„A csoport első két helyén szeretnénk végezni, mert az oroszokat a kieséses szakaszban jobb lenne elkerülni.” „A lényeg, hogy a vb második hetében ne jöjjenek szembe az oroszok…” „Az oroszokkal jobb, ha nem találkozunk rögtön a csoportmeccsek után.” „…Az egész világbajnokság egyértelmű esélyesének az oroszokat tartom, náluk minden adott, hogy győztesként fejezzék be ezt a tornát.”

Ez csak négy edzői nyilatkozat a szlovákiai korosztályos világverseny előtt, felidézve bennünk a nemrég befejeződött moszkvai junior-vb-t is. Hiába, kézilabdában az utánpótlás-világversenyek azok, ahol huszonnégy csapat indul, az oroszokat el kell kerülni, és a végén úgyis a dánok nyernek... Ebben persze van némi túlzás – két éve, az U18-as vb-n a románok és a németek között dőlt el az első hely sorsa, de idén és tavaly eddig három Dánia - Oroszország döntőt rendeztek, és mindhármat Dánia nyerte.

Az orosz ifiválogatott most nyáron nincs éppen a legjobb formában, a göteborgi nyílt Európa-bajnokságon például csak ötödikek lettek (igaz, három játékosukat kölcsönadták a junioroknak, és ők csak majd a moszkvai vb után csatlakoznak a csapathoz). Így ezen a júliusi felkészülési versenyen a skandináv ificsapatok domináltak, némi meglepetésre a svédek győztek a dánok és a norvégok előtt. A mieink az elmúlt tíz hónap alatt összesen négy meccset játszottak külföldi válogatottakkal, ezért csak a vb-n derül majd ki, hogy igazából mit is tudunk.

Kína (július 19., kedd, 9.30)
„A kínai és a kongói ifiválogatott…. Hát, őket senki nem teszi fel a karácsonyfára” - ezt Erik Larholm, a svédek szakvezetője mondta, közvetlenül a vb-sorsolás után. Ezzel a kicsit dekoratívan megfogalmazott svéd mondattal arra akart utalni, hogy róluk beszélni sem érdemes. Kína szinte újoncnak számít az U18-as világversenyeken, az ázsiai kvalifikációs tornán is csak két éve vett részt először. Onnét rögtön be is jutottak a macedóniai vb-re, ahol aztán egyedül az üzbégeket tudták megverni (33-29), így végül a 22. helyen végeztek, Kongó és Üzbegisztán előtt. Ők most már juniorok, az 1998-as korosztály tavaly Új-Delhiben harcolta ki a világbajnoki részvételt: Koreától (20-34) és Japántól (22-23) kikaptak, Tajvant (33-21) és Üzbegisztánt (41-21) legyőzték, és a harmadik helyért vívott meccsen Kazahsztánnál is jobbnak bizonyultak (32-25). Mivel az ázsiai bajnokság döntőjében Korea csak öt góllal verte Japánt (27-22), és előtte Kína ettől a japán válogatottól mindössze egy góllal kapott ki, ezért most a vb-n nem lehet őket teljesen félvállról venni. Igaz, első komolyabb tétmeccsükön valószínűleg kell majd némi idő ahhoz, hogy feltalálják magukat a pályán, így eleve hátrányban lesznek velünk szemben, de enélkül sem szabad, hogy gondot jelentsenek...

Spanyolország (július 21., csütörtök, 18.00)
A spanyol U17-esek tavaly az Eb-n nagyon erős csoportba kerültek, ahol aztán egy győzelmet sem szereztek. Kikaptak a románoktól (20-29), az oroszoktól (22-34) és a németektől is (26-29). Utána Macedóniát (35-16) és Csehországot (38-32) megverték, majd Hollandiát is (31-27), de a helyosztón a németek egy góllal megint jobbnak bizonyultak (29-30). Az így megszerzett Eb-10. hellyel a spanyolok nem voltak igazán megelégedve, és az ifiválogatott edzője, Jenaro Felix azóta is mindenfelé bizonygatja, hogy a csapata ennél többre képes. „Tavaly az Eb előtt egy héttel legyőztük a dánokat, és a magyarokkal is döntetlent játszottunk. Utána Szkopjében is csak a románok elleni gyenge második félidei játékunk miatt estünk ki. Igenis nem lehetetlen hogy a vb-n a legjobb nyolc közé kerüljünk, és a célkitűzésünk is ez" - mondta.

