Juniorok

A junior válogatott szövetségi edzője, Hajdu János március elején váratlanul lemondott. A hír bombaként robbant és az indokolás, mely szerint "egészségi okok miatt" kellett távoznia, nem tűnt igazán meggyőzőnek. Hamar kiderült, hogy nem is a napi meccsterhelésből következő feszültségből lett hirtelen túl sok, hanem a válogatott körül kialakult helyzet szolgáltatta az okot erre a döntésre.

Ahogy Hajdu János a Sport tévé „Napi helyzet” című műsorában március 26-án hosszabban is kifejtette:

"A stressz miatt nem szeretném tovább csinálni a női junior válogatottat. Mert ez a folyamatos tartós negatív inger kicsit megzavart engem is, feszültebb lettem, idegesebb lettem, és nehezebben viseltem el azokat az ingereket, amelyek a csapat felkészítése során előadódtak, és úgy gondoltam most ki kell szállni. Nekem is jobb meg a csapatnak is...” - hozzátette még:

"Ennek a csapatnak a kispadjáról felállni nagyon nehéz volt. Többoldalú érdek volt az, hogy ezt nem szabad nekem tovább csinálni, a csapat érdeke is ez volt, hogy talán most jobb feltételekkel tudnak dolgozni. Egy megújuló impulzus lehet, hogy jobban segíti a csapatot, mint egy idegesebb, ingerültebb, a körülményeket nehezebben elfogadó idősödő ember" - mondta.

A csapat felkészítését nehezítő körülményeket nem részletezte, bár ezeket azért nagyjából sejthetjük. Hajdu János már lemondása előtt néhány héttel is beszélt arról a sportmédiában, hogy nem érzi a junior válogatott mögött az MKSZ teljes körű támogatását, legalábbis nem olyan mértékben, amilyenben egy hazai rendezésű világbajnokság előtt ez elvárható lenne. Az egyik probléma úgy tűnik, az volt, hogy a junior válogatott edzőtáborába a klubok nem engedték el az összes Hajdu által igényelt játékost, így viszont a csapat játékát igen nehéz, vagy nem is lehet összerakni.

(Valójában a helyzet nem ennyire kritikus: Lakatos Rita, Pásztor Noémi, Tóvizi Petra, Klujber Katrin és Hornyák Betti az eddigi hat felkészülési mérkőzésből legalább négyen ott tudott lenni, egyedül Háfra Noémi hagyta ki majdnem valamennyit – ő csak az Érd ellen játszott - de egy felnőtt válogatott játékos esetében ez aligha meglepő)

A másik probléma a junior-válogatott csapatszerkezeti hiányosságaiból adódik - bizonyos posztokra négy év alatt sem sikerült megfelelő játékosokat találni. Ezért a hazai rendezésű világbajnokságon Hajdu János az egy korosztállyal fiatalabb ifi válogatottból akarta ezeket a posztokat betölteni, méghozzá úgy, hogy a három legjobb játékost felhozza tőlük, akik persze ezek után a saját válogatottjuk nyári világversenyén már nem vehettek volna részt. Játékosok ilyen mértékű kisajátítása azonban eddig nem volt megszokott nálunk, ezért Hajdu és a szövetség között a konfliktusokat ez a probléma is tovább élezhette.

Az új edző, Golovin Vlagyimir kapitányi működése mindenesetre nem kezdődött túl szerencsésen. A márciusi válogatott hétre eleve csak egy mérkőzés volt betervezve, de azt is lemondta a Siófok, mert külföldi légiósai nélkül nem tudott kiállni. Így a juniorok végül egy FTC-MTK vegyes csapattal játszottak meccset, míg az ifik ugyanakkor egy komoly négycsapatos nemzetközi tornán vettek részt. Ráadásul teljes létszámban, bár az egyik mérkőzésen szinte végig Afentáler Sára nélkül. Lehet hogy kipróbálták hogyan megy a játék, ha a balkezes lövőt mégis át kell majd adni a junioroknak...?

Magyarország U20 – Kecskemét: 27-26
Magyarország U20 – MTK: 33-28
Magyarország U20 – Fehérvár KC: 33-25
Magyarország U20 – Békéscsaba: 29-30
Magyarország U20 – Vasas: 30-26
Magyarország U20 – Érd: 28-37

Ifi válogatott

A tavalyi versenyeket augusztusban szép sikerekkel záró ifjúsági válogatottunk több mint félév után először játszott felkészülési meccseket külföldi csapatokkal, méghozzá nem is akármilyenekkel. A dabasi tornán Hollandia, Norvégia és Dánia legjobbjaival találkoztak a mieink. Közülük megkülönböztetett érdeklődés előzte meg a norvégok elleni találkozót, mert ez volt a tavalyi U17-es Eb-elődöntő visszavágója, és az az elődöntő máig is fájó emlék. De a dabasi mérkőzés egyáltalán nem hasonlított rá.

