kaptak ki, hogy edzőjük a mérkőzés után is csak annyit tudott kiemelni: volt néhány szép akciójuk. Ezután a mosonmagyaróváriaknak a feljutni amúgy sem szándékozó NEKÁ-t kellett csak maguk mögött tartaniuk, ami sikerült is, megnyerték a bajnokságot, és visszajutottak az NB I-be.
A keleti csoport izgalmasabban alakult. Itt a tavaly kevéssel lemaradó Szeged és Eger futott újra neki, a friss kieső Kispest a középmezőnyben szerepelt. Az Eger rosszul kezdte az évet: októberben simán kikaptak a Szegedtől hazai pályán (21-28), amivel komoly hátrányba került. Sőt, a Szent István SE is nagy különbséggel tudott nyerni Egerben, így az egriek helyzete nagyon nehézzé vált. A SZISE egyébként már nem a középiskolás diákokra épít, mint a kétezres években, a keretükben több, az NB I-et is megjárt játékos szerepelt, utánpótláskorú játékosok inkább csak kiegészítő szerepet kaptak a Győrfi János által vezetett csapatban.
Az egriek ugyan összeszedték magukat, és sorra hozták a kötelező meccseket, azonban Szegeden sima (32-22) vereséget szenvedtek. De a Szegednek ez sem volt elég, mivel ők sem kezdték jól a szezont, ősszel kikaptak Balmazújvárosban, majd rögtön az egri győzelem után hazai pályán a Kispesttől, és Orosházán sem tudtak nyerni. Így a rivális ellen aratott két nagyarányú győzelem ellenére is égető szükségük lett volna a pontokra a többi mérkőzésről. Ehelyett a tavaszi félévben döntetlent játszottak az Orosháza, a Szentendre és a Kispest ellen is. Így Zsadányi Sándor edző együttese végül két ponttal lemaradva, a második helyen végzett. A bajnoki címhez nem elég a riválist kétszer nagyon megverni, ahhoz szükség van arra is, hogy a csapat ne hullajtson el túl sok pontot másutt - ezt Szegeden most nagyon megtanulhatták.
A hat tavalyi harmadosztályú bajnokból csak ketten vállalták a feljutást. Az ő példájukon láthatjuk is, a többiek miért nem. A nyugati csoportban a VKL SE utolsó lett, egyetlen győzelemmel, keleten a Gyömrő pedig még ennél is kevesebb, nulla ponttal fejezte be a bajnokságot. Ebben a bajnokságban létszámszűkítés lesz, így mindkét csoport utolsó két-két helyezettjétől akkor is elbúcsúzunk, ha esetleg az NB II-ből senki nem vállalná a feljutást. A két említetten túl a kisebbik szegedi csapat, a Kézilabda Szeged SE, valamint a Marcali kényszerül jövőre biztosan egy osztállyal lejjebb. A további kieső helyeken a nyugati csoportban a Haladás, a Pilisvörösvár és a Csurgó, a keletiben pedig a Balmazújváros, a Hajdúnánás és a Hódmezővásárhely végzett. Az ő további sorsuk a harmadosztályú bajnokok feljutási hajlandóságától függ.
Az NB II északnyugati csoportját a Mosonszolnok csapata nyerte. Az északi csoportban fölényesen nyert a Vasas utánpótlás-csapata, de ők nem juthatnak fel, mivel az első csapatuk is az NB I/B-ben fog szerepelni jövőre. Egészen különlegesen alakult az északkeleti csoport: azonos pontszámmal, egyaránt 28 ponttal végzett a Hajdúböszörmény, a vásárosnaményi Vitka SE, valamint a DVSC ificsapata. Itt a három csapat egymás elleni eredményei döntöttek, a böszörményiek háromszor is nyerni tudtak a közvetlen riválisok ellen, így ők nyerték meg a bajnoki címet.
A délnyugati csoportban négy ificsapat is szerepelt, közülük hárman, a Dunújváros, a NEKA és a Kozármisleny a dobogóra is felállhatott (ebben a sorrendben). A mezőny telítettsége miatt sok budapesti és környéki csapat került a déli csoportba, az összes résztvevő közül a tápiószelei Euronovex SE fekszik legtávolabb a fővárostól. Itt a bajnokságot a több egykori angyalföldi játékossal (Komsa, Krizsán, Sütő) felálló Inárcs-Örkény nyerte meg. A délkeleti csoportban az Algyő és a Szarvas is két-két vereséggel fejezte be a szezont. A rangadókat mindkét csapat nyerte hazai pályán, így végül az döntött, hogy Algyőn a hazaiak 9 góllal tudtak nyerni, míg a legutolsó fordulóban a szarvasiaknak meg kellett elégedniük egy hétgólos győzelemmel.