A júliusi nyílt Európa-bajnokság ezt az optimizmust nem igazolta vissza: a spanyol válogatott itt egyedül a Feröer-szigetek csapatát tudta legyőzni, ellenben az oroszoktól (17-20), a csehektől (18-21), a dánoktól (17-26), a svédektől (20-22), a franciáktól (16-22) és a románoktól (21-24) is kikaptak. Ezután a szinte páratlan vereségsorozat után még az amúgy rendületlenül bizakodó spanyol szövetségi kapitány is tanácstalannak tűnt. „…Minél több meccset látok, annál kevésbé értem én ezt a sportot” - mondta a franciák elleni vesztes mérkőzés után. „Briliánsan játszunk az első félidőben, de a szünet után összeomlunk. Öt góllal vezettünk, uraltuk a játékot, és innét lett a meccs végére mínusz hat nekünk….”

A spanyolokkal eddig összesen egyszer találkoztunk, tavaly az Eb előtt azon a bizonyos felkészülési mérkőzésen, amit Jenaro Félix azóta is előszerettel emleget, és ami szerinte döntetlenre végződött... Ez azonban nem igaz: valójában azon a meccsen 32-31-re győztünk. De mostanában van gond elég a spanyol ifiválogatotnál, ezért udvariatlanság lenne Jenaro Felix-nek felhívni a figyelmét erre a pontatlanságra...

Kongói DK (július 22., péntek, 14.00)
A Kongói Demokratikus Köztársaság (korábban Zaire, előtte Belga-Kongó) ificsapatai sorozatban negyedszer vesznek részt az U18-as világbajnokságon, igaz, eddig az Elnöki Kupánál tovább nem jutottak, és eddig három alkalomból kétszer az utolsó előtti helyen végeztek. Legutóbb, 2014-ben Szkopjéban csak Üzbegisztánt tudták megelőzni, de őket legalább meggyőző fölénnyel győzték le (34-25).

A mostani ifiválogatottuk a tavalyi pánafrikai bajnokság harmadik helyezettjeként jutott ki az idei világbajnokságra. Ezen a kvalifikációs tornán összesen négy csapat vett részt, és közülük hárman kvalifikálták is magukat, a házigazda Kenya kivételével. Igaz, Nairobiban a nyitómeccsen Kongó éppen 19-18-ra vezetett Kenya ellen, amikor az 54. percben a csarnokban váratlanul kialudt a világítás, és miután visszajött, a hazai csapat döntetlenre tudta menteni a meccset (22-22). A második találkozón aztán – a kevés résztvevő miatt minden csapat két meccset játszott egymással – Kongó már egyértelműen jobbnak bizonyult (26-16). Többször ugyan nem nyertek, a későbbi tornagyőztes Egyiptomtól (16-27, 20-31) és a második helyezett Angolától (14-30, 16-36) is kikaptak, de enélkül is vb-résztvevőnek tudhatták magukat. Igaz, az eredményeiket elnézve aligha fognak ezen a vb-n sok vizet zavarni...

Svédország (július 24., vasárnap, 18.00)
A svéd U17-esek egy éve az Eb-n a spanyolokkal éppen ellentétes sorsolást kaptak: a csoportmeccseken könnyű ellenfelekkel kerültek szembe, de utána a középdöntőben nem bírtak az oroszokkal (19-34) és a románokkal (21-28), a helyosztókon pedig a horvátokkal (24-25) és a franciákkal sem (25-30). Végül a spanyoloknál nem sokkal előrébb végeztek, Eb-8. lettek. Novemberben egy felkészülési tornán már jobban szerepeltek: az Eb-11. norvégoktól ugyan kikaptak (21-26), de a portugálokat (23-15) és az Európa-bajnok dánokat legyőzték (21-20). Ez az utóbbi meccs elég érdekesen alakult: a félidőben a dánok még hét góllal vezettek (5-12) , tíz perccel a vége előtt már csak néggyel (15-19), utána a svédek öt perc alatt fordítottak, részben a dánok túl lelkesen alkalmazott vészkapusos játékának köszönhetően.

Ennek ellenére a svédek szövetségi kapitánya, Erik Larholm meglehetősen szerényen nyilatkozott tavasszal, amikor a vb-csoportok sorsolásáról kérdezték: „Azt hiszem, ez egy elfogadható sorsolás, se nem túl nehéz, se nem túl könnyű… Sőt, ha a brazil csapat nem annyira jó, akkor inkább könnyű. A spanyolokat tízből hétszer megverjük, a magyarok viszont nagyon jól szerepeltek tavaly az Eb-n, úgyhogy valószínűleg ők lesznek a csoportgyőztesek.”
Ez a szerénység nem tartott sokáig. Júliusban a göteborgi nyílt Európa-bajnokságon a svéd ifiválogatott némileg bizonytalan kezdés után megtáltosodott, legyőzte az oroszokat (19-18), a spanyolokat (22-20), a hollandokat (27-19), és a végén a döntőben a dánokat is, kétszeri hosszabbítás és hetespárbaj után (34-33). Ez a hazai pályán aratott diadal (azután hogy a csoportmeccsen a dánok voltak jobbak 18-13-ra) belelkesítette a svédeket, és az önbizalmuk azóta az egeket verdesi. „..Legyőztük az Európa-bajnokot és a tavalyi ezüstérmest is, ebből látszik hogy jó úton járunk. Reszkessenek az ellenfeleink a világbajnokságon…” - írta a svéd szövetség honlapja. Erik Larholm, az edző is magabiztosan nyilatkozott: „Egyre jobbak vagyunk, de ez nem is csoda, amennyi ideje együtt készülünk, és ahány meccset már játszottunk. A dánok jók voltak, de mi támadásban és védekezésben is felülmúltuk őket. Taktikailag is sokkal jobban készültünk erre a meccsre, mint a többire, és a lányok meg is tudták valósítani azt, amit mondtam nekik...” A világbajnokság nem Svédországban lesz, de a svédek ezzel a göteborgi sikerélménnyel a tarsolyukban nem ígérkeznek könnyű ellenfélnek.