A norvégoknak már egy ideje kialakult taktikája van a mi utánpótlás csapataink ellen: tudják, hogy nagyon jól egy-egyezünk (a beállósaink viszont nem igazán veszélyesek), ezért a védekezésüket feltolják nyolc-kilenc méterre, ott rengeteg faulttal széttördelik a játékunkat, és ez néha elég is. Egy sorozatmérkőzéses torna hatodik meccsén, ahol az alapcsapat játékosait korábban alig cseréltük, ez nyerő stratégia lehet, mert már fáradtak vagyunk. De második meccsen...? Azért ezt most ők sem gondolhatták komolyan.

Persze mi is tanultunk a tavalyi elődöntőből, és látszott rajtunk, hogy nem akarjuk őket mindjárt az első húsz percben lerohanni, mert az Eb-n az nem ment. Ezért most elöl igencsak megfontoltan játszottunk, rá sem lehetett ismerni a csapatunk játékára. Támadásban az egész első félidőben lassítottuk a játékot, amennyire csak tudtuk. Kapura lőni hosszú ideig tilos volt, kizárólag a beállósokat és a szélsőket játszottuk meg felállt fal ellen. (Egyedül Afentálertől láttunk néhány villámgyors akciót jobboldalon, ő hamar lőtt is egy gólt és kiharcolt két hetest betörésből.) A beállósainkat a norvégok nem sokra tartották, de ezzel nagy hibát követtek el, mert mindketten nagyon jó formában voltak, és megszórták őket alaposan (Varga Emőke hét gólt lőtt, Simon Armilla kettőt, de ha megkapta a labdát ő is szinte mindig ki tudott harcolni egy hetest.) Balszélen Schatzl Natalie is jól teljesített, négy gólja mellett csak egy helyzetet hagyott ki az első harminc percben, ez mondanunk sem kell sokkal jobb, mint amit tavaly az Eb-n láttunk tőle.

A másik különbség az a nagyon jó kapusteljesítmény, amit Magera Noémitól láthattunk az egész meccsen. Ő szinte mindent védett, húsz perc után az ellenfél játékosai már jól láthatóan tartottak tőle, és elkezdték a lövéseiket „helyezni” a kapu széle felé, amiből persze sok mellé és fölé lőtt labda lett.

Mivel Kácsor Gréta, Pál Tamara és Kuczora Csenge nem voltak formában, így ezt a mérkőzést a kapusunk, a két beállósunk és a balszélsőnk hozta az első félidőben, ami szokatlan, de annál örvendetesebb. Kácsor Gréta egy ideig kapura sem lőtt (elképzelhető az is, hogy megtiltották neki, emlékezve a tavaly nyári norvégok elleni meccsre), amikor egy idő után mégis, akkor leginkább a norvég kapust tette naggyá. Tény viszont hogy az első és a második félidő utolsó másodperceiben is betalált abból a kínai figurából, amit Afentálerrel begyakoroltak, és amelyiket mindig ilyenkor, a félidők végén próbálnak ki (jól is tudják, szó se róla).

A norvégok huszonöt percig bírták, aztán váratlanul elkészültek az erejükkel, és elöl egyre-másra kezdték eladni a labdákat, meggondolatlanul fejezték be a támadásaikat, jobbra-balra tévelyegtek a labdával és ilyesmi. A szünetig el tudtunk húzni öt góllal (17-12) és utána már egy percig sem volt kérdés hogy ki fogja nyerni ezt a meccset. Hét perccel a vége előtt már megvolt a "tíz közte" (30-20), és ezt a különbséget még növelni is tudtuk. Nem volt egy könnyű meccs, és nem is volt olyan briliáns a játékunk mint amilyet az EYOF-on megszoktunk a csapattól, de magabiztosan győztünk, esélyt sem adtunk az ellenfélnek és szépen visszavágtunk az augusztusi kudarcos Eb-elődöntőért.