A bajnokoknak, helyezetteknek ezúton is gratulálunk!
Németh Attila
© handball.hu
A serdülő bajnokság lebonyolítása az idei évtől az ifivel teljes mértékben megegyezik, itt is három osztályban rendezték a bajnokságot, az első osztályt 24 csapattal, keleti és nyugati csoportban. Eben a korosztályban egy kicsivel jobban szerepeltek a nem NB I-es klubok: nyugaton a Szombathely negyedik, keleten az Orosháza hatodik lett. Igaz, a serdülőknél korábban, az országos nyílt serdülő bajnokság (OSB) keretein belül is játszhattak egymás ellen az NB I-es klubok és a többi egyesület csapatai. A kétszer tizenkét csapatos első osztályban viszont túl nagyok a tudásbéli különbségek: a Győr +394, a Kecskemét -334 gólkülönbséggel fejezte be a bajnokságot, sok volt a húsz gól feletti különbséggel végződő találkozó, és akadtak harminc felettiek is: 47-12, 42-9, 39-9. Nyugatról itt is a NEKA és a Győr, keletről pedig a a Ferencváros mellett az MTK jutott a négyes döntőbe.
A két korosztály országos döntőjét egy rendezvény keretében tartották Szigetszentmiklóson, május utolsó hétvégéjén. Ez volt az első ilyen esemény. Szombaton a négy elődöntőt rendezték meg, előbb a serdülőkét, majd az ifjúságiakét. A serdülőknél a keleti csoportból érkező két csapatot arcul csaphatta a valóság: a Fradinak a Győrrel, az MTK-nak a NEKÁ-val szemben semmi esélye sem volt. Az ifiben kiegyenlítettebbek voltak az erőviszonyok, a Ferencváros nagy csatában verte a NEKÁ-t, a Győr kicsit könnyebben a Debrecent. A második játéknapon a két bronzmérkőzést rendezték előbb, a serdülőknél a Ferencváros magabiztosan győzte le az MTK-t, az ifiben a csalódott NEKA legalább a bronzérmet megszerezte, miután megverték a láthatóan szűkebb keretből építkező DVSC-t. A serdülő döntő óriási küzdelmet, a kispadokon időnként erős indulatokat hozott, mindkét csapat nagyon meg akarta nyerni a bajnokságot. Ez végül a Nemzeti Kézilabda Akadémia csapatának sikerült. Az ifiben a Ferencváros kicsit idegesen kezdett, ebből a Győr előnyt tudott kovácsolni, amelyet a mérkőzés végéig meg is őriztek, így az aranyérem Róth Kálmán csapatához került.
Jövőre létszámbővítés lesz az első osztályban mindkét korosztálynál. Ez - főleg a serdülőknél - bizonyára tovább fogja növelni a mezőny eleje és vége közt tudásbéli különbséget, viszont lehetővé teszi, hogy ismét az NB I-es mérkőzések előtt legyenek az ifimeccsek.
---------------------------------------------------------------------------------
A felnőtt mezőnyben a másodosztály nyugati csoportjában ismét nekirugaszkodott a bajnoki címnek és a feljutásnak a Szombathely gárdája. Legfőbb ellenfelük az élvonalból tavaly kieső, de keretét nagyrészt egyben tartó, és egyértelműen az azonnali visszajutást célul kitűző Mosonmagyaróvár volt. A két csapat sokáig fej fej mellett haladt, ám tavaszra a Szombathely teljesen kipukkadt. Nagyon simán kikaptak a NEKÁ-tól, ezt követte egy nehezen megmagyarázható vereség hazai pályán a Mohács ellen. A következő fordulóban jött a csúcsrangadó, és egyértelmű volt: ha nem tudnak nyerni Mosonmagyaróváron, akkor lényegében el is szálltak az esélyeik. A balatonboglári vereség után menesztették Füzesi Ferenc vezetőedzőt, a helyére kinevezett Józsa Krisztiánnak kellett volna megmentenie a szezont. Nem sikerült, Mosonmagyaróváron olyan simán kaptak ki, hogy edzőjük a mérkőzés után is csak annyit tudott kiemelni: volt néhány szép akciójuk. Ezután a mosonmagyaróváriaknak a feljutni amúgy sem szándékozó NEKÁ-t kellett csak maguk mögött tartaniuk, ami sikerült is, megnyerték a bajnokságot, és visszajutottak az NB I-be.