Brazília (július 25., hétfő, 14.00)
Két éve a macedóniai világbajnokságon a brazil ifiválogatott a torna meglepetéscsapatának számított: mindjárt az első nap megverték a korosztályos Európa-bajnok svédeket (24-23), utána a nyolc közé jutásért a norvégokat (29-26), és a helyosztón az oroszokat is (34-31). Az így megszerzett vb-7. hely a legjobb, amit brazil utánpótlás-csapat valaha is elért világversenyen. (Ezt idén a junior-vb-n ugyanez a korosztály már nem tudta megismételni, ott csak vb-11. lettek.)

A jelenlegi brazil ificsapat Dél-Amerikán kívül még nem játszott meccseket, de idén áprilisban a pánamerikai bajnokságon meggyőző játékkal végeztek az első helyen. Tizenkét gólnál kisebb különbséggel egyik ellenfelük sem hagyta el a pályát, legyőzték Uruguay-t (31-12), Chilét (32-19), Kanadát (30-6), Argentínát (32-15) és Paraguay-t is (37-16). Ezek persze nem igazán komoly ellenfelek, de a brazil csapat szorgalmas munkával készül a pozsonyi vb-re. Idén minden hónapban hat napot együtt töltöttek edzőtáborban; mivel a 18 fős bő keretből 14-en eleve két csapatból jönnek, ezért már a vb első napjától kezdve egy összeszokott és motivált brazil csapatra számíthatunk. Aztán, hogy ezzel meddig jutnak, csak a pályán derül majd ki...

A CSOPORTMECCSEK UTÁN:
…egyenes kieséses rendszerben folytatódik a világbajnokság. A nyolcaddöntős és negyeddöntős lehetőségeink így néznek ki:
- ha a csoportban ELSŐ helyen végzünk, akkor Japánt kapjuk és utána Koreát vagy Norvégiát.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a távol-keleti út a négy közé. Japán nem tűnik komoly ellenfélnek (bár sosem kellemes velük játszani), és az ázsiai kvalifikációs torna eredményei alapján Korea sem világverő csapat, de persze az tavaly volt, és egy év alatt sok minden történhet. Norvégia az Eb-n leszerepelt, nem is kvalifikálta magát a vb-re (de aztán az IHF valahogy mégis megoldotta, hogy ott legyenek...), júliusban viszont csak egy góllal kaptak ki a dánoktól a göteborgi torna elődöntőjében. Egy biztos: Korea és Norvégia közül a jobb formában levő csapatot fogjuk kapni a negyeddöntőben, ha erre az ágra kerülünk.

- ha a csoportban MÁSODIK helyen végzünk, akkor a horvátokat (esetleg a németeket) kapjuk és utána a románokat.
A horvátokat tavaly az Európa-bajnokságon és most júniusban kétszer felkészülési meccsen is legyőztük, a németeknél az egy évvel ezelőtti márciusi Eb-selejtezőn egy góllal voltunk jobbak. Egyik csapat sem vett részt a göteborgi tornán (és mi sem), így elég nehéz megítélni, hogy most mit tudnak, különösen a németek, akik öt hónapja felkészülési meccset sem játszottak. Ennek ellenére egyik ellenfél sem jelenthet nekünk megoldhatatlan problémát. A negyeddöntőben jó eséllyel Romániát kapjuk, akiket tavaly a bronzmeccsen legyőztünk (34-31). A románok gyengén szerepeltek Göteborgban, Svájccal is csak döntetlent játszottak, bár a végén a 7. helyért játszott helyosztón a spanyoloknál azért jobbak voltak (24-21). Ha a világbajnokságon sem javul a játékuk, akkor elképzelhető, hogy a negyeddöntőben ezen az ágon Norvégiával vagy Koreával találkozunk majd.