A nyári időszámításra éppen másnap, vasárnap hajnalban kellett átállítani az órákat, ezért a dánok elleni találkozóra még tizenkét órát sem pihenhettünk (a korai meccsidőpontot a hírek szerint a vendégek kérték, azért hogy még vasárnap haza tudjanak utazni). Ennek ellenére csapatunkon nem látszott az álmosság, talán az első négy percet leszámítva, amikor az ellenfél el tudott menni három góllal (1-4), és ebből kettőt még csak nem is indításból lőttek. Utána viszont hamar összeszedtük magunkat, két perc alatt kiegyenlítettünk, és nem sokkal később már több góllal vezettünk (8-5 11. perc). Kácsor Gréta, Kuczora Csenge és Pál Tamara kezdtek a három belső poszton, közülük Kácsor és Kuczora egyre-másra találtak be átlövésekből. Pál Tamara jobb kettőben jóval visszafogottabbnak tűnt, de azért ő is adott egy klassz hosszú passzt középről balszélre Schatzl-nak (aki ebből gólt is lőtt).

A dánok védekezése jóval kevésbé volt aktív mint előző nap a norvégoké, középen ők is kilépegettek azért, de általában elkésve, inkább csak reagáltak a mieink mozgására, és nem tudták azt elővételezni. Persze az is elképzelhető, hogy tanultak a szombati meccsből és a norvégokkal ellentétben nem akarták a beállóinkat szabadon a vonalon hagyni, márpedig ha két játékos őrzi Varga Emőkét, akkor a nyolc méteren előttük elfutó átlövőinkre már nem tudnak kilépni, legalábbis nem elég gyorsan, akik aztán sorra lövik a gólokat. Támadásban a dán csapat igencsak óvatosan mozgott, kilenc méteren, a kapunktól távol passzolgattak egymásnak, és közelebb jönni felállt fal ellen nem nagyon akartak (persze tudták hogy gyorsabbak vagyunk, és hamar elvesszük tőlük a labdát). Inkább átlövésekből kísérleteztek ők is. Egyetlen kivétel a dán balszélső, Halilcevic volt, aki viszont többször okozott zűrzavart a jobboldalunkon: ott kettesben először Pál Tamara és Arany Rebi védekezett, de amikor negyedóra után beállt Afentáler Sára, vele sem javult a helyzet, így ez volt jószerivel az egyetlen hely, ahonnét felállt fal ellen is eredményes tudott lenni az ellenfelünk.

Ez persze nem sokat számított, amíg elöl egyre-másra lőttük a gólokat, és Schatzl Natalie indításból többször is betalált. Kuczora Csenge hatszor volt eredményes az első félidőben, Kácsor Gréta háromszor - ő aztán úgy túlpörgött, hogy egyszer ki kellett állítani csak azért, mert az egyik gólunk után visszafutva nagy lelkesedésében a középkezdéshez készülődő dán játékost is meglökdöste.

A második félidő elején még csak négy-öt góllal vezettünk, de az már jól látszott, hogy többgólos győzelmünk egy pillanatig sem lehet kétséges. Az ellenfél játékosai egyre hitehagyottabban próbálkoztak, és tempóban is egyre lassultak. Nálunk viszont jöttek a cserék, akik szintén nagyon gyorsak és nagyon jók. Kellermann Dóra szélen kezdett, majd bekerült középre és ott két klassz gólt lőtt, az egyiket reménytelen, a másikat váratlan helyzetből, pont ahogyan kell. Az utolsó negyedórát 12-4-re nyertük, Borgyos Panna négy gólt lőtt nagyon könnyedén és a jobbszélen Bánfai Kíra kétszer is betalált, egyszer felállt fal ellen, egyszer indításból (igaz, ahhoz hogy labdát kapjon előbb az kellett hogy a dán kapust fejbe lője, mert előtte nem nagyon vették őt észre a többiek). A meccs végére a tornán a megszokottnál halványabban teljesítő Pál Tamara is magához tért - jobbkettőben hosszú ideig inkább csak fel-alá járkált a pályán, de amikor átkerült középre beindult mégis, gyorsan lőtt három gólt és adott még három szuper passzt is beállóba Varga Emőkének.

Sokat elmond a meccsről, hogy a dánokat tizenhárom góllal tudtuk verni úgy, hogy a védekezésünk hármas poszton a második félidőben végig nem állt össze – az egyik védőnk nem tudott, a másik meg nem akart már nagyon védekezni. És még azt sem mondhatjuk, hogy ez egy tartalékos dán válogatott lett volna, mert csak három olyan játékos hiányzott tőlük a tavalyi Eb-keretből, akik erősítést jelenthetnek. Ez a korosztályuk egyértelműen gyengébb a korábbi években megszokottnál, de az is biztos hogy ilyen megalázó vereségben hosszú-hosszú évek óta nem volt részük.

