- Nagyon nehéz volt a volt csapatod ellen játszani?
- Nehéz, persze. Lehet, hogy jót is tett nekem, hogy nem kezdtem. A kispadon, a meccs elején elgondolkoztam, hogy most kivel vagyok, kinek is szurkolok... Aztán gyorsan tisztáztam magamban, hogy persze, hogy a Fradinak. (Nevet.)

- Öt évet azért nem lehet kitörölni olyan gyorsan...
- Persze, nem lehet elfelejteni. Majd Fehérváron lesz még egy fokkal nehezebb, a volt hazai közönség előtt, az ottani csarnokban...

- Most azért eléggé jól alakult a mérkőzés, hiszen több mint tizenöt percig nem kaptál gólt. Ez minek volt köszönhető?
- Meccs közben nem figyeltem, hogy ennyi ideig nem kaptam gólt. Sok embert ismerek a Fehérvárból. Jóllehet, azért újak is érkeztek, de végül is ők is abban a magyar mezőnyben játszottak, ahol én is, tehát ismerem a lőlapjukat. Persze volt egy potyám, az első kapott gólom… Négyszer találtak be a kapumba, de ebből három is lehetett volna.

- Még négynél is kevesebbet harminc perc alatt?
- Azért nem vagyok elégedetlen. A mérkőzés elején kapusedzőmmel Andrással beszéltük, hogy úgy is elsülhet a mérkőzés, hogy nagyon jól védek, de úgy is, hogy semmit nem fogok, mivel rágörcsölök, hogy a volt csapatom ellen kell bizonyítanom. Egyébként utólag teljesen elégedett vagyok az eredménnyel. A csajok is jól játszottak, Léna is nagyon jól védett, hiszen csak tíz gólt kapott, ami szintén nem sok. Ha minden meccsen csak tíz gólokat kapnánk félidőnként, jó helyen végezne a csapat. Hozzá kell tennem, hogy a felkészülés azért nem arról szól, hogy mennyi gólt kapunk, hanem hogy összeszokjunk a sánccal. Szerintem ez egyre jobban alakul.

- Az összeszokottság nagyon fontos tényező. Mennyire volt nehéz az új védőfallal összhangba kerülni?
- Megvannak az alapok a kézilabdában is, hogy a kapus a védőhöz igazodva hogyan mozog. Nekem kell idomulni a játékoshoz, és nem fordítva. Tehát ezt már csak egyénre kellett szabni. Nagyon jó, magas fal áll előttem. Zsuzsi és Laura is jól be tud takarni, de említhetném Cifit és Szanit is. A lényeg, hogy nem az egész kaput kell védenem és ez rendkívül fontos. Egyébként sokszor volt olyan ezen a meccsen, hogy nem is kellett védenem, mert el sem jutott a kapuig a labda, ami pedig a védők érdeme. Az egyik periódusban háromszor egymás után megszűrték a támadást.

- Ez a pálya, a közönség, a hangulat hogy tetszik eddig?
- Nekem ez a csarnok eléggé idegen volt, mivel általában itt nem ment jól a játék. Egyetlen egyszer voltam sérült öt év alatt, de akkor pont itt sérültem meg egy felkészülési meccsen. Nem túl jó emlékekkel érkeztem, de most már nekem is szurkolnak. Így azért más. Szeretem, amikor buzdítanak. Szeretek a közönségnek játszani, szóval szerintem ez a jövőben is jó lesz.

- Az első meccs már eleve egy Fradi - Győr lesz a bajnokságban, ami hangulat szempontjából nehezen múlható felül...
- Azon a meccsen valószínűleg kinyílik majd a szemem, hogy mi lesz itt. Biztosan hátborzongató lesz, persze pozitív értelemben.

- Téged, a játékodat inspirálják a szurkolók?
- Egyértelműen! Imádtam, ha sokan voltak a meccseinken, és ha jó volt a közönség. A kiélezett szituációkat is szeretem. Bár eddig még nem játszottunk a Fradival éles meccset, ami egyrészt persze nagyon jó, mert mindig magabiztosan győztünk. Fehérváron sokszor átéltem a nehéz helyzeteket. Biztosan itt is eljön annak az ideje, hogy egy-egy gólon múlik majd egy meccs.

- Mondjuk a Larvik ellen az augusztusi tornán...
- Ne is mondd! Még bele sem tudok gondolni... Nekem egyelőre nagy megtiszteltetés, hogy itt játszhatok. Azért küzdök, hogy meg tudjak felelni ennek a szintnek, és hogy ne essek hasra, amikor bemegyek erre a pályára. A csapattársaim is a világ egyik legjobbjai, de az ellenfélnél is még hat világklasszis játszik majd. Mindenesetre érdekes lesz. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

Forrás: www.fradi.hu