- ha a csoportban a HARMADIK helyen végzünk, akkor a németeket (esetleg a horvátokat) kapjuk, és utána a dánokat.
Ez szinte megegyezik az előbbi változattal, legalábbis ami a nyolcaddöntőt illeti. Ugyanis ha másodikak vagyunk a csoportban akkor a horvátok/németek közül a gyengébb csapatot kapjuk, ha harmadikak, akkor kettőjük közül az erősebbet. Egyik sem verhetetlen. Utána garantáltan Dánia jönne, a tavaly velük játszott két meccs alapján őket is le tudjuk győzni, de csak akkor, ha a jó támadójátékon kívül lesz védekezés vagy jó kapusteljesítmény is nálunk. Ez azonban kérdés, a vb egyik nagy kérdése…..

- ha a csoportban a NEGYEDIK helyen végzünk... de az kizárt. Úgyhogy ezt nem is folytatom.

CSAPATUNK
….előző évben, az Európa-bajnokságon bronzérmes lett, szemkápráztatóan elegáns támadójátékkal, gyenge védekezéssel, és nem létező kapusteljesítménnyel (a harmadik helyről döntő meccsre külön kellett kivinni egy negyedik kapust, hogy azért védjen valaki, legalább egy félidőt…) Nem valószínű, hogy ezt pont így még egyszer meg tudjuk ismételni, most már védekezésben és a kapuban is, vagy legalább kettő közül az egyikben fel kell nőnünk a feladathoz. A válogatottunk kezdősora páratlanul jó, de mégis kell párokat találnunk, mert a második héten öt nap alatt négy ki-ki meccset egy sorral aligha bírunk végig. A feladat egyáltalán nem könnyű, és hogy sikerült-e, azt hamarosan meglátjuk...

Mert amúgy nem sokan látták az U18-as válogatottunkat a tavalyi Eb óta. Kilenc hónap alatt mindössze egy meccset játszottunk, tavaly novemberben a norvég juniorok ellen, szó se róla, őket jól megvertük (35-29). Utána hosszú ideig semmi, majd június legvégén kétszer találkoztunk a horvátokkal (34-25, 24-21) és múlt csütörtökön a szlovákokkal (31-22). Utóbbiak a vb házigazdái, de a junior korosztályban legutóbb tizenöt éve jutottak ki világversenyre, ifiben pedig csak egyszer, 2008-ban, így a velük játszott meccsünk inkább csak udvariassági gesztusnak mondható, másnak aligha. Elnézve az idei ellenfeleket, a felkészülési meccsek szervezésénél az MKSZ láthatóan azt tartotta a legfontosabbnak, hogy ne kerüljenek sokba...

Ilyen szűk merítési bázisú csapatnál, mint az U18-asok (nincs balkezes lövőnk, de nyolc méterről veszélyes jobbkezes átlövőnk sem) létfontosságú az is, hogy ne legyenek sérülések. Sikerült is ezeket – a csodával határos módon – a bajnoki szezonban elkerülni, utána azonban a felkészülés alatt egyre-másra dőltek ki a sorból a játékosok. Először Klujber Katrin bokája ment ki, ez mindjárt okozott is némi pánikot, mert egyszerűen nem volt balkezes szélső, akit a helyére be lehetett volna hívni (szerencsére ő aztán egy-két hét alatt rendbe jött…) A horvátok elleni első meccsen Giricz Laura szenvedett komoly térdsérülést, majd Pál Tamara és Kuti Bettina is kihagyott néhány napot. Végül Fodor Csenge bokája sérült meg, és ő nem is jött rendbe mostanáig: ennek ellenére őt kivisszük Pozsonyba, hátha javul a helyzet…

Új játékosok is bekerültek a csapatba, Pankotai Luca és Pál Tamara személyében lett még két nagyon ügyes irányítónk, és beállóban a debreceni Tóvizi Petra játszik majd Giricz Laura helyett... Egy biztos: elöl azt a kezdősort, amelyiknek a tavalyi eredményes és briliáns támadójátékunkat köszönhetjük, most is szinte teljes létszámban a pályára tudjuk küldeni, és bennük nem fogunk csalódni. Bízunk benne…

Magyarország ifjúsági válogatottja a világbajnokságon:
Kapusok: Dányi Bernadett (NEKA), Suba Sára (FTC), Hlogyik Petra (FTC)
Mezőnyjátékosok: Klujber Katrin (DKKA), Kuti Bettina (NEKA), Háfra Noémi (FTC), Hudák Anett (ETO), Pásztor Noémi (NEKA), Tóvizi Petra (DVSC), Hornyák Benadett (NEKA), Pankotai Luca (NEKA), Szabó Kitti (NEKA), Pál Tamara (2000) (ETO), Lakatos Rita (ETO), Fodor Csenge (NEKA), Márton Gréta (FTC).

Dán Róbert

© handball.hu