Ifi válogatottunk játékát nézve örömmel mondhatjuk, hogy a vb-győzelemre komolyan esélyes csapatunk van, de persze előre ne kiabáljunk el semmit... Kapusaink, két beállósunk és a balszélsőnk is jóval magabiztosabb volt ezen a tornán, mint tavaly, sőt, Varga Emőke és Simon Armilla játékára elöl szinte rá sem lehetett ismerni, olyan sokat javultak. Kellermann Dóra személyében még egy kiváló irányítóval erősödött a csapat, ráadásul olyannal, aki nagyszerűen védekezik is. Egyedül kilenc méterről gólerős átlövőnk nincs: Szilovics Fanni kikerült a válogatottból, Gerháth Kincső szeptember óta sérült, Albek Annát meg aligha fogjuk behívni Graz-ból csak a világbajnokságra. Márpedig egy klasszikus átlövő jócskán növelné a támadó repertoárunkat, ahogy ezt a tavalyi Eb-n is láttuk.

Bohus Bea szövetségi edző a torna végén pozitívan értékelte a látottakat:
"Ha csak az eredményt nézzük, természetesen elégedett vagyok, hiszen remek csapatokat vertünk meg nagy különbséggel. Viszont látszott a mérkőzéseken, hogy nem mindenki kapott elég lehetőséget a szezon közben a klubjában. A játékosokon látszott, élvezik, hogy újra válogatott mezben szerepelhetnek, és ismét egymás mellett játszhatnak. S természetesen mindenki odatette magát. Tudják, hogy ebben a csapatban nincs bérelt helye senkinek, és mindenki előtt nyitott az ajtó. A győri Kellermann Dóra például kitűnő teljesítményt nyújtott a bajnokságban, ezért meghívtuk a válogatottba, és itt is remekül helyt állt.”

Magyarország U18 – Hollandia U18: 39-27 (20-14)
Magyarország U18 – Norvégia U18: 33-21 (17-12)
Magyarország U18 – Dánia U18: 39-26 (19-14)

Serdülő válogatott

A 2002-es korosztály legjobbjai tavaly decemberben elsöprő fölénnyel diadalmaskodtak az Olimpiai Reménységek Tornáján, megelőzve a szlovákokat, a cseheket és a lengyeleket, egy hónapja pedig a NEKA serdülő csapata – azaz a korosztályos válogatott valamivel több mint fele - hasonlóan magabiztosan győzte le a lengyeleket, a szlovákokat és a románokat is Vâlcea-ban. Most márciusban a balatonboglári tornát szintén megnyertük, a gólkülönbséggel elégedettek is lehetünk, de a kapott gólok számát nézve úgy tűnik, hogy csapatunk három hónap alatt elfelejtett védekezni (decemberben az ORV-n még elsőosztályú védekezést láttunk a lányoktól...)

Száztizennyolc gólt lőttünk, ez kiváló, de hetvennyolcat kaptunk is - a román csapattól a legtöbbet, harminchármat, és a Simona Spiridon által két hónapja összeverbuvált osztrákoktól is mindjárt huszonnyolcat. A románoknál két játékos ráadásul huszonegy gólt lőtt nekünk, azaz az ellenfél legjobbjait képtelenek voltunk levédekezni, ezen a meccsen legalábbis. Pánikra azért így sincs ok, könnyen lehet hogy három nemzetközi torna három hónap alatt tizenhat éves lányainknak kicsit már sok volt a jóból. A serdülőknek idén még amúgy sem lesz korosztályos világversenye, helyette Göteborgban rendeznek majd egyhetes meghívásos tornát július elején az európai csapatoknak (most először).

Ifj. Kiss Szilárd szövetségi edző a torna után így foglalta össze benyomásait:
"Jobb csapatok ellen játszottunk, mint az előző tornánkon, az Olimpiai Reménységek Versenyén. Még nagyon a munka elején járunk, ezért természetesen nem az eredményesség a legfontosabb szempont. Úgy gondolom, nagyon jó dinamikájú, hasznos mérkőzéseken vagyunk túl. A románok elleni teljesítményünk egészen kiemelkedő volt, a franciák elleni produkcióval viszont nem voltam megelégedve, mert kiengedett a csapat. De ezek az eredmények egyelőre nem perdöntőek, legfeljebb azt mutatják, hogy jó irányba tartunk. Most a legfontosabb feladatunk, hogy megtaláljuk azokat a játékosokat, akik meghatározó tagjai lehetnek a válogatottnak."

Magyarország U16 – Ausztria U16: 43-28 (20-16)
Magyarország U16 - Románia U16: 44-33 (22-16)
Magyarország U16 – Franciaország U16: 31-17 (16-11)

Dán Róbert

© handball.hu