Hajdu: A vb-n valamit jóvátehetek
2013. december 3. 13:21
Ami egyszer sikerült, miért ne sikerülhetne újra? A 2008-as olimpián Hajdu János - ugyancsak ideiglenesen kinevezett szövetségi kapitányként - a negyedik helyre kormányozta nőikézilabda-válogatottunkat.
- A 2012-es kontinenstorna intő jel lehet számunkra az első mérkőzésére való koncentráció szempontjából. A Horvátország elleni vereség nem volt jó érzés sem a lányoknak a helyszínen, sem az itthon lévőknek. Stresszt és feszültséget okozott a csapaton belül, ráadásul azt eredményezte, hogy a németekkel szemben élet-halál harcot kellett vívnunk a továbbjutásért. Ha harmadikok leszünk a csoportban, utólag nyilván elfogadom, de azért szeretnénk mindenkit megkímélni a tavalyihoz hasonló idegességtől. A csehek kulturáltan játszanak, oda kell figyelnünk rájuk. Bátran kézilabdázhatnak, hiszen mi vagyunk az esélyesebbek, ezáltal nekünk van veszítenivalónk a nyitómeccsen. Hangsúlyozom a lányoknak, hogy most az első találkozó a legfontosabb. Azt követően lesz kétszer hatvan percünk Tunézia és Ausztrália ellen építkezni, hogy a románokat és a németeket a lehető legjobb állapotban fogadjuk.
- Fejben lejátszotta már annak a csoportnak a mérkőzéseit, amelyből nyolcaddöntős ellenfelünk érkezik?
- Egyelőre nem tudnám megítéli, hogy az egyenes kieséses szakaszban mely ellenfélnek örülnék a legjobban. A csoportunk negyedik helyezettje minden bizonnyal Norvégiával találkozik majd, őket megverni viszont borzasztóan nehéz. Ha az első háromban végzünk, a spanyolokkal, a lengyelekkel vagy az angolaiakkal mérkőzhetünk meg, ez a három rivális pedig kellő koncentrációval és jó játékkal verhető. A román és a német gárdát is erősnek tartom, számomra az ellenük vívandó csoportmérkőzések háromesélyesnek mondhatóak előzetesen. A németek irányítója, Kerstin Wohlbold súlyos térdsérülést szenvedett, helyette egy jó lövőjátékos fog játszani, akihez hasonló képességekkel rendelkező van még néhány a keretükben. Elképzelhető, hogy ellenük taktikát váltunk majd, egy nyitottabb védekezésre is fel kell készülnünk. A románok mindenre képesek, nekem kellemes emlékeim vannak velük kapcsolatban, örülnék, ha ezek megmaradnának. Játszottak már ők ellenünk jól és kevésbé jól is.
- Egy szövetségi kapitány munkájának talán legnehezebb feladata az aktuális mérkőzésre, versenyre való keret kijelölése, illetve szűkítése. Utóbbi kapcsán Ön nyert néhány napot Zácsik Szandra betegsége okán.
- Igen, mivel tizennyolc játékossal utazhatunk Szerbiába, később kell meghoznom a szűkítésre vonatkozó kényelmetlen döntést. Az igazság az, hogy a válogatottunk legnagyobb ereje az egységben rejlik. Sok csapatnál az első 12-13 kézilabdázó a meghatározó, a többi nem számít. Nálunk viszont a tizennyolcadik is képes eldönteni egy mérkőzést. Aki utolsóként kerül a listámra, az a pályán ötödik vagy hatodik lehet. A szövetség nagyvonalú döntést hozott azzal, hogy nem hagyunk itthon senkit, mert így a csapategység nem bomlott meg. Éreztem a feszültséget a lányokon, várták, hogy kimondjam azt a két nevet, akik nem tarthatnak velünk a világbajnokságra. Így könnyebb lesz nekem és nekik is, hiszen akiket nem fogok nevezni, ott lehetnek a társakkal, kívülről is sokat segíthetnek, ráadásul a csoportkor utáni esetleges módosításkor előléphetnek. Ami Zácsik Szandrát illeti, több orvos is megvizsgálta őt, szinte mindegyikük más diagnózist állított fel, azt viszont senki sem jelentette ki, hogy esélytelen a szerepeltetése a világbajnokságon.
- Van olyan poszt, ahol a többinél is komolyabb fejtörést okoz, hogy mely játékosokat nevezze a tornára?
- Mindegyik poszt ilyen, mert ez a tizennyolc játékos "egyforma", mindannyian értékes emberek. Az alapján kell döntést hoznom, hogy miként alakul az illető formája, milyen az egészségi állapota, és hogyan működhet majd a pihentetése.
- Összességében hogy érzi, sikerült az elmúlt másfél hétben érdemi munkát végezni?
- Klassz volt a balmazújvárosiak elleni felkészülés, az első etapban a fiúk jól tartották magukat. Jól futnak, fizikálisan, erőben, ugráserőben pedig nyilvánvalóan felülmúlnak egy női válogatott kézilabdázót. Mi játékban jobbak voltunk, összességében pedig egy nagyon hasznos mérkőzést vívtuk velük. Sajnálom, hogy az osztrák nemzeti csapattal nem sikerült megmérkőznünk, terveink szerzett lett volna egy közös edzés és egy zárt kapus találkozót velük. Mivel Balmazújvárosban készültünk, a nagy távolság miatt nem vállalták a fellépést, én pedig nem szerettem volna utaztatni az enyéimet. Vagy a fiúk ellen játszunk edzőmeccseket, vagy kettéosztom a társaságot, és 9-9 ellen gyakorolunk. Utóbbi esetben éles küzdelmet vívnak a lányok egymással is.
- Tartogat valami meglepetést rajt előtt? 2008-ban majdnem lemondott az olimpiát megelőzően, igaz, most nem tréfáltak meg minket a "kazah öregasszonyok" a felkészülés során...
- Nem fogok lemondani, mivel nincs már meccsünk a kezdésig... De majd kitalálok valamit, valamiért megsértődöm... Komolyra fordítva a szót, amikor felkértek, hogy segítsek a válogatottnak, még bennem volt az a lelkiismeret furdalás, ami a Pekingben történtek miatt alakult ki. Akkor úgy kellett otthagynom a csapatot a torna után, hogy igazán el sem búcsúztam a lányoktól. Nem "szemétségből" persze, egyszerűen lejárt a szerződésem, a másik munkámat pedig nem tudtam tisztességesen ellátni. A játékosaim nem örültek ennek, szerették volna velem folytatni a megkezdett munkát, most úgy érzem, hogy ezen a világbajnokságon valamit jóvátehetek. Remélem, sikerül.
- A tavalyi kontinenstornán többen is panaszkodtak a Szerbiában felszolgált ételek minőségére, néhány játékosunk gyomorrontással küzdött. Idén készülnek valamivel a lányok?
- Biztosan bepakolnak majd a buszba az itthoni finomságokból, tanultak az Újvidéken történtekből. Jellemző ránk magyarokra, hogy a disznótoros, kolbász és szalonna kedvelt étel, főleg Görbicz Anita szereti ezeket fogyasztani. Emlékszem, az olimpián több kolbászt és szalonnát ettem, mint bármikor azt megelőzően, mert zsákszámra hozták be a faluba...
Forrás: www.hatharom.com