A keleti csoport izgalmasabban alakult. Itt a tavaly kevéssel lemaradó Szeged és Eger futott újra neki, a friss kieső Kispest a középmezőnyben szerepelt. Az Eger rosszul kezdte az évet: októberben simán kikaptak a Szegedtől hazai pályán (21-28), amivel komoly hátrányba került. Sőt, a Szent István SE is nagy különbséggel tudott nyerni Egerben, így az egriek helyzete nagyon nehézzé vált. A SZISE egyébként már nem a középiskolás diákokra épít, mint a kétezres években, a keretükben több, az NB I-et is megjárt játékos szerepelt, utánpótláskorú játékosok inkább csak kiegészítő szerepet kaptak a Győrfi János által vezetett csapatban.
Az egriek ugyan összeszedték magukat, és sorra hozták a kötelező meccseket, azonban Szegeden sima (32-22) vereséget szenvedtek. De a Szegednek ez sem volt elég, mivel ők sem kezdték jól a szezont, ősszel kikaptak Balmazújvárosban, majd rögtön az egri győzelem után hazai pályán a Kispesttől, és Orosházán sem tudtak nyerni. Így a rivális ellen aratott két nagyarányú győzelem ellenére is égető szükségük lett volna a pontokra a többi mérkőzésről. Ehelyett a tavaszi félévben döntetlent játszottak az Orosháza, a Szentendre és a Kispest ellen is. Így Zsadányi Sándor edző együttese végül két ponttal lemaradva, a második helyen végzett. A bajnoki címhez nem elég a riválist kétszer nagyon megverni, ahhoz szükség van arra is, hogy a csapat ne hullajtson el túl sok pontot másutt - ezt Szegeden most nagyon megtanulhatták.
A hat tavalyi harmadosztályú bajnokból csak ketten vállalták a feljutást. Az ő példájukon láthatjuk is, a többiek miért nem. A nyugati csoportban a VKL SE utolsó lett, egyetlen győzelemmel, keleten a Gyömrő pedig még ennél is kevesebb, nulla ponttal fejezte be a bajnokságot. Ebben a bajnokságban létszámszűkítés lesz, így mindkét csoport utolsó két-két helyezettjétől akkor is elbúcsúzunk, ha esetleg az NB II-ből senki nem vállalná a feljutást. A két említetten túl a kisebbik szegedi csapat, a Kézilabda Szeged SE, valamint a Marcali kényszerül jövőre biztosan egy osztállyal lejjebb. A további kieső helyeken a nyugati csoportban a Haladás, a Pilisvörösvár és a Csurgó, a keletiben pedig a Balmazújváros, a Hajdúnánás és a Hódmezővásárhely végzett. Az ő további sorsuk a harmadosztályú bajnokok feljutási hajlandóságától függ.
Az NB II északnyugati csoportját a Mosonszolnok csapata nyerte. Az északi csoportban fölényesen nyert a Vasas utánpótlás-csapata, de ők nem juthatnak fel, mivel az első csapatuk is az NB I/B-ben fog szerepelni jövőre. Egészen különlegesen alakult az északkeleti csoport: azonos pontszámmal, egyaránt 28 ponttal végzett a Hajdúböszörmény, a vásárosnaményi Vitka SE, valamint a DVSC ificsapata. Itt a három csapat egymás elleni eredményei döntöttek, a böszörményiek háromszor is nyerni tudtak a közvetlen riválisok ellen, így ők nyerték meg a bajnoki címet.
A délnyugati csoportban négy ificsapat is szerepelt, közülük hárman, a Dunújváros, a NEKA és a Kozármisleny a dobogóra is felállhatott (ebben a sorrendben). A mezőny telítettsége miatt sok budapesti és környéki csapat került a déli csoportba, az összes résztvevő közül a tápiószelei Euronovex SE fekszik legtávolabb a fővárostól. Itt a bajnokságot a több egykori angyalföldi játékossal (Komsa, Krizsán, Sütő) felálló Inárcs-Örkény nyerte meg. A délkeleti csoportban az Algyő és a Szarvas is két-két vereséggel fejezte be a szezont. A rangadókat mindkét csapat nyerte hazai pályán, így végül az döntött, hogy Algyőn a hazaiak 9 góllal tudtak nyerni, míg a legutolsó fordulóban a szarvasiaknak meg kellett elégedniük egy hétgólos győzelemmel.
A bajnokoknak, helyezetteknek ezúton is gratulálunk!
Németh Attila
© handball